A Pincérfiú

41.

~Jimin szemszöge~

Mikor visszamentem a nappaliba, Kook már az igazak álmát aludta. Olyan cuki volt, el is mosolyodtam rajta. De ekkor ragadtak magukba gondolataim. Túl sok dolog történt egyszerre, és mindegyik "rejtélyes". Itt valami baj van, de nem tudom mi...

Ahogy gondolkodtam fel-alá járkáltam a házban, kóvályogtam, mint gólyafos a levegőben. És hát nem is Park Jimin lennék, ha nem estem volna hasra A SAJÁT LÁBAMBAN. Akkorát csattantam a padlón, még szerintem 2 házzal arrébb is felébredt rá a kisbaba. De hát volt közelebb lévő személy is, aki viszont biztos, hogy felébredt és már pattant is segíteni nekem.

-Úristen, jól vagy?? -segített feltápászkodni Jungkook az egyébként jég hideg padlóról.

-Igen, csak hasra estem. Auh! -fogtam a bokámra egy pár szitok szó mellett.

-Gyere, ülj fel a kanapéra! -nagy nehezen, de sikerült felülnöm, de továbbra is bokám szorongattam. -Nagyon fáj? -kérdezte aggódva.

-Igen! -mondtam fájdalmamban összeszorított szemekkel, ezzel meggátolva, hogy sírjak.

-Hozok rá jeget! -bement a konyhába, és tényleg egy zacskó jéggel tért vissza. Volt még egy rongy is nála, amit csak akkor vettem észre, mikor bokámhoz tette, és azon keresztül nyomta a jeget lábamhoz.

-Azt a rohadt, ez de hideg! -rántottam el lábam.

-Mivel jég, szerelmem! -mosolygott, majd vissza tette azt a hideg szart a bokámra. Össze is szorítottam fogaim mielőtt még a felhőket is leátkoznám az égről. Igen, ha van okom rá, akkor tud mocskos szám lenni. Huu, anyám hányszor mondta, hogy szappannal fogja kimosni a számat...

Mikor már kevésbé volt kellemetlen az érzés, kifújtam azt a nagy levegőt amit eddig bent tartottam. Valaki kuncogott is ezen a cselekedetemen.

-Te kinevettél? -játszottam a felháborodottat, bár lehet túl igazira sikerült

-Csak kuncogtam. -vont vállat Kook. -Az még nem nevetés.

-Óh igen? -hajoltam közelebb hozzá.

-Igen. -mosolyodott el, majd lekapott. Azonnal visszacsókoltam, és picit bele is mosolyogtam a csókba. Jungkook lassan eldöntött a kanapén, és felém tornyosult, nem megszakítva a csókot. Viszont ami megszakította ezt az "idilli pillanatot" az a jeges zacskó volt, ami hatalmas puffanással ért földet, mire abbahagytuk a csókolózást és mindketten a lenéztünk, majd vissza egymásra. -Fel kéne venni? -kérdezte és láttam rajta, hogy semmi kedve hozzá.

-Nem olyan fontos az. -húztam közelebb magamhoz. -Most te fontosabb vagy. -súgtam ajkaira. Nem habozott tovább, és újra ajkaimra tapadt, amit szinte egyből viszonoztam.

------

*1-2 óra múlva*

-Kook...-tettem fejem mellkasára, és átdobtam lábam derekán.

-Igen? -kérdezte kicsit fáradtan.

-Már nem fáj a bokám. -mondtam vigyorogva.

-Örülök. -puszilta meg a fejem. -De én éhes vagyok.

-Én is...-kezdtem kezével játszani. Így ismét megszemlélhettem tetoválásait.

-Főzzünk valamit, vagy rendeljünk kaját? -kérdezte, de én nem is rá figyeltem. Csak néztem tovább kézfején lévő rajzokat. Olyan szépek! Hát arról meg ne is beszéljünk, hogy milyen szexivé teszik ezt a nyuszi fiút, itt mellettem! -Hahó! -rázta meg másik kezét szemem előtt, ezze visszarázva engem az életbe. -Föld Jiminnek!

-Figyelek! -fordultam felé.

-Nem úgy láttam. -mosolygott.

-Bocsi, csak nagyon lekötöttek a tetkóid...-motyogtam halkabban.

-Semmi baj. -simított nagy kezéve hátamra. -Örülök, hogy tetszenek.

-De még mennyire! Én is szeretnék egyet! -bújtam hozzá.

-Tudom, már mondtad. De ezt majd máskor beszéljük meg! És válaszolj a kérdésemre.

-Mi volt a kérdés? -néztem rá értetlenül.

-Főzzünk valamit, vagy rendeljünk? -tette fel megint a kérdését.

-Nem is tudom... Nincs kedvem főzni.

-De én szeretnék veled főzni! Csak mint múltkor!

-Mikor magadra borítottad a lisztes zacskót? -nevettem.

-Az más! Az a mochi-hoz kellett volna!

-Amit végül nem csináltunk, mert elfogyott a liszt. -cukkoltam tovább.

-De nem is kell, ha van itt egy ezerszer finomabb mochi mellettem! -puszilta meg szám, én pedig erre a mondatára elpirultam. Most komolyan egy mochi-hoz hasonlított? De legalább cuki módon...Vagy valami olyasmi.

------------------------

Ez most uncsi lett...Viszont tény, hogy hosszabb!💕 És köszi ha eddig elolvastad<3