Bad Idea, Right? | Charles Leclerc | ✔️

93. Készülődés

-       Szóval mi a terved? – Nina szobája felé sétáltunk egymás mellett, Charles pedig megakarta fogni a kezem, de én jellegzetesen ránéztem, ugyanis a hotel folyosóján sétáltunk. Igen, az összes futamhétvégére Nina is velünk jön, ugyanis Charles nem hajlandó a lakásán együl hagyni, ugyanis attól fél, hogy a barátnőm még véletlenül eladja a lakását.

-       Bedrogozzuk Pierret – néztem gyorsan körbe, hogy esetlen nem e hall minket valaki. Charles rögtön lassított a léptein.

-       Tessék? – az álla szinte a padlót súrolta. Túl durván fogalmaztam minden bizonnyal.

-       Jó igazából nem is drogozzuk be – javítottam ki magam végül. – Csak beadunk neki egy egyszerű vágyfokozót – magyaráztam, de az arca csak még jobban elszörnyedt.

-       Hogy mit? – tágultak ki a pupillái.

-       Vágyfokozót. – ismételtem meg nemes egyszerűséggel. – Ne kérdezd, hogy mire jó, de mikor Nina nekem adta, azt mondta, hogy a tablettának hála élte át élete legjobb orgazmusait, ugyanis állítása szerint a pasik szó szerint begerjedtek rá, hogy nem tudtak parancsolni maguknak és addig nem álltak le míg meg nem kapták maguknak őt. – könyörgöm csak azt ne kérdezze meg, hogy honnan van nekem ilyen tablettám. Mármint Nina pontosan Charles miatt adta nekem. Barátnőm már akkor sejtette azt, hogy Charles nem csak a kicseszett bébiszitterem lesz majd.

-       Merjem megkérdezni, hogy honnan van neked ilyen gyógyszered? – kérdezte csendesen rettegve a válaszomtól. Bassza meg. Erről annyit, hogy nem kérdez rá. Egyik lábamról a másikra álltam. Vettem egy nagy levegőt, és színt vallottam.

-       Nina azért adta nekem, hogy puhítsak meg egy bizonyos kis ferrarit. – húztam el a számat kissé szégyenkezve, miközben elkezdtem a cipőmet bámulni. A füleim máris égni kezdtek, és megfogadtam azt, hogy soha többet nem nézek rá. Azt sem tudom, hogy miért mondtam el neki az igazat. Talán azért mert nem akartam neki semmiben sem hazudni – az Arctalan Pilótán kívül. Charles jóízűen elmosolyodott, ugyanis leesett neki, hogy róla beszélek. Kinek nem esett volna le?

-       Ugye tudod, hogy én gyógyszer nélkül is simán itt helyben megdu...- lépett elém, de a mondatát nem tudta befejezni mert nyitódott Nina hotelszobájának az ajtaja, kezében pedig ott ült Junie akit rögtön átnyomott az én kezembe.

-       Bulizni megyünk, Kislány! – néztem rá a legjobb barátnőmre boldogan.

-       Mármint? – kérdezett vissza gyanakodva Nina.

-       Mármint elmegyünk bulizni. Te, én meg Charles. – Nina kissé zavarodottan pislogott, mire én Charleshoz fordultam és tovább passzoltam neki Juniet, mintha szerencsétlen gyerek egy tárgy lenne. Ez már csak így működött közöttünk. De ezek voltunk mi. Charles, én, Nina és Junie, mint egy kicseszett mozaik család, amiben mindenki egy kicsit defektes volt a maga módján. De imádtam minden pillanatát, ugyanis ha Nina és Junie nem bukkant volna fel, akkor Charlesal valószínűleg még mindig macska- egér játékot űznénk. De azzal, hogy Nina kitalálta, hogy Monacoban marad, ráadásul Charlesnál, belekényszerített abba, hogy én is a lakásban maradjak. – A keresztapád szépen keres neked egy bébiszittert, én meg az Anyukáddal addig elkészülök. – pöccintettem meg Junie orrát mosolyogva, és mielőtt Charles tudott volna szólni valamit, hogy neki nem tetszik az ötlet, fogtam magam és Ninával beléptem a szobába.

Az volt az egy szerencsém, hogy Nina soha nem volt ellene egy bulinak. Ezért mikor beléptem a hotelszobájába, és karon ragadtam őt, majd lenyomtam az ágya szélére, én pedig az utazótáskájához mentem majd térdeltem le elé, hogy megtaláljam a tökéletes ruhát, szótlanul tűrte és csak figyelt. Az volt a tervem, hogy a legkihívóbb ruháját adom neki, amivel majd rögtön magára vonja Pierre tekintetét. Az este lényege Pierre volt, és az, hogy szeressen bele Ninába. Jó, ha nem is szeret még bele nem baj, de legalább jussanak el arra a szintre, hogy újra találkozni akarnak. Így kiválasztottam a barátnőmnek a legrövidebb farmerszoknyáját, amit mikor jobban megvizsgáltam már akkor elkönyveltem, hogy a seggét éppenhogy csak eltakarja. Amihez aztán kiválasztottam egy fehér pántnélküli toppot ami alá mégcsak melltartót sem lehetett venni, mert annyira szűk volt. Amikor pedig ezeket a ruhákat Nina ölélbe dobtam a lány semmi ellenkezés nélkül fogta meg és sétált be vele a fürdőszobába, amikor pedig felöltözött és elővette a sminkes cuccait törökülésbe vágta magát az ágyon, és hagyta, hogy én csináljam meg a sminkét. Úgy éreztem magam mint azokban az ostoba, nyálas amerikai filmekbe. Izgatott voltam az este végett, ugyanis nagyon akartam, hogy tudjam összehozni őket Pierrel. De közben meg állandóan Charles körül forgott az agyam.