Öngyilkosság kizárva (átírás alatt)

22.rész

Hiba volt kijelentenem hogy nem állunk meg, bátyámnak két percenként kellett ki mennie pisilni.
- Mi vagy te, lány?- kérdeztem mikor már ötödjére jött fel a busz lépcsőjén.
- Ha ha ha, nagyon vicces...- szemforgatva vissza ült a helyére és indultunk tovább.
Nemsokára egy hatalmas épület elött álltunk meg, látszólag kihalt terület volt.
- Itt is vagyunk- nyújtózkodott barátom.
Kiszáltunk a buszból és Lory a hatalmas ajtóhoz rohant.
- Én be tudok menni, bent kikapcsolom a riasztót aztán ti is jöhettek.
- Rendben- bólogadtunk mind egyszerre
- Miiiiiii?- akadt ki Andy majd megragadta Lory vállát- te be tudsz menni?
- Ja
- Miért nem mondtad hamarabb? Egész este azon gondolkodtam hogy tudjuk kikapcsolni
- Szar ügy- vertem hátba- de inkább siessünk
- Rendben- barátnőm bepötyögött valami kódot majd bement, a hatalmas fém ajtó bezáródott mögötte és perceken belül ismét előttünk termett.
- Rendben. Mehetünk.
Mindannyian egyszerre léptünk be a hatalmas épületbe.
- Oké, akkor a terv szerint szétválunk- adta ki bátyám az utasítást. Ekkor megláttam egy sötét alakot az egyik folyosó végén.
- Mel, mi erre megyünk- fogta meg barátom a kezemet és húzott az ellenkező irányba.
- Oké- rámosolyogtam majd kézen fogva sétáltunk tovább. Hirtelen olyan érzés fogott el mintha valaki figyelme. Megtorpantam egy pillanatra és mikor rendesen megbizonyosodtam arról, senki nincs mögöttünk újra elkezdtem előre sétálni.
- Ez mi volt?- húzott vissza Andy
- Azt hittem valaki más is van itt, de valószínűleg csak beképzeltem magamnak- ismét mosolyt eröltettem magamra.
- Hát te tudod- barátom megint megfogta a kezem és haladt előre.
- Itt kéne lennie egy ajtónak- suttogtam a térképet fürkészve tekintetemmel.
- Szerintem ez az- bátyám egy kicsit arébb ment és már meg is találta az edzső terem bejáratát.
- Pompás- csaptam össze a tenyerem.
Bementünk és látszatra csak céltábla ként szolgáló bábukat, pisztolyokat, puskákat és súlyzókat lehetett látni.
- Ha van ebben az épületben valami ami használható nyom lenne, tuti nem itt találjuk meg- barátom lehervadt mosollyal húzott végig a helységben.
- A látszat néha csal, lehet hogy itt fogtok nyomokat találni melyek el vezetnek benneteket Melody álmának titkához- egy idegen srác lépett be az ajtón majd bezárta azt.
- Te meg ki vagy?- Ash a háta mögé tolt de közben mindvégig a kezeimet markolászta idegesen.
- Louis. De feltételezem nektek ennyi is elég ahoz hogy tudjátok ki is vagyok pontosan- horkantott egyet majd rám nézett. Tekintete az arcomat fürkészte, szinte ölni tudott volna szemével.
- A lány- mutatott rám- kell nekünk.
- NEM!- barátom hangja rekedt volt de határozott
- Mit akarsz tőlem?- előre léptem de nem engettem el Ash kezét.
- Olyan Információk birtokában vagy amiket nem lenne szabad tudnod.
- Tessék?- néztem rá értetlenül.
- Az hogy álmokkal ajándékozunk meg egy próba volt, az egyik tanoncnak aki csatlakozni akar...
- Selly- suttogta a bátyám
- Pontosan- Louis kicsit se lepődött meg- azonban véletlenül az egyik álmod igazságok alapul, jobban mondva a jövőn, és mi nem akarjuk hogy ezt tudd. Mert a végén még teszel ellene valamit.
- Nem tudom miről beszélsz- idegesen közelebb léptem hozzá és elengettem a számomra biztonságot nyújtó személy kezét.
- Persze már biztos nem emlékszel arra az álomra- köpött egyet majd folytatta- azóta már sok más volt.
- Na és? Mit akarsz csinálni?- közelebb léptem és ő is egyre előrébb jött- egy olyan információval amire nem is emlékszem mit kezdjek?- szinte már kiabáltam az idegességtől.
- Honnan vegyem biztosra, hogy nem tudod melyik álmod fog valóra válni.
Ekkor eszembe jutott a keresett álom, csak nem emlékszem tisztán rá. Bárcsak újra álmodnám!
- Tudod mit?! Te és az egész maffia teljesen elmebetegek vagytok és kurvára elegem van ebből a szarból. Komolyan miért nekem kell szívnom azért mert Selly be akar kerülni ebbe a kibaszott maffialáncba- teljes torkomból üvöltöttem Louisra- te is egy nagy barom vagy, BAROM!! Egy erös kar ragadott meg majd rántott a falnak.
- Elment az eszed?
- Nem Ash, nem ment el!- barátommal is kiabáltam mert...nem tudom miért .
- Te velem ne kiabálj!- felemelte a hangját és a falhoz nyomott- nem engedem hogy megölesd magad.
Átnéztem a válla felett és láttam ahogy Louis a zsebében tartott kést markolássza.
- Nem kell vigyáznod rám! Nem vagyok már gyerek!- mellkasára raktam a kezem és megpróbáltam ellökni magamtól.
- Miért taszítassz el mindenkit magadtól?- hatalmas szemeivel rám nézett és az az érzés fogott el mikor először néztem úgy a szemébe hogy tudtam akarom őt.
- Melody, szeretlek- lágyan megcsókolt- ne csinálj hülyeséget!
- Jajj de kis romantikus- Louis a késsel elkezdett közelíteni hozzánk- de tudjátok vár a ha-lál
- Anyádat- elé léptem és egy laza mozdulattal megvágtam a saját késemmel.
- Kinyílt a kislány szeme- lenézett vérző karjára majd ő is támadott de én kitértem elöle, amibe egy kicsit meg is szédültem, ekkor vettem észre a másik kezében a pisztolyt.
- Ügyes- kuncogott.
Komolyabban elkezdett forogni velem a szoba mikor felemelte a karját, célzott, és lőtt, egyenesen a vállamba. Már alig láttam valamit de én is megmozdítottam a kezem és szúrtam majd vágtam egyet, és a földre zuhantam. Az utolsó kép amit láttam a felém siető barátom, Louis vérző karja és mellkasa, a saját vértócsám és hogy Andy nincs a helyiségben. Lehunytam a szememet majd vártam a következményeket egy gyors vérköpés után.



Sziasztok! Hát itt az új rész... ha van valami megjegyzésetek vagy véleményetek akkor nyugodtan írjátok le ☺ nagy szívet nektek 💜 királyak vagytok 👑