36.

158 10 0
                                    

-Jimin szemszöge~

Mikor kinyitottam a szemem, már sötét volt a szobában. Csak az éjszakai Hold fénye szűrődött át az ablakon, ez adott egyedül egy kis világítást.

Fura...

Lassan felültem az ágyon, gondolván, hogy Jungkook már mellettem fekszik, de nem így lett. Üres volt a helye.
Kikászálódtam az ágyból, és elindultam egy kisebb „felfedező útra", hátha megtalálom majd valahol a szerelmem. Azt mondta délig dolgozik, nem? Attól őrizzen Isten, hogy megint történt vele valami, mert nem fogok jót állni magamért! Telefonomért nyúltam, hogy fel tudjam hívni, viszont azt csutkára merítettem. Rohadt jó!

Felkapcsoltam a villanyt, mitől szemem ki is vakult. Mikor sikerült kicsit megszoknom a fényt, lementem a nappaliba, de legnagyobb meglepetésemre ott sem volt senki.
Már az egész házat végig járhattam, de Jungkook sehol! Hol lehet? Csak épségben jöjjön haza!
Még a TV-t is remegve kapcsoltam be, nem akartam, hogy megint a hírekkel találjam szembe magam. De hát innen megtudhatom, hogy biztonságban van-e... Épp váltottam volna csatornát, mikor nyílt a bejárati ajtó, és belépett rajta az életem értelme. Meg se várva amíg lepakol, ugrottam nyakába, ő pedig eldobva mindent a kezéből, karjaiba zárt.

-Halálra aggódtam magam! -szívtam be illatát.

-Miért? -kérdezett vissza, majd nyakamhoz hajolt, és pillangó puszikkal kezdte kényeztetni.

-Mert nem találtalak seholh...-sóhajtottam halkan. -Azt mondtad délre hazaérsz!

-Tudom, de még beugrottam egy táncórára, és kicsit elhúzódott! Azért ugye megbocsátasz? -nézett rám boci szemekkel.

-Mintha tudnék ezekre a szemekre nem-et mondani! -mosolyogtam, és ő is így tett.

-Szeretlek. -simított hüvelykujjával ajkaimra, majd rá is tapadt azokra. Ekkor fogott el megint a bűntudat, és úgy éreztem, jobb beszámolni a dolgokról.

-Jungkook...-toltam el picit magamtól.

-Van valami baj? -fogott arcomra hatalmas kezeivel.

Sóhajtottam. -Bent elmondom. -megvártam míg levette kabátját, majd kezét megragadva húztam be a nappaliba, ahol le is ültünk a kanapéra.

-Robbanunk? -kérdezte, mire egy halkat kuncogtam.

-Te lehet...-fogtam magam megint komolyra.

-Félek, de mondjad.

-Hát...-nagy levegőt vettem. -Miután elmentél...eljött Brooke, tudod a gimis osztálytársam...és hát...-hezitáltam kicsit, hogy elmondjam.

-Mi történt? -kérdezte Jungkook picit aggódva.

-Brooke...megcsókolt...-nyögtem ki végül.

-Hogy tessék?! -kerekedett ki szeme, és felpattant a kanapéról. -Jimin, alig lépek ki a házból, te már más emberek száján csüngsz?? -akadt ki, természetesen jogosan, így próbáltam nem magamra venni a dolgokat amiket mondott.

-Tudtam, hogy így fogsz reagálni, ezért leszögezem, hogy azonnal el is küldtem! Úgyhogy kérlek nyugodj le! -álltam fel én is, viszont én próbáltam nyugodt maradni. 

_____

A mai nap csak ennyi telt tőlem, mert nagyon fáj a fejem🥲 addig is GN BITCHES😘 vicceltem, szeretlek titeket❤️

A PincérfiúWhere stories live. Discover now