"Bombák robbanását túlordítva
Most ígéretet teszek;
Bármilyen hullámok ostromolnak
Szakadatlan kitartok a kedvedért
Bombák robbanásánál is hangosabban"
Ez a történet valós, reális problémákat feszít keresztre;
Mentális gondok, depresszió, ne...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Jungkook
Szóval, "Angel Facebody", mi? Nos, igazán találó.
Ez a fiú nem hazudtolta meg önmagát még a legkevésbé sem, ugyanis le se tagadhatta volna teljes valóját a plakátokon, az interneten, hirdetéseken, amiket tömény angyal torta módjára nyomtak tele az egész testével.
Tudtam ki volt ő. És mégsem. És most, hogy itt feküdt az ágyamban, lassan reggel tíz órát ütve, totál másnaposan, Isten tudja csak mi okból kifolyólag, egyre inkább felkeltette az érdeklődésemet, és a kíváncsiságomat.
Már, abból a szempontból nézve a tényeket, hogy mégis hogy a kurva életbe tudott ennyi szarság felhalmozódni benne, aminek következményeként ilyen állapotban kellett rátalálnom tegnap?
Mi? Mi képes ekkora elfojtottságot, vehemens dühöt, haragot, agressziót, ellenkezést, elnyomott érzéseket okozni amit az alkohol kíméletlenül robbantott fel a felszínre? Mennyi ideje szenvedhet ez a fiú? Mennyi ideje?
Újra és újra feltérképeztem egész valóját, mustrálgattam fiatal vonásait sötét szemeim mögül, de válaszokat békés arcmimikái nem adtak nekem még az idő múlásával sem.
Egy hatalmasat szívva a nikotin adta mámorból könyököltem combjaimra, közelebb hajolva így is túl messze lévő arcához, ugyanis a fotelem amiben helyet foglaltam, sosem volt túl közel az ágyamhoz.
Helyet akartam neki hagyni. Magántérre volt szüksége.
Újjabbat szívtam a fehér szálból, miközben lassan felálltam, a tusolástól még nedves ébenfekete tincseimbe borzolva közelítve meg szekrényemet, szárnyait kitárva kapva magamhoz ruhadarabokat.
Még jó, hogy szabadnapom van, és nem kellett bemennem a munkahelyemre, mert akkor ki kellett volna penderítenem a lakásomból, mint egy elveszett, suta őzgidát. És bár talán lelkiismeret-furdalás nélkül megtettem volna, ettől függetlenül kíváncsiságom, és tudatlanságom folyamatosan ficánkoltak elmém habjaiban, és nem engedték elszaladni ezt az "őzikét" csak úgy. Addig nem amíg nem találok valamiféle magyarázatot.
Egy-két mozdulattal magamra kaptam a boxeralsómat, a melegítő alsómat, majd a cigarettát elnyomva dobtam a mellettem ékeskedő szoba kukámba tartalmát.
Egy fél pillantást vetettem csupán a kisebbikre, majd a konyhámba szlalomozva öntöttem ki neki egy pohár hideg vizet, a gyógyszeres fiókomat kihúzva pedig egy fájdalomcsillapítóval együtt tértem vissza hozzá. A számára elengedhetetlen szükségleti cikkeket, - az állapotát elsőkézből figyelembe véve - letettem az éjjeliszekrényemre.
Halkan kezdett nyöszörögni ahogy egy percen belül váratlanul felhúztam a redőnyömet, majd az ablakomat is kinyitottam, minek a hatására reszketve rezzent össze, a takaró után nyúlva, amit még ezelőtt lehúztam róla.
