Bad Idea, Right? | Charles Leclerc | ✔️

64.Befejezetlen ügy

Úgy ültem Theo mellett, mint akinek a hátához épp fegyvert tartanak. Egyenesen, feszesen kihúzva magam, két kezem pedig a két combomon pihent, és minden egyes mozdulatát követően összerezzentem, és azt vártam, hogy mikor fogom megérezni magamon a gusztustalan érintését. Fejemet erőteljesen előre tartottam, miközben belülről az alsó ajkamat harapdáltam, és zokogtam.

Megmozdult, és még közelebb nyomta magát hozzám. A szívem pedig pontosan ezzel egy időben olyan hevesen elkezdett dobogni idegességemben, hogy éreztem ahogy azt bámulja. Ragaszkodtam ahhoz a döntésemhez, hogy nem nézek felé, mert ő azt egy jelnek venné. Egy jelnek, amivel beleegyezek abba, hogy az övé vagyok. De én soha nem voltam az övé, és nem is leszek. A combom csak azért ért az ő combjához, mert hülye voltam. Kitartóan néztem a falon lévő apró lyukat, ami lehet ott sem volt, és csak én képzeltem oda, hogy tudjam valamivel nyugtatni magam. Theo mikor rájött, hogy nem tudja jobban hozzám préselni magát, úgy döntött, hogy ideje komolyra fordítani a dolgokat. Megéreztem tenyerét az arcomon. Az egész tenyere akkora volt mint az én arcom, belepte vele, amitől én máris összerezzentem, és behunytam a szemeimet. A mutatóujja és középső ujját végighúzta a hatalmas dudoron, ami miatta keletkezett a szemem alatt, és ami annyira érzékeny volt, és fájdalmas, hogy szemem rögtön könnyezni kezdett. De az is lehet, hogy attól kezdtem el automatikusan könnyezni, hogy tudtam azt, hogy hozzámért. Az agyam még mindig tüntetett az ellen, hogy engedjek magamhoz hozzáérni. A félelem viszont nagyobb hatással volt rám, mint az agyam. Előreszegezett fejjel tűrtem azt, hogy arcomat cirógassa. Simogatta azt a dudort, amit ő művelt velem, hiszen ő ütött meg. És ahelyett, hogy bocsánatot kért volna miatta, vagy megkérdezte volna azt, hogy fáj – e, csak nevetgélt magában miközben simogatta. Büszkeséggel töltötte el, hogy megütött, és nyomot hagyott a testemen.

-       Annyira rusnya vagy...- hajolt a fülemhez és duruzsolt bele. Hangjától rögtön égni kezdett a pont ahol megéreztem leheletét. Nyeltem egyet, és ezzel próbáltam leplezni a libabőrömet, amit az érte táplált undorom váltott ki belőlem. Feltűnőmentesen összeszorítottam a még mindig combomon pihenő kezemet, és elkezdtem a nadrágom anyagát gyűrni, elérve azt, hogy felfogjam minek is nevezett. - ...Csúnyaság...- folytatta tovább és megcsókolta a szemem alatti dudort. Nem akartam felszisszenni, ezért ujjamat belevájtam a combomba, hogy leplezni tudjam mennyire fáj az ütésének a nyoma. Ha magamnak okoztam fájdalmat, az nem fájt annyira mint az amit ő csinált. A hülye mellett az agyamba beköltözött a rusnya és a csúnyaság megnevezés is és körkörös táncot játszottak. Talán pontosan azért ültem most ott mellette és kellett tűrnöm azt, hogy az arcomat csókolgatja, mert én csak arra voltam méltó, hogy egy ilyen alak jusson nekem. Nekem nem járt ki más, hiszen én csak Dani Renaldi voltam. Egy hülye, marenellói senki, aki drogot lopott, hazudott, maffiától kért kölcsön, majd sírt azon mikor azok visszakérték a tartozását. Két kezét a derekamra csúsztatta majd átkarolt hátulról, és akár egy rongybabát áthúzott magán, majd lelökött a kanapéra. Nyekkentem egyet, és idegesen megint valami pontot kezdtem el keresni a falon, ami eltudja vonni a figyelmemet arról, hogy hozzám ér. Nem találtam semmilyen pontot, így egyenesen belenéztem a fekete tekintetében ahogy lenézett rám, miközben egész testével fölém tornyosult. – Úgy emlékszem, hogy van egy befejezetlen ügyünk. – nyálazta meg az alsó ajkát, és az eddig a csípőmön lévő kezét bedugta a pólóm alá. Hideg érintése átjárta az egész testem. Oda akartam nyúlni a kezéhez, hogy megállítsam, de tenyere addigra tökéletesen landolt a mellemen, majd markolt rá. Kezdődik. De nem. Én ezt nem akarom. Legalább harcolj ellene, Dani! Ne már, mikor költözött vissza Charles hangja a gondolataimba? Ne engedd magad, te ennél többet érsz, és ezt tudod nagyon jól! Hülye vagyok! Az vagy, ha engeded magad kihasználni!

Kezemet rátettem az ő kezére, amivel kicsit sem érzéki módon a mellemet gyűrte. Ujjaimat ráfűztem a tenyerére, és úgy állítottam meg. Egyik szemöldökét jellegzetesen felhúzta és úgy várt magyarázatot.