Blind and Frozen I-III. Befejezett

III./ 20. Tesztek és gondok (Part 1) +18

MADDOX

Ves sosem könnyítette meg a dolgom, ahogy most sem. Nem mintha ez gond lenne, egy idő után hozzászoktam, hogy általában a legingoványosabb módon jutunk el a végkifejletig. Azonban ezúttal különösen értékeltem volna, ha nem zárkózik be fél órára a fürdőszobába.

Miután felvásároltunk egy hadseregnek elegendő terhességi tesztet, a csajom kiborult. Egész hazaúton hallgatott, és nagyra tágult szemmel bámult kifelé az ablakon. Szerintem meg sem mozdult, csak akkor, amikor ráparancsoltam, hogy szálljon ki a kocsiból. Ekkor bizony kiugrott, és meg sem állt a klotyóig.

Lepillantottam a kutyára, aki a lábam mellett ült, mire ő is rám nézett. Rám mordult, de ezt már megszoktam, így fel sem vettem az akadékoskodását. Mi baja velem, de komolyan?

– Vespera! – kopogtattam türelmetlenül. – Én esküszöm, hogy bemegyek!

– Ide fog csődülni egy egész stáb! – tárult ki az ajtó, így megláttam a csapzott lányt.

– Miféle stáb? – léptem hozzá közelebb, hátha megnyugtathatom. Úgy festett, mintha eddig a haját tépte volna.

– A kamerás ember, a rendező, operátor, hangmérnökök, mind itt fognak állni, és engem fognak venni! – jajveszékelt, miközben a kezembe nyomott három tesztet. – Most mit tegyünk?

– Például kajálhatnánk, mielőtt ideér a stáb – feleltem a műanyag cuccokat bámulva. – De milyen stábot várunk?

– A Tini Mamik stábját! – suttogta, majd nagy elánnal bezárta mögöttem az ajtót. – Maddox, én erre nem vagyok képes! Te is látod, ugye? Ezek is azt mutatják, hogy van bennem egy... egy... egy...

– Egy baba – segítettem ki, mialatt leraktam a pozitív teszteket a mosdó szélére.

– Igen – nyögte ki elhűlve, arcára kizárólag kétségbeesést véltem leolvasni, így rögtön előtte termettem, és magamhoz öleltem.

– Nem kell megijedned, itt vagyok, és mindenben támogatlak! – simogattam a hátát, amitől a valamelyest ellazult, de a vállam görcsösen szorongatta.

– Te mitől vagy ennyire nyugodt? – kérdezte. – A pasik általában ilyenkor kiborulnak, aztán közlik, hogy elmennek tejért.

– Volt pár hetem belenyugodni ebbe – csókoltam bele a nyakába. – Vállalom a felelősséget, ha már beléd raktam – kuncogtam fel, mire Ves fújtatott egyet, és hátrébb húzódott.

– Nincsen semmink – mondta halkan. – Nem várhatjuk el senkitől, hogy pénzelje a felelőtlenségünket.

– Nem is várjuk! – jelentettem ki. – Persze elfogadjuk a bőkezű ajándékokat... mint az álló farkú szobrok, meg a virágoskertről készült festmények...

– Maddox! – csapta meg a mellkasom. – Ez nem vicc! Komolyan beszélek!

– Nyugi, van pénzem!

– Nem! – pirított rám. – Neked nincs! Carolnak és Willnek van! És az, hogy eddig nagylelkűen pénzeltek, nem jelenti azt, hogy életük végéig ezt kell tenniük!

Felsóhajtottam, hiszen Vesnek igaza van. Az már egy másik dolog, hogy nem tud arról még, amiről én. Amennyiben egyszerű emberek lennénk, valóban aggódnék, de mivel nem vagyunk azok, így nincs okunk kiakadni.

Ezeket a köröket nagyjából két héttel ezelőtt futottam le Apollónnal, aki végig a szemét forgatta, amikor pontosan ugyanezekkel jöttem neki. Pénz, munka, ház. Elég sok mindenre szükség van egy gyerek felneveléséhez, már, ha nem tervezi eldobni magától az ember, ahogy az istenek többsége teszi. Persze ez nálunk nem opció. Az én kölyköm biztosan nem fogja megtapasztalni milyen, amikor a szülei nem tartanak igényt rá.