Öngyilkosság kizárva (átírás alatt)

2.rész

- Na ne- kiáltotta Lucy
- Mi van hugi? Megint be kell menni a nyomorékokhoz?- nézett Jake a hugára kicsit sem együttérzőn
- Fogd be a szád- ütöttem gyomron a pont mögöttem álló fiút. Fiút?!? Komolyan?!? Férfit.
- Jól van na- hátrált
- Gyere Mel, segítek kiválasztani a ruhádat- átkarolta barátnőm a derekam majd a szekrényemhez vezetett.
- Ez a nadrág jó lesz, meg ez a póló- vettem le az első válfáról a ruhadarabokat. Egy szakadt fekete farmer és egy hosszú ujjú fekete póló amin a kedvenc együttesem van.
- Jé- vette ki a kezemből Jinxx csodálkozva a pólót- ezt még tavaj kaptad töllünk
- Ja, ezen a képen olyan jól nézek ki- röhögött saját, viccesnek nem mondható viccén Ash.
- Te mindig jól nézel ki- borzoltam össze a haját mintha az öcsém lenne, habár idősebb nállam néha azt érzem tényleg a gondoskodásra szoruló kisöcsém.
- Na, de én szeretnék öltözni ha nem gond- az ajtómra mutattam majd ránéztem a fiúkra.
- Öltözzél- mondták egyszerre. Úgy látom nem vették a lapot ezért elkiáltottam magamat:
- AZ ISTEN SZERELMÉRE MENNYETEK MÁR KI!
- Jól van. Már itt se vagyunk.
- Kösz- nyomtam egy puszit Andy arcára aki még a többiektől eltérően a szobámban volt.
- Reggelire palacsintát kérünk- mondta Lucy a bátyámnak majd leült az ágyamra.
- Rendben- hallottam halkan testvérem hangját aki valószínűleg már a földszinten járt.
Felöltöztem, felvettem a tornacsukámat (igen nekem a szobámban vannak a cipőim), karkötőket aggattam magamra és már indultam is le a táskám és barátnőm társaságában.
- Csodálatosak vagytok mint mindig- jött oda hozzánk Jake két tányér palacsintával mikor már lent voltunk a konyhában.
- Hát kössz. Csak ez nem véd meg minket a hülyéktől- közölte Lucy a bátyával.
- Csak nyugi. Majd lesz valahogy- csatlakozott a beszélgetéshez Ash.
- Aranyosak vagytok fiúk de nekünk mennünk kell- fogtam karon Lucyt.
- Hát akkor mi itt leszünk délután is. Meg mindig- mondta CC
- Ezt meg hogy érted?
- Ez a mi ajándékunk. Ideköltözünk!- mondták kislányos viháncolással.
- Oké. De mi most megyünk.
- Sziasztok- üvöltöttek utánnunk.
Pont csengetésre értem be a terembe. Már mindenki a helyén volt, a tanár meg még sehol. Jellemző- gondoltam magamban- Mr. Roberts állandóan elkésik a matek órákról.
- Szia mia, Melissa- pattant fel a székéből Misa a jappán, bevándorló, nagymenő, szőke osztály ribanc.
- Melody- javítottam ki
- Nem mindegy az?- kérdezte felvont szemöldökkel Mia, Misa barátnője, aki szintúgy szőke ribi.
- Lányok, lányok. Nem mindegy ennek a bájos depressziós, emo, rocker lány neve- hátra néztem és ki ált mögöttem?
- Bruce, szia. Nem vagyok se depressziós se emo- köszöntem neki egy kis kioktatással. Ő volt minden lány álma az évfolyamból. Ahogy az enyém is.
- Szia Miranda
- Melody
- Sajnálom Mel.- közelem jött és úgy folytatta- ma csodálatos vagy, sőt ragyogó
- Oh dehogy is.
- De igen- még egy lépéssel közelebb jött így én a falhoz simultam és a szánk csak egy lehelletre volt egymástól.
- Mondani szeretnék valamit- kezdte
- Igen?
- Még mindig egy rémes és unalmas alak vagy. Értelmes sincs annak hogy élsz.
- Tessék?
-Jól hallottad. Te egy senki vagy. És ami még gázabb hogy még szűz- közölte velem Misa aki egy nagy habos tortát tartott a kezében.
- Tessék?- tovább értetlenkedtem de a torta már a fejemen is volt. Én sirva rohantam ki az osztályból, a WC-hez vezető úton Mr. Roberts- be ütköztem.
- Elnézést kérek tanár úr- mentegetőztem
- Semmiség. Miss. Biersack önnek nem az órámon kéne lennie?
- De igen. Viszont akadt egy kis probléma- rámutattam a tejszinhabos ruhámra és már rohantam is a moszsdóba.
Remek születésnap. Ahogy ott ültem a budi fedelén könnyes szemekkel azon gindolkoztam amiket Bruce mondott: SENKI VAGY, NINCS ÉRTELME HOGY ÉLSZ, UNALMAS, EMO. Na mindegy- gondoltam és húztem egy vonalat a kis fülke falára. Konkrétan az az én fülkém. Tele vannak kis vonásokkal. Olyanok mint amiket a rabok szoktak a börtönökben húzgálni.
Óra után vissza mentem a terembe. Egy lélek nem szolt hozzám, csak a hátam mögött susmogtak és kuncogtak.
A napom konkrétan hamar eltelt. A szekrényeknél találkoztam Lucyvel mint mindig. Mivel ő A-s én meg B-s vagyok. Oda értem a szekrényemhez és mit találtam rajta? Konkrétan azt amit minden nap. Lapokat amik ízlésesen vannak felragasztva cellukszal és tele vannak írkalva szép szavakkal: Emo, Anyád, Dögölj meg, Melissa? Mirella? Monica? Mirana?
Imádom azokat akik ezeket irogatják minden nap a szekrényemre. Remélem érzitek a szarkazmust.
- Szia Mel- köszönt a barátnőm
- Hali
- Nem szeded le?- mutatott a szekrényre.
- Nem. Holnap úgy is újra írnák.
- Igaz.
Haza fele úton elmeséltem neki mi történt matekon.
- Tudod hogy nem érdemel meg téged az a gyökér- vígasztalt
- Köszi.
Haza is értünk, elég közel lakom a sulihoz, ez az egyetlen jó dolog.
- Sziasztok- köszöntünk mikor beléptünk a házba.
- Lányok. Titeket vártalak.- jött oda megölelni minket Ash
- Miért?
- Hogy nézzétek meg a szobáinkat.
- Hol vannak a többiek?
- A szobáikban- nézett ránk mintha hülyék lennénk.
- Akkor nézzük meg- javasoltam
- Gyertek- kézen fogott minket és má vezettet is fel a lépcsőn.
- Az első szoba az enyém- benyitott és nem hittem a szememnek: Fehér falak(tiszta), fehér ágynemű(tiszta), szép bútorok(tiszta), barna függöny(tiszta) és persze rengeteg gitár a sarokban.
- WoW ez de állati- tört ki Lucy-ből az értelem.
- Tudom- válaszolta Ash- de menjünk tovább
- Rendben.
Meg mutatta az összes szobát a 2. emeleten majd lement a konyhába inni valamit (nem hiszem hogy tejet) én meg a barátnőm társaságában rátörtem a békésen alvó bátyámra.
- A kurva a... szádat- üdvözölt Andy ahogy ráugrottam.
- Apropó anya. Most hol vannak a kedves ősök?- érdeklöttem.
- Tudod. Mindig van valami dolguk. Csak aludni jőnnek haza meg néha baszni- fejezte mi nem tetszését ez ügyben kedves testvérem.
- Hát oké. Akkor további szép estés- nyomtam egy puszit az arcára majd kimentem- Lucy?- néztem vissza barátnőmre aki az ablakon nézett ki
- Mi van?
- Nem jösz?
- De. Szia Andy!
- Sziasztok. Jó éjszakát!
Ahogy vissza értünk a szobákba hulla fáradtan a mai naptól bedöltem az ágyamba és már húztam is a ló bőrt. Éjfél körül hallottam hogy valaki bejön a szobánkba és egy puszit nyom az arcomra. Kinyitottam a szemem és anya állt elöttem.
- Szia anya- öleltem át a nyakát
- Szia kincsem. Boldog születésnapot!
- Köszönöm.
- Jó éjt- kilépett az ajtón én meg utánna sutogtam alig hallhatóan "szeretlek".