A Pincérfiú

12.

~Jungkook szemszöge~

Láttam Jiminen, hogy nagyon felzaklatta már csak az is amit mondtam. Szerencse, hogy nem is emlékszik semmire. De azért engem sem nyugtatott az amit ő mondott. ˛˛Mára a hideg víz sok volt már.'' Mit jelent ez? Mit csinálhatott bent a fürdőben? Remélem nem azt amire gondolok.

Gyorsan bevízeztem rongyot, majd visszamentem Jiminhez, aki addigra húzta  a lóbőrt. Olyan volt, mint egy kis angyal...De tényleg! Odamentem hozzá, és homlokára raktam kezem, ami tűz forró volt. Óvatosan hátrasimítottam haját, és homlokára raktam a rongyot. Próbáltam úgy csinálni, hogy ne ébredjen fel, de ez nem sikerült.

-Mmmh...-dünnyögte a kis szőke.

-Nyugi, csak én vagyok az, Jungkook. -nyugtattam meg.

-N-Nagyon fáj...a...torkom. -nyögte ki nehezen, és láttam, hogy egy könnycsepp is legördült arcán.

-Ha sírsz, attól csak rosszabb lesz. Nyugodj meg, jó? -töröltem le a könnycseppet puha arcától. A szőke csak bólintott, és lassan visszaaludt. Az ágyon könyökölve néztem ahogy alszik. Ennél cukibb dolog talán a világon nem létezik. Úristen, nem tudom mi van velem! Lementem a földszintre, ahol csináltam egy kis teát. Igazából Jiminnek csináltam, hogyha felkel, de én is ittam egy bögrével, mert megkívántam na!

Nagyjából egy óra múlva, a szőke sírva jött le. Azonnal odarohantam hozzá.

-Mi a baj Jimin? -simítottam felkarjára.

A kis szőke nem szólt semmi, csak könnyezett, és szipogott.

-Nyugodj meg oké? És mondd el mi a baj.

Jimin vett pár mély levegőt és lassan megnyugodott. Melegítettem neki egy bögre teát, és leültünk a kanapéra. Ráraktam a hátára egy takarót, amit ő jól magára húzott. Kis aranyos...

-Na mostmár elmondod mi baj? -kérdeztem tőle, hátá simogatva.

-N-Nem fontos...-ivott bele a teába.

-De fontos. Sírva jöttél le. -faggattam tovább

-Csak túlreagáltam...

-Ha te mondod...-engedtem el a témát.

-Nekem is lenne egy kérdésem...-mondta halkan.

-Mi lenne az?

-Miért gondoskodsz rólam? -bökte ki nehezen.

-Szeretek másoknak segíteni. Ilyen a természetem.

-Oh...-lepődött meg Jimin. Talán nem erre a válaszra számított? -Van még egy kérdésem.

-Mondjad.

-Hány éves vagy?

-Miért érdekel? -nevettem el magam kicsit.

-Mikor először megláttalak -kortyolt egyet a teába- olyan 18-nak néztelek. És érdekel a valódi korod.

-20 éves vagyok -mosolyogtam

-Most mondanám, hogy fiatal vagy, de én vagyok 22...

-Mostmár akkor ezt is tudom. Amúgy figyelj...

-Mi az? -nézett rám a szőke.

-Mikor felhívtál sírva valamelyik nap...akkor láttam egy lányt a házad előtt. Szipogva ment el. És az a lány hasonlított a barátnődre...

-Ő már régen nem a barátnőm. -lett komorabb Jimin.

-Szeretnéd elmesélni vaagy...-

-Megcsalt a legjobb barátommal. Akivel most újra kibékültünk.

-Oh...értem. 

-Hanyagoljuk a témát. -ásított.

-Fáradt vagy? -kérdeztem tőle.

Erre ő csak bólintott, és eldőlt az ölemben. Eléggé zavarba is jöttem.

-Ööh...mit csinálsz..?

-Óh, bocsánat...-ült fel.

-Nem, semmi baj. Nem zavar. -mosolyogtam pirulva.

-De tényleg nem zavar? 

-Tényleg! -bizonygadtam.

-Ha te mondod...-dőlt vissza. Elkezdtem hajában túrkálni, mire hamar el is aludt. Pár perc múlva én is így tettem.

***

Mikor felébredtem, a nap épp felkelőben volt. A combomon Jimin feküdt, akinek a hajában volt a kezem. Olyan puha a haja. Elkezdtem fejét simogatni, mire elmosolyodott.

-Ébren vagy? -suttogtam. Választ nem kaptam. tehát elkönyveltem, hogy Jimin alszik.

Nyújtóztam egyet, és hajamba túrtam. Nem ártana hajat mosnom. De Jimin-t nem akarom felébreszteni. Kicsit felemeltem fejét, és kimásztam alóla. Éppen fel akartam menni, mikor a szőke megragadta a kezem, és visszahúzott maga mellé.

-Jiminh...

-Ne menj el...-dünnyögött, és átdobta lábát a derekamon. Ekkor már körülbelül rák vörös lehettem.

-Cs-Csak fel akartam menni fürdeni...-dadogtam.

-Az ráér. Még maradj itt...-és jobban magához húzott. Úgy vert a szívem, majd kiugrott a helyéről, és elég hevesen vettem a levegőt is. Mi van velem mostanában? Még a szőke is megérezte hogy ideges vagyok, mert felemelte, és aggódva nézett rám, míg végül leesett neki.

-Úristen, é-én annyira sajnálom! -pattant volna fel, de én visszahúztam.

-Semmi baj. -tiltakoztam.

-Dehogy nincs baj! Úristen, mit képzeltem magamról? -idegeskedett.

-Jiminshi, nyugi! Semmi baj. -próbáltam nyugtatni.

A becézésre Jimin egyből felém kapta fejét, és láttam rajta, hogy vörösödik.

-Zavar ha becéznek? -mosolyogtam, és lassan felültem.

-N-Nem, nem zavar...

-Akkor miért vagy vörös? -piszkálódtam. -Mérges vagy?

-M-Mi? N-Nem! -elnézett, hogy ne lássam arcát.

Itt elnevettem magam.

-Ne röhögj, az előbb te is rákvörös voltál! -csapott a mellkasomra.

-Jól van, jól van, abbahagytam. -tettem fel kezem.

-Köszönöm. És ha nem bánod, elmennék a mosdóba! -ezzel  felszaladt. Én mosolyogva néztem utána. Van egy ilyen fura érzés a mellkasomban...Jiminnel akarok lenni...Szerintem, nekem tetszik ez a szőke...