Bad Idea, Right? | Charles Leclerc | ✔️

45. Haver

- Tudod hogyan néz ki egy ember, akit telibe lehányt egy félig rohadt paradicsom? – fejemet oldalra tartva a vállamontartottam meg a telefonomat, miközben az egész alakos tükörben néztem farkasszemet önmagammal. – Pontosan úgy mint én! – adtam választ a saját kérdésemre. Mégcsak arra sem voltam hajlandó, hogy az overálomon lévő zipzárt felhúzzam. Sőt mégcsak a kezemet sem voltam hajlandó beledugni mindkét ujjba, ugyanis már rosszul voltam a saját kinézetemtől. - Gyűlölöm a piros színt! - éreztem ahogy a hátamon szó szerint feláll a szőr. Alapból piros volt az arcom amikot ideges voltam, és most még az overálom is piros színű, szóval teljesen összeolvadtam az anyaggal. - Soha a büdös életben nem állt jól ez a szín! - nyögtem fel kínomban. A kérdés az volt, hogy ezt a telefonbeszélgetést most csak azért ejtettem meg mert tényleg kivoltam készülve attól, hogy mostantól két évig annak a csapatnak a pilótája leszek, akiket a legjobban megvetettem. Vagy pedig azért húztam ennyire az időt, hogy minél tovább tudjam nyomni a percet, amikor is találkoznom kell Charlesal? Istenem, miért nem kötöttem ki Frednek, hogy intézzen mindent úgy, hogy a monacói soha ne legyen a közelembe?

- Nincs tíz perce, hogy utoljára hívtál! Ez már zaklatásnak számít. - Max nem is akarta már elrejteni, hogy mennyire elege van ebből a kialakult helyzetből. Érthető volt, hogy idegesítőnek tartott.

- Azt akarom, hogy szenvedj velem te is. - fejemet elfordítottam a tükörképemtől, majd leültem a tükör melletti padra. - Cuki vagyok, nem?

- Egy rémálom vagy! És ezt komolyan mondom - mondta ki nyersen azt, amit valójában gondolt. Max soha nem kertelt. Ha valami problémája volt, azt a szemedbe mondta. Hozzászoktam már, ezért csak hanyagul megrántottam a vállam. Mondták már rám, hogy rémálom vagyok. - Kezdem megérteni, hogy Charles miert passzolt le. - vonal egy kicsit akadozott ugyanis a háttérben mintha valami motoszkált volna, de még így is eléggé jól értettem a kijelentését.

- He? - hirtelen felálltam. Tudja nagyon jól, hogy a Charles név tabu kettőnk között.

- Utálod a piros színt. Nem áll jól. Oké, mit kezdjek ezzel az információval? Menjek oda és fessem át az overált? - kérdezte teljesen kikészülve már - Nem tudom, hogy mit csináljak veled, Dani! A te ötleted volt ez az egész, de már belefáradtam, hogy ismételjem önmagam.

- Talán egy sok sikert búcsúszó jól esne. - válaszoltam kissé szomorúan. Szar ha az embert senki nem támogatja.

- Sok sikert ahhoz, hogy ne törd szét rögtön a mai gyakorlaton az autód és tudj elindulni a holnapi időmérőn, ahol meg majd azért fogsz bőgni mert szar időt fogsz menni. - még mindig nem volt tisztában azzal, hogy mi előtt is áll. A magabiztossága a hétvége után elfog tűnni. - És ahhoz is sok sikert, hogy hülyét tudj csinálni abból a szerencsétlen franciából.

- Monacói, Te agyoniskolázott kertitörpe! - keltem rögtön Charles védelmére. Ha itt lett volna most, és meghallotta volna, hogy Max minek nevezte, úgy felfújta volna magát mint egy pulyka.

- Kettőnk közül Te vagy a törpe, Te éretlen pattanás. - ez volt az a pillanat mikor egyszerre tört fel belőlünk a nevetés. Mondtam én, úgy kovácsolódtunk össze az egy év alatt mintha édestestvérek lennénk. A testvérek pedig állandóan civakodnak, utána meg kibékülnek. -Viccet félretéve, tényleg tedd oda magad! És próbáld meg nem rögtön a mai nap felfedni a személyiségedet, ugyanis nem vagyok hajlandó megint hetekig a bőgésedet hallgatni. - ez volt a végszó, mert megszakította a vonalat.

Mosolyogva megcsóváltam a fejem, majd tekintetem megint a tükörképemnél akadt meg. Belebújtam teljesen az overálomba, és rögtön megállapítottam, hogy ez így nagyon nem lesz jó, ugyanis még a vaknak is felfog tűnni, hogy lány vagyok. Ez volt az a pillanat amikor bántam, hogy az egy év alatt a melleim túlságosan észrevehetőre megnőttek. Bezzeg egy évvel ezelőtt mennyire boldog lettem volna ettől, amikor azt az ostoba tesztet csináltam arról, hogy hogyan is néz ki Charles női ideálja.