"Bombák robbanását túlordítva
Most ígéretet teszek;
Bármilyen hullámok ostromolnak
Szakadatlan kitartok a kedvedért
Bombák robbanásánál is hangosabban"
Ez a történet valós, reális problémákat feszít keresztre;
Mentális gondok, depresszió, ne...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Taehyung
Könnyes, elhomályosodó szemekkel bámultam a plafonomat, miközben bőrömön másodpercenként futott végig a libabőr a fülemben üvöltő zene hatására.
Minden szempontból átéreztem az összes kiénekelt hangot amit kiadott torkából, hiszen az én érzelmeimet tükrözte vele.
Az élet engem is ugyanúgy gyűlölt.
Sós könnyeim lassan lefolytak halántékom mentén is, újra és újra végigcsordultak ugyanazon a felületen, miközben ujjaimmal a lepedőt markoltam magam mellett ahogy a mű tetőfokának csúcsa felé közeledett;
"A legvégén mindannyian meghalunk Te is, én is, mind elporladunk, akárcsak a fáról lehullott falevelek Ámde mindezek ellenére, mégis kétségbeesetten próbálunk élni Vállunkra vesszük életünket, bizonytalanul, de élünk... Gyilkolás, szenvedés, nevetés, mindent a vállunkon hordunk! Élni, élni, élni, élni, élj!"
Az előadó megerősítette széttört lelkemet a dal végén, ahogy azt üvöltötte újra és újra; "Éljek!"
Még képes vagyok küzdeni, hiszen a célom színesen ragyogva, mindent beborítva lebegett szemeim előtt, és tudtam, hogyha türelmesen várok, el fogom érni. Elkapom, és többé nem eresztem. Soha többé nem kell majd szomorúnak lennem ha végre elszakadhatok ebből a fullasztó magányból;
A Poklok Poklából.
Nem. Ezt a pár hónapot hangosan röhögve is kibírom, hiszen tizennyolc kínkeserves év után ez a pár hét már meg se fog kottyanni. Kitörök!
Az egyetlen reményteli elhatározással fejemben töröltem le végül könnyeimet, miközben lassan megállítottam a zenelejátszót, és kihúztam lüktető füleimből a tappancsokat.
A betegség teljesen leamortizálta a szervezetemet, nagyon gyengének és sebezhetőnek éreztem magamat napról napra, főleg, hogy a drasztikus fogyásom nagyban közrejátszott abban, hogy elkapjak valamilyen nyavaját, hiszen így a szervezetem teljesen kiszolgáltatottá, sebezhetővé vált a vírusok és kórokozók számára.
Szájhúzva keltem fel az ágyamból, hogy elbotorkálhassak a konyhába, annak érdekében, hogy legalább egy tányér levest magamba kanalazzak, ha már mást nem is.
Három napja voltam itthon, és miután az orvos meglátogatott, teljesen elszörnyedt a látványomon. Persze anya a tökéletes aggódó szülő álarcában játszotta meg magát még a doktor úrnak is, aki persze elhitte minden egyes szavát. Miért is nem csodálkoztam ezen?
A fejemet lemondóan ingatva nyitottam ki a szekrényt, hogy levarázsolhassak magamnak egy mély tányért, amibe kimertem pár merőkanálnyi levest, ami még forró volt. MinJi, - a bejárónőnk - készítette alig negyed órája talán. Tőle ezerszer szívesebben fogadtam el, mint attól a nőtől akit anyámnak kellett neveznem.
