A Pincérfiú

29.

~Jimin szemszöge~

Éppen egy röhögő görcs közepette támaszkodtam a pultra.

-De ez nem vicces! -kucogott kicsit Jungkook kínjában.

-Még...még te is röhögsz! -mondtam ki nehezen a szavakat.

-De én kínomban! -szólt vissza.

-Olyan ügyetlen vagy. -próbáltam kicsit lenyugodni.

-Inkább segíts! -rakta le a lisztet az asztalra.

-Te meg menj fel megmosni az arcod. -parancsoltam rá. -Ezt meg majd én elintézem.

Jungkook adott egy lisztes puszit a homlokomra, majd bement a fürdőbe. Grimaszolva töröltem le magamról a lisztet, és a seprűhöz nyúltam. Hogy mit is akartunk csinálni...? Igazából Mochit...Dee, volt egy kis probléma...Jungkook magára borította a lisztet...

Ne kérdezzétek, hogy jött össze neki! De még azóta is kuncogok rajta. Ahogy sepregettem, hirtelen megéreztem derekamon két erős kezet, ami felrakott a pultra.

Mire felfogtam mi történt, Jungkook már ajkaimat falta, amit viszonoztam is lassan neki.

-Jimin...-suttogta ajkaimra.

-Igen? -támasztottam homlokomat övéhez.

-Mondtam már, hogy szeretlek?

-Párezerszer. -kuncogtam.

Jungkook is elmosolyodott, és újra ajkaimra tapadt. 

Pár percig még csókolóztunk, majd Jungkook kezébe nyomtam a seprűt.

-Ezzel mit kezdjek? -lepődött meg.

-Sepregess fel. -mosolyogtam rá, majd megindultam felfelé.

-És te hova mész? -kiabált utánam, mire megálltam a lépcső közepén, ahonnan még ráláttam.

-Fel. -vágtam rá egyszerűen.

-Minek mész fel? Itthagysz? -pislogott.

-Fáradt vagyok. Majd gyere fel. -ezzel folytattam utamat az emeletre.

-Az előbb még éhes voltál! -hallottam ahogy elejti a seprűt, és utánam szalad. Utól is ért, mert csuklómnál fogva visszarántott magához.

-Már nem vagyok. -vigyorogtam.

-Mi nem vagy? -kérdezett vissza.

-Éhes. -válaszoltam, de ekkor korgott a gyomrom. Basszus...

-Én nem úgy hallom. -ellenkezett velem.

-P-Pedig tényleg nem vagyok éhes...-miért dadogok??

-Jimin, valami baj van? -hasamra rakta kezét, mire én azt ellöktem. -Ezt igennek veszem...

-Nincs semmi...-könnyesedett be szemem.

-Drágám, én-

-Azt mondtam, semmi bajom! -löktem el magamtól Jungkook-ot, majd berohantam a fürdőbe, ahova be is zárkóztam. Leültem az ajtónak háttal és a felhúztam térdem. Nekihajtottam homlokomat, majd kitört belőlem a sírás. Próbáltam halkan, de nem nagyon sikerült. Csak zokogtam, míg meg nem hallottam egy halk kopogást.

-Jimin...-szólalt meg Jungkook lágy hangon.

-Menj el...-szipogtam, és letöröltem egy könnycseppet az arcomról.

-Megbeszélhetnénk?

-Azt mondtam menj el! -emeltem fel hangom picit.

-Jimin, ne kiabálj! És amúgy is ez az én házam, ha itt akarok maradni, akkor itt maradhatok! -érvelt jogosan. Baszki.

Erre nem tudtam mit mondani. Igaza van, ez az ő háza, nem mondhatom meg neki mit csináljon. Pár percig csöndben voltunk mind a ketten, míg végül le nem nyugodtam, és erőt vettem magamon, hogy kinyissam azt ajtót. De már Jungkook nem volt ott. Szép...Jimin, miért kell mindent elcseszned??

Lassan bementem a hálóba, ahol szintén nem találtam Kook-ot. Lesétáltam a konyhába, na itt már megtaláltam. Sepregetett. Még mielőtt észrevett volna, halkan visszasettenkedtem az emeletre, ott is a vendégszobába. Ne kérdezzétek miért oda..

Magamra húztam a takarót, és újból kieresztettem könnyeim. Így aludtam el.

Sajnálom, hogy ennyi ideig húztam ezt a részt, csak csütörtökön rokonok voltak, tegnap meg rosszul voltam, így nem tudtam írni. Remélem megbocsátotok<3 ÉS KÖSZI HOGY MÁR EZREN ELOLVASTÁTOK A KÖNYVEEM ❤❤