34.

184 10 3
                                    

~Jimin szemszöge~

-Jimin-ah, hozzám költöznél? -bökte ki csak úgy a semmiből, mire a szívem is leállt. Mélyen néztem szemébe, ami csak most tűnt fel, hogy mennyire őzikés beütése van.

-E-Ezt komolyan gondolod? -kérdeztem pirulva.

-Halál komolyan. -bólintott. -Valljuk be, nagyon régen voltál otthon, és minden napodat nálam töltöd, és itt is alszol. Szeretném, hogyha te is otthonodnak tudnád ezt a házat. -mondta, nekem pedig a szívem mégjobban kalapál. Őszintén szólva én is vártam már erre a kérdésre, de nagyon meglepett. Annyira az ölébe ugranék és mondanám, hogy igen, de még egy értelmes szót sem tudok kinyögni, nem hogy még megmozdulni.

-N-Nem érzed korainak? -dadogtam.

-Egyáltalán nem. De ha te úgy érzed, akkor nem kell elrohannunk a dolgot. -simított arcomra.

-Nem, nem! Dehogy tartom annak! Nagyon is vártam már, hogy megkérdezd! -kezdtem neki bizonygatni a dolgot.

-Akkor miért voltál olyan sokkos állapotban?

-Nem mindenki kérdez ilyet az éjszaka közepén. -mondtam, ő pedig felnevetett.

-Igazad van. -mosolyogott. -De akkor a válasz...?

-Igen! -túrtam bele hajába, majd ajkaira tapadtam, és falni kezdtem azokat. Ahogyan arra számítottam is, nyilván viszonozta, közben bele is mosolygott kicsit a csókba.

Nem tudtunk betelni egymással, ezt mind ketten így gondoltuk. Ha el is szakadtunk levegő hiány miatt, Jungkook akkor is csak pár másodpercet hagyott, és már húzott is vissza magához. Lassan kibújva a takaró alól, ölébe másztam, apró kezeimmel vállába kapaszkodva. Ő átkarolta derekam, és gyengéden ráharaptt alsó ajkamra, amitől egy halk nyögés kicsúszott a számon, Jungkook arcán, meg egy pimasz mosolyt véltem felfedezni.

-Szexi a hangod, baby. -simított végig nagy hüvelyujjával párnácskáimon. Kezeimet lassan levezettem pólója aljához, ott felbújtatva kezem oldaláig. Ujjaimmal kicsit csiklandozva őt végigsimítottam a felületen, mitől kirázta a hideg. Visszavezettem kezeimet a hasára, ahol mutatóujjammal rajzolgattam át kockáit, míg neki is elhagyta egy nyögés ajkait.

-A tiéd is. -vigyorogtam, mancsaimat meg kivezettem pólója alól.

-Ez nem játék szívem. -jelentette ki, majd nyakhajlatomba hajolt, és először lágy csókokkal kényeztette a területet, később pedig egy adott ponton szívni kezdte.

-Ah! -hallattam egy fájdalmas nyögést. -Olyan vagy, mint egy pióca!

-Ssh...-rakta szám elé nagy mutatóujját. -Meghallanak a szomszédok. -vigyorgott.

-Te hibád lenne.

-Ez nem igaz. -húzott vissza ajkaira, minek nem tudtam ellenállni. Kezemet tarkójára vezettem, onnan pedig a hajába. Olyan selymes, és puha a haja. A sötét szín pedig még elbűvölőbbé tette.

-Menjünk aludni. -váltam el lassan, ásítva ajkaitól.

-Még maradj itt. -ölelt szorosan magához.

-Az öledben? -viszonoztam az ölelést, közben próbáltam kényelmesebben elhelyezkedni.

-Jiminh...-éreztem, ahogy Jungkook végtagjai megfeszülnek.

-Hupszi..-kuncogtam. -Bocsi.

-Nincs baj. Csak ezt az előbbit hanyagold, és nem lesz baj. -erre felnevettem. Olyannyira, hogy be is könnyeztem. Nem szabadna ezen röhögnöm, de mégis...

-Áh! -sikítottam, mikor majndem leszédültem az ágyról, de két erős kéz vissza visszarántott, így nem koppantam a padlón.

-Megtudhatom mi volt olyan vicces? -teszi két kezét derekamra.

A PincérfiúWhere stories live. Discover now