Blind and Frozen I-III. Befejezett

III./ 8. Édes válaszok

MADDOX

Egyszerre világossá vált, miért nem felelt Hesztia a hívásomra, azonban azt nem értettem, miért akart engem beletuszkolni a köcsögbe. Kétlem, hogy az ölelkezésnél tiportam ennyire a lelkébe, ami miatt úgy határozott, idecipeli a bödönt, hátha visszakerülök a múltamba.

Sejtettem, addig kell mennem, amíg ki nem derítem az igazságot, így nem is terveztem tovább ebben a koszfészekben időzni. Így is facsarta az orrom a konyha felől áradó rothadó hússzag. Hogy lehet itt életvitelszerűen élni? Förtelmes, bassza meg!

– Kösz, Jackson! – fordítottam neki hátat, és nagy léptekkel meglódultam a kijárat felé, ám a küszöbről visszafordultam. – Takaríts ki, mert ez undorító!

– Ez egy feladat?

– Nem! – vágtam rá elhűlve. Hogyne, majd gyereket készítek egy takarításért. – Ez egy javaslat!

– Nincs egy százasod?

– Mi van? – mértem végig fintorogva. – Most pénzt tarhálsz?

– Ja – rántott vállat. – Nem tudsz varázsolni?

– Mi a francért nem dolgozol? – vontam kérdőre, aztán eszembe jutott, mennyire hülyén hangzik ez tőlem. Tulajdonképpen én sem mozdítottam a sem kisujjam az elmúlt időszakban. Bagoly mondja verébnek, de legalább nálam nem áll halomban a retek.

– Kicsaptak – mondta a szőnyeg felé meredve. – Nincs se tapasztalatom, se papírjaim. Eladónak sem vesznek fel.

Felsóhajtottam, ugyanis annak idején én sem álltam messze tőle. Persze végül én megtaláltam az utat, azonban nem hagyna nyugodni a lelkiismeretem, ha nem adnék neki valamennyit, így a fejem rázva elővettem a tárcám, és ledobtam az előszobaszekrényre, valami szeméthalom tetejére az összes készpénzem. Többet is, mint száz dollár.

– Cserébe takaríts ki! – fordultam ki az ajtón, vissza se nézve menekültem ebből a szarfészekből.

Még nem eszeltem ki, hogyan cserkészem be Hesztiát, viszont, ha megtalálom, egészen biztosan nem fogja megköszönni, amit kap tőlem.

Dühösen nyargaltam végig a lépcsőházon, vigyázva, nehogy hazavigyek valami fertőzést. A földszintről helyváltoztatással jutottam Houstonba, az első utam a fürdőbe vezetett, és kitapogattam a láthatatlan edényt. Egy bólintással nyugtáztam az épségét, aztán újfent egyedül hagytam a fürdőkádban.

Abban reménykedtem, ha eszek néhány falatot, mielőtt Hesztia keresésére indulok, elmúlik a kemény letargia, ami a lelkemet rágja. Habár nyilván nem fog, amíg meg nem győződöm róla, hogy Ves jól van. Egyáltalán jól van? Mi történhet vele odabent? Bántják? Fájdalmat okoznak neki? Lelkileg teszik tönkre?

A kínzó gondolatokra erőszakosan bevágtam a szekrényajtót. Az egész sor beleremegett, a poharak a jobb oldaliban összekoccantak, de szerencsére nem törtem le. Carol biztos nem örülne.

– Mad – szólalt meg Will nyugodt hangon –, minden rendben lesz!

– Semmi sem lesz rendben! – keltem ki magamból, miközben megtámaszkodtam a pultnál.

– Nem oldja meg a problémát, ha ordítasz velem – mondta kimérten. – Az sem, ha szétvered anyád konyháját. Itt egy kis csokis süti – lökte felém az asztalon heverő zacskót. – Egyél! Az segít! Tegnap sem vacsoráztál! Nem is értem, mi ütött beléd! Még sosem hagytál ki egyetlen étkezést sem.

– Aggódom – rogytam le a székre, és megragadtam a hülye kekszet. – Ves nagyon fontos nekem. – Kikaptam két szemet, és egyszerre legyűrtem.