A Pincérfiú

19.

~Jimin szemszöge~

-Chim...-nézett rám értetenül Jungkook. -Miért van egy részeg ember a házban?

-Ő itt az idióta haverom, Taehyung...-sóhajtottam.

-Nem ő az, akivel megcsalt az a csaj? -lépett oda hozzám, és egyik kezével átkarolta derekam.

-De... -sóhajtottam megint. -Viszont a buliban azt mondta megbánta amit tett...

-És te megbocsátottál neki... -fejezte be mondatomat.

-Pontosan. -néztem fel rá, ő meg adott egy puszit az orromra, amitől elpirultam, és mélyen néztem szemeibe.

-Mit nézel ennyire Chimie? -mosolygott rám.

-Csak érdekes, hogy fiatalabb létedre magasabb vagy nálam. -mondtam halkan.

-Csak 2 év. -nevetett.

-Nem baj.

-Menjünk aludni. -fogta meg kezemet, és felhúzott a hálóba.

Még gyorsan elmentem fürdeni, és összebújva elaludtunk.

***

Másnap kómásan ültem fel az ágyban. Jungkook még mellettem aludt, mint a bunda. Telefonomért nyúltam, hogy megnézhessem rajta az időt. Fél hat se volt. Megnyitottam a kamerát, és lefotóztam Kook-ot, ahogy szunyókál. Kis aranyos. Be is állítottam háttérnek, majd visszafeküdtem, de nem tudtam visszaaludni. Mi van ha...Nem! Nem leszek gonosz! De szeretek gonosz lenni, szóval...

-Kookie~. -szólongattam halkan, és adtam szájára egy lágy csókot.

-Mmmh, Jiminshi...-motyogta.

-Kookie. -feküdtem mellkasára.

-Mondjad szerelmem. -piszkálgatta a hajam.

-Nem tudok aludni...-vigyorogtam.

-De én tudok...-nevetett fel halkan.

-Csináljunk valamit. -kérleltem.

-Chim, nekem pár óra múlva kelnem kell, dolgozni kell mennem, és tánc órám is lesz. Menj le Taehyung-hoz, hátha ébren van...

-Oké...-suttogtam, majd majd kicsit megsértődve mentem le a nappaliba. Jungkooknak igaza volt. Taehyung ott ült a kanapén, és nézett össze vissza. Elnevettem magam, mire felém nézett.

-Jimin? -suttogta. -Mi ez a..-

-Bebasztál tegnap este. -szakította, félbe, mielőtt bármit is mondhatott volna.

-De hol vagyok?

-A párom házában...

-PÁROD??! -esett le a álla.

-Kussolj már! -parancsoltam rá halkan, de még is keményen. -Még alszik!

-Na és ki a szerencsés lány? -húzogatta vigyorogva szemöldökét.

-Fiú...-javítottam ki halkan.

-Fiu?! -lepődött meg mégjobban.

-Taehyung! -próbáltam csitítani, most erélyesebben. Meg is volt az eredménye.

-Jimin...-jött le fáradtan Jungkook.

-Kook...-fordultam hátra.

-Miért kiabáltok? -kérdezte, majd ásított.

Csak sóhajtottam egyet, majd odaléptem hozzá. Megfogtam kezét, majd lassan odahúztam Taehyung-hoz.

-Taehyung, ő itt a pasim, Jungkook! -mutattam be neki.

-Milyen Jungkook? -kérdezett vissza.

-Jeon. -fogott kezek Kook, Tae-vel. -Milyen Taehyung?

-Kim. -mutatkozott be Taehyung is.

-Taehyung, beszélhetek veled 4 SZEM közt?

-Öh, persze. -állt fel, és Jungkookkal elvonultak egy olyan helyre, ahol biztos nem hallom. Félnem kéne?

~Jungkook szemszöge~

-Szóval...-kezdtem bele.

-Szóval? -kérdezett vissza.

-Elkezdhetem? -néztem ré szúrósan.

-Persze...

-Szóval. -kezdtem bele megint. -Ha megint megmered bántani Jimin-t! -emeltem fel mutatóujjam. -Olyan szinten megkeserítem az életed, hgy minden este az anyukádért fogsz zokogni, megértetted? -sziszegtem, amitől meg is ijedt.

-I-Igen...-dadogta majd nyelt egyet.

-Rendben. -mosolyogtam úgy, mintha mi se történt volna. -Most pedig menjünk vissza. -mondtam, mire bólintott egyet, és egymás mellett visszamentünk a nappaliba Jiminhez, ahol derekánál magamhoz öleltem.

-Ugye nem csináltál semmit? -suttogta.

-Csak elbeszélgettünk kicsit. -kacsintottam.

Jimin csak nevetve szemet forgatott, majd mellkasomba bújva ölelt meg. Imádom az ölelését. Mélyen magamba szívtam illatát, és egyre szorosabban öleltem. Annyira sajnálom, hogy ma nem lehetek vele...Vaagy~ talán mégis...!