Blind and Frozen I-III. Befejezett

19. Kötés

Az öröm pont úgy csapott le rám, mint tegnap a villám arra a különösen balszerencsés fenyőre: váratlanul.

A mérgem és csalódottságom köddé vált, a szívem feldobogott, ahogy a boldogság eluralkodott rajtam.

Ellöktem magam a kocsitól, és futva lódultam meg Maddox felé. Rávetődtem, akárcsak egy vadállat a vacsorájára. Alig győzött megfogni, egy picit meg is tántorodott, de végül csak nem borultunk be a bokorba. Átkaroltam a nyakát, és erőszakosan magamhoz szorítottam. A keze automatikusan kulcsolódott a derekamra, majd felkuncogott.

– Hűha, azért ilyen fogadtatásra nem számítottam.

– Azt hittem, nem jössz vissza – suttogtam.

– Én meg azt, hogy teli torokból fogsz velem üvölteni. Már lelkileg felkészültem rá, hogy sírni fogok – nevetett tovább. – Megmondtam, hogy nem hagylak egyedül, csak kicsit tovább tartott, mint hittem.

– De micsoda? – kérdeztem, azonban azóta sem eresztettem.

– Az apám kiakadt – magyarázta a szoros ölelésemben. – Van valami, amit el kell mondanom.

– Mi? – húzódtam el tőle. Aggódva kémleltem az arcát, de nem tudtam róla leolvasni, mi baj lehet.

– Inkább üljünk le – húzott a Cadillac felé. Ott én elfoglaltam az anyósülést, míg ő a volán mögé helyezkedett, és teljes testtel felém fordult.

– Én is akarok egy csomó mindent mondani – szökött ki belőlem, mire Maddox felvonta a szemöldökét.

– Oké, csak előbb beszéljük meg ezt.

– Rendben – egyeztem bele rögvest.

Maddox megköszörülte a torkát, majd megszólalt:

– Elvettem a szüzességed.

– Öhm... én is ott voltam, emlékszem – pislogtam rá nagyra tágult szemmel. – Talán arról van szó, hogy megbántad, és most nem akarsz gonosz lenni, ezért inkább elmondod... – Nem tudtam befejezni, mert a számra simította a tenyerét.

– Ne haragudj, Ves, de annyi butaságot beszélsz, hogy megfájdul tőle a fejem. Csak hagyd abba a kombinálást, és hallgass végig! Bólogass, ha értetted! – Úgy tettem, ahogy ő fütyült, így elengedett. – Remek! Szóval ez megtörtént, és nem, nem bántam meg, annak ellenére sem, hogy nem tudtam, milyen következményekkel jár.

– Milyenekkel?

– Magadhoz kötöttél, ami lényegében azt jelenti, hogy téged szolgállak.

– Mi van? – értetlenkedtem, miközben felhúztam a lábam az ülésre, hogy én is teljesen felé fordulhassak. – Ez mit jelent?

– Nekem adtad egy részed, szimbolikusan. Én pedig elvettem, azaz elfogadtam. Apám úgy fogalmazott, hogy önként a kiskutyáddá váltam – magyarázta, de nem igazán fogtam fel.

– Ez mit jelent pontosan?

– Azt, hogy hozzád tartozom, a te parancsaid követem, senki másét. Mintha kötöttünk volna egy alkut, amiben én úgy döntöttem, hogy a szolgád leszek, és megpecsételtük a szexszel. Azaz, ha akarnék se tudnék elmenni, mert a tiéd vagyok.

– Mint egy kényszerházasság? – érdeklődtem a homlokom ráncolva.

– Mondhatjuk így is, csak kicsit... durvább. A tudtom nélkül eladtam neked a lelkem – mosolygott rám. – Én nem bánom, csak furcsa, mert érzem azt, hogy valami hozzád húz. Azt, hogy melletted kell lennem, és ezt nem én irányítom. Azért voltam távol ennyi ideig, mert az apám meg akart róla győződni, igaz-e ez az egész.