Blind and Frozen I-III. Befejezett

III./ 18. Fogalmatok sincs róla, mit tettetek?

MADDOX

Kréta szigete dögunalmas. Ezt kijelenthetem kemény négy nap semmittevés után. Hogy mit keresek itt? Én magam sem tudom.

Miután elindultam Houston felé, egy óra után ráuntam a vezetésre. Meghatározhatatlan érzések bújtak elő belőlem, valamiért még a kerekek suhanása az aszfalton és a motor ütemes csattogása sem derített jobb kedvre, pedig tiszta szívemből imádtam az autóm. Mégis ott hagytam a főút mentén, és egyenesen ide teleportáltam.

Nem fűznek ehhez a szigethez túl szép emlékek, többnyire az apámmal kapcsolatosak. Sok időt töltöttünk itt együtt pár éve, de ez jelenleg nem érdekelt. Úgy véltem, az lesz a legjobb, ha elvonulok egy kis időre. Kikapcsoltam a telefonom, és kifeküdtem a tengerpartra. Az első naptól fogva így tettem, ráadásul rohadt jól esett úgy csinálni, mintha minden rendben lenne.

Lassan már úgy festettem, mint valami őslakos, de ezt sem bántam. A felsőtestem lebarnult, meg a lábam is, úgyhogy pont úgy nézek ki, mint egy lelkes turista. Tökéletesen beleolvadnék közéjük, amennyiben egy olyan részén tartózkodnék a helynek, ahol vannak. Itt szerencsére minden csendes.

Ha másért nem is, azért hálás lehetek Apollónnak, amiért megmutatta ezt a tengerparti házikót. Tudtommal az övé, de ha nem, azt is leszarom. Nincs itt senki, így önkényesen birtokba vettem. Van ágy, konyha meg néhány konzerv a pult alatt. Tökéletes.

Nem mintha éhes lennék. Az étvágyam egyesült a hangulatommal, ami amúgy érdekes, hiszen akkor is koplaltam, amíg Vespera a köcsögben rekedt. Ez sosem volt rám jellemző, de úgy tűnik, ez a lány teljesen kiforgatott a korábbi önmagamból. Oké, ez tagadhatatlan, mert nélküle minden megszűnt, ami egyenlő a boldogsággal. Hiányzott, méghozzá nagyon, ám nem terveztem még visszamenni.

Úgy gondoltam, időszerű átértékelnem a történteket, viszont akárhányszor átrágtam, arra jutottam, van még időm. Mondhatni halogattam a tényfeltárást, mert valamiért állandóan belém nyilallt a fájdalom. Azt hiszem, beadta a kulcsot az utolsó nap, amikor találkoztunk. Az, hogy Cole megcsókolta, teljesen átfordított bennem mindent, mégis azt szerettem volna, hogy itt legyen mellettem ez a kiállhatatlan nőszemély.

Hittem neki, meg nem is. Azt állította, összezavarodott, azonban most én is. Tényleg csak a folytonos bizonytalankodás beszélt belőle, és csak a srác használta ki a helyzetet vagy tényleg végig erre ment ki a játék?

A második opció túl gyötrelmes, az első meg logikus Vest ismerve, de honnan tudhatnám, mi jár a fejében? Sosem tudom, mert ő a kombinálás istennője, nem az érzelmeké. Valami félrement, mert azt sokkal jobban megy neki. Ahogy kitalálta azt is, hogy nem szeretem igazán, csak a képessége miatt. És ha így lett volna? Akkor változna bármi? Nem, hiszen egy idő után rájönne az ember. Arra nem is gondol, hogy mennyi időd töltöttünk külön a folyós eset után? Minek szaladtam hozzá, amint kiengedett az apám a hülye faházból? Viccből? Három hónap alatt nem kellene kikopnia a hamis érzéseknek?

Korábban is kapcsolhattam volna, hogy ezzel érveljek. Mindegy. A picsába is! Mondjuk miért kell nekem érvelni? Mi a faszért nem jött még rá, mit jelent ő számomra?

Bosszúsan ugrottam fel a homokból. Már megint ugyanott kötöttem ki, ahol mindig. Általában ennél a pontnál hessegettem el a gondolatokat, mert felhúzott. Az egész elképesztő módon dühített, így nem is fecséreltem tovább az időt ezzel. Úgy határoztam, eljött az ideje egy kiadós alvásnak. Igaz, még csak délután öt óra, azonban éppen ez sem foglalkoztat. Azt csinálok, amit akarok, úgysincsen jobb dolgom. Azt sem tudtam, milyen nap van. Talán vasárnap. Ja, egészen biztosan az.