A Pincérfiú

25.

~Jimin szemszöge~

-Jimin! Jimin! -keltem fel egy...NŐI HANGRA??

Azonnal felültem, és körül néztem. Nem Jungkooknál vagyok. Hogy kerültem ide? Az előbb még Jungkookkal voltam!

-Szerelmem, minden oké? -hallottam most a hangot lágyabban. Felkaptam a fejem, és megpillantottam ex-barátnőm. Vagy még mindig együtt vagyunk?

-B-Binna? -nyögtem ki nehezen a szót.

-Kire számítottál? -mosolygott. Mi történik?? Minden ami Jungkookkal volt, csak egy álom volt? Nem! Az nem lehet! Vagy mégis?

-É-Én az előbb Jungkookkal voltam...-suttogtam.

-Mondtál valamit? -kérdezte a lány, majd lerakott elém egy tálcát, amin volt reggeli és egy pohár víz.

-H-Hol vagyok?

-Nálam aludtál butus! De most inkább egyél. Nehogy elkéss a munkából!

Nem tudom mi vett rá, de végül neki láttam az ételnek. Azonban hamar megszomjaztam, így beleittam a vízbe is. Nem volt jó ötlet. Mindenem elkezdett remegni, és mintha fulladoztam volna.

-B-Binna, e-ebben van...-próbáltam kibökni egy értelmes mondatot.

-Szia Jiminie. Odaát találkozunk. -egy ördögi mosoly kíséretében távozott a lány.

-Valamih...-mondtam ki utolsó szavam. Testem elgyengült, és elterültem az ágyon. Mindenem ellazult, és àtadtam magam a sötétségnek. Tudtam, hogy itt a vég...

—————————

Lihegve ültem fel az ágyban. Csak egy álom volt?
Oldalra néztem, ahol alvó páromat láttam. Felsóhajtottam, viszont végül mégis kitört belőlem a sírás. Baszki...nagyon gyerekes vagyok...

Könnyeim patakban folytak le arcomon, és a levegőt is csak úgy kapkodtam.

-Jimin-ah...-hallottam meg mellettem Jungkook rekedtes hangját. -Miért sírsz?

Természetesen meg se tudtam szólalni, csak fejemet vállába fúrva bújtam hozzá szerelmemhez.

-Ssh...nyugi...-ölelt magához. -Semmi baj, itt vagyok...-próbált megnyugtatni, ami hamar sikerült is neki.

-Köszönöm...-dünnyögtem mellkasába bújva, majd mélyen beszívva illatát visszaaludtam.

***

Kómásan tapogatóztam magam mellett, azonban Jungkook nem volt ott, helyette egy cetlit éreztem meg. Lassan kinyitottam a szemem, és próbáltam megszokni a fényt. Megfogtam a kis papírfecnit, és elolvastam mi állt rajta.

„Szia szívem!
Ma hamarabb kellett elmennem dolgozni, így már nem leszek melletted mikor felkelsz! Munka után még táncorám lesz, úgyhogy csak este érek haza! Reggeli a konyha pulton vár rád! Vigyázz magadra, szeretlek!
-Jungkook"

Elmosolyodtam, majd nadrágom zsebébe dugtam a cetlit, és lementem a konyhába. Pont ahogy Jungkook mondta, a reggeli ott volt a pulton. Már nagyon éhes voltam, úgyhogy odavittem az asztalhoz, leültem és neki is láttam. Nagyon finom volt! Nem is csodálkozom, hisz Ő csinálta. Oké, lehet túlságosan is beleszerettem...

Gyorsan megreggeliztem, majd eldőltem a kanapén. Nem kell ma bemennem, és felöltözni sincsen kedvem...
Bekapcsoltam a TV-t, és elindítottam rajta valamit. Nem is igazán figyeltem, mert telefonoztam. Na igen...ekkor jöttek a napi hírek. Erre se figyeltem, csak nyomtam tovább a TikTok-ot, mikor...

„Friss közlemény: A ma reggeli órákban két autó karambolozott az **** autópályán! Két 20-as éveiben járó fiatal ember súlyosan megsérült, az egyik lehet túl se éli!" -itt felkaptam a fejem. Nem az az autópálya vezet az étteremhez, ahol Jungkook dolgozik? -„Az ütközésben mások is megsérültek, azonban nem olyan komolyan. Az autópályát bizonytalan időre lezárjuk!"

Felnyitottam a telefont, és azonnal tárcsáztam Jungkook-ot.

-Vedd fel, vedd fel, vedd fel! -már a körmömet is lerágtam, azonban csak nem vette fel. -Jungkook ne csináld ezt velem, vedd már fel a rohadt életbe! -éreztem az arcomon lefolyó könnyeim.

Nagy levegőt vettem, és megpróbáltam kicsit lenyugodni, és mivel Kook nem vette fel, így úgy döntöttem megpróbálom a kórházat. Ha ott nincs, akkor nincs baja. Ugye?