A C T 2 // Csajos csacsogás

1K 89 12
                                    

Dani Renaldi szemszöge

- Daninak ott van az a bizonyos tekintet az arcán. – tapintott rá a lényegre Nina, miközben ahogy sétált mogyorót próbált beledobni a szájába, nem sok sikerrel. De ahelyett, hogy abbahagyta volna, inkább még több marékkal vett ki a zacskóból, és ismételten feldobta és próbálta a szájával elkapni, de ezúttal szinte az összes mogyoró az arcán landolt. Ám ahelyett, hogy elmosolyodtam volna ezen a gyerekes viselkedésén, inkább leragadtam annál amit mondott.

- Mégis milyen tekintet? – kérdeztem összezavarodva és a farmernadrágom zsebébe nyomtam a kezeimet majd úgy sétáltam tovább, de tekintetemet le sem vettem a már jóval előttünk sétáló Charles és Junie párosról. Igazából azt amit ők csináltak nem is lehetett már sétálásnak nevezni, ugyanis mióta Junie megtanult járni, azóta állandóan rohanni kellett utána. És Charles most ezt a saját bőrén tapasztalhatta meg.

Ebéd után Pierre betoppant Nina házába Junieval, majd nem sokkal később a legjobb barátnőm kitalálta, hogy kimehetnénk sétálni. Igazából azért akart annyira elmenni sétálni, mert mint ahogy kiderült Pierre elfelejtette elaltatni Juniet, és ha a kissrácot nem fárasztották ki eléggé, akkor egész éjjel képes volt nem aludni. Charles természetesen rögtön büszkén kijelentette, hogy majd ő kifárassza Juniet. Csak arra nem számított, hogy a gyerek hiperaktív, és annyi energia van benne mint egy ovis csoportnyi gyerekben. Amióta kijöttünk a friss levegőre, Junie pedig szabad utat kapott Charles nem csinál mást csak utána rohangál és próbálja fékezni, nem sok sikerrel.

- Az „állandóan Charleson jár az agyam" tekintet. – forgatta meg a szemeit egyértelműen Nina, de akkor a mellette sétáló Pierre felől egy halk nyögés tört fel, de mikor meglátta, hogy barátnője, hogy néz rá, csak ártatlanul pislogott párat. Nem tehettem róla, de a tekintetem az összekulcsolt kezeikre vándorolt. Annyira furcsa volt őket így látni. Pierret, aki egy seggfej volt és elvakította az agyát a düh. Soha nem gondoltam volna, hogy valaki ennyire megtud változni a jó irányba. Pláne nem Nina miatt. Pierre annyira harcol azért, hogy a lehető legjobb apja legyen Junienak. Amikor elindultunk sétálni és meglátta, hogy Charles megfogta Junie kezét Pierre arcán olyan csalódottság sepert végig, mintha a monacoi éppen készült volna elrabolni a kisfiút.

- Bolond vagy ha azt hiszed, hogy szoktam gondolkozni Charleson. – óh anyám, ez mekkora hazugság volt. De ezt Ninának nem kell tudnia, hiszen már így is beégetett Charles előtt azzal, hogy van szívem.

- Oké – engedte el hirtelen Pierre Nina kezét, majd a hajába túrt. – Pontosan ezért nem akartam, hogy Ti csajok jöjjetek ki sétáltatni Juniet. – mutatott végig rajtam és Ninán.

- Pontosan mint értesz ez alatt, Cukorborsóm? – nem, én nem akartam felöklendezni mikor Nina száját elhagyta ez a szó, de egyszerűen nem ment. Szeressék egymást, de könyörgöm hagyjuk ezeket a zöldség, gyümölcs, állat becézgetéseket!

- Csajos csacsogás, amit nem akarok, hogy a fiam is halljon! – soha nem volt Ninával csajos csacsogásom. – Amibe annyira belemerültök, hogy a lényegről el is feledkeztek...vagyis a gyerekemről! – zsörtölődött tovább Pierre.

- Még mindig a gyerekünk. – simított végig Nina Pierre karján.

- Igen, aki fiú, és rohadtul nem kíváncsi a csajos csacsogásra. – mondta erősen Pierre.

- Akkor Te mégis miért hallgatott? – kíváncsiskodott sejtelmesen Nina.

- Mert a barátnőmmel szerettem volna lenni, akit négy napja nem láttam? – tette fel a fejtörő kérdést Pierre. Na jó, túl aranyosak. Nina felől egy halk 'aww' hang tört fel, majd egy gyors puszit nyomott Pierre arcára.

Bad Idea, Right? | Charles Leclerc | ✔️Where stories live. Discover now