Öngyilkosság kizárva (átírás alatt)

18.rész

Mikor indultunk volna a szobánkhoz egy ismerős srác lépett oda hozzánk
- Sziasztok- kezet rázott a fiukkal majd megölelt engem és a barátnőmhöz fordult:
- Szia. Nem ismerlek de bemutatkozom, Ashton vagyok
- Helo, tudom ki vagy- mosolyodott el Lory
- Andy- kezdtem halkan- ő kicsoda?
- Régi haverom, a 5sos dobosa
- Jaaa. Tényleg- mosolyodtam el a felismerésemen.
- Szerintem ti menjetek tovább- kezdte a bátyám- valamit meg kell beszélnem veled- fordult oda a sráchoz.
- Oké. Akkor 1 óra mulva találkozzunk itt- mutattam le a földre
- Rendben- bólintott a testvérem, mi meg tovább sétáltunk a szobánk ajtaja felé.
- Akkor egy óra mulva- mondta Lory
- Te nem jösz?- kérdezte kedvesen a barátom.
- Nem, hagylak titeket. Én addig átmegyek Sellyhez
- Hát oké- mondtam majd kinyitottam az ajtót.
- Ez a szoba fantasztikus- áradozott barátom
- Tudom- mondtam de már nem figyelt mert az ágyamon feküdve kémlelte a kidekorált plafont. Mellé feküdtem ő meg szorosan magához húzott.
- Szeretlek- suttogta
- Én is téged- megcsókoltam ő meg hevesen viszonozta, magára fektetett és elkezdte szorongatni a pólóm alját.
- Ne- sutogtam
- Miért ne?- kérdezte majd felállt és bezárta az ajtót
- Tudod hogy szetetlek de ez mégis csak egy kollégium
- Nem érdekel- levette a pólóját és visszafeküdt. Átkaroltam a nyakát ő meg még hevesebben csókolgatott és egyre kevesebb ruha fedte a testünket. Izzadtan néztem rá az órámra Mikor befejeztük.
- Jézusom. Már ennyi az idő? Siessünk.
Gyorsan felöltöztünk és indultunk le.
- Késtetek egy percet- nézett színlelt komolysággal bátyám ránk.
- Boccs.
- De ez mondjuk Nem meglepő- nézett végig rajtunk Ashton
Teljesen belepirultam ebbe a kijelentésre és Loryra néztem aki Már alig bírta vissza folytani a nevetést
- Na új terv- kezte Andy
- Hogy mi?- néztem rá
- Ashton is csatlakozik a csapatunkhoz mivel ő jól ismeri Floridát és a híresebb embereket, maffiákat
- Értem- mondtam majd oda léptem az új barátunkhoz- hát akkor üdvözöllek- kezet ráztam vele majd mindenkiből kitört a röhögés. Nem tudunk túl sokáig komolyak maradni...
Nagy nehezen elindultak a fiúk és mi visszamentünk a szobánkba.
- Jézusom. Ez csodás volt- áradozott Lory
- Én mondtam hogy jó lesz- leültünk az ágyamra
- Nagyon izgatott vagyok hogy én isbenne lehetek a ti kis csapatotokban
- Örülök, én is nagyon várom már az őszi szünetet
Még egéz sokáig beszélgettünk erről a témáról, de aztán elálmosodtunk.
- Jóéjt Lory- köszöntem el barátnőmtől majd lekapcsoltam a villanyt
- Neked is. Szép álmokat- mondta kicsit viccesen, hisz tud a rémálmaimról
~
-Selly? Mit csinálsz itt a zuhogó esőben?- tettem fel félve a kérdést
- Sajnálom!- a hangja remegett
- Mit?- közelbb léptem, ekkor ő megfordult
- Én tettem, én öltem meg őket...
- Kiket?
Nem felelt csak letörölte a vért az arcáról és közelebb lépett. Én hátrább léptem és ekkor nekimentem valaminek, megfordultam és akkor....
- Ezt te tetted?- szinte üvöltöttem mikor lehajoltam a két hulla mellé, Lory-é volt az egyik
- Mondtam hogy sajnálom- megfogta a karomat majd elő vett egy kést.... te leszel a következő
- Neeeem! Ez nem lehet- futásnak eredtem
- Ne fuss, nincs hova...- Felemelte a kést és a húsomba szúrta. A földre zuhantam. Ahogy ott feküdtem éreztem ahogy a forró vér végig folyik a mellkasomon, majd az oldalamon csurog le a földre. A sebemet a hiodeg eső mosta és a jeges szél szárította, de hiába.... muszály meghalnom, ez a sors döntése.