Öngyilkosság kizárva (átírás alatt)

26.rész

- MELODYYYYY- erre riadtam fel nyolc óra körül, valószínűleg Ash keres.
- Mi vaaaaan?!- nyögtem halkan, majd a mellettem fekvő srác mellkasára tettem kezemet- szerelmem?
Felületem és akkor beugrott a tegnap este.
- Jó reggelt Mel- mosolygott mellettem Andy.
- Reggelt- zavartan kiléptem az ágyból és a kilincset markolászva hallkan feltettem a kérdést- tegnap mit mondtam?
Inkább magamtól kérdeztem, mégis megkaptam rá a választ.
- Figyu, Hugi- kezdte- ma haza megyünk és otthon mindent megbeszélünk, és megteszed azt amit már rég meg kellett volna.
Végigsimított egy eret a nyakán, én meg elképedve figyeltem. Olyan sexy.
- Oké, ahogy óhajtod! - tört ki belőlem majd becsaptam magam mögött az ajtót.
Bementem a szobámba és elkezdtem bepakolni a bőröndömbe. Hirtelen kinyílt az ajtó és barátom lépett be rajta.
- Hé, minden oké?- átölelt, én meg esetlenül az ágyra löktem és arcomat a hajába fúrtam.
- Szeretlek- suttogtam halkan- mindennél jobban
- Tudom- röhögte el magát- ma haza megyünk és akkor ismét minden rendben lesz. A szobánk, a nappali, a konyha és mi ketten az ágyban.
- Te mocskos fantáziájú- csaptam a mellkasára, majd felnéztem rá és olyat láttam amit még soha az elött- azok ott könnyek?
- Neeeem- nevette el magát, majd hirtelen kitört belölle a sírás.
- Jajj ne sírj- én is elkezdtem bőgni. Olyan ártatlannak látszott a kapcsolatunk ahogy ott ölekezve sírtunk.
- Szeretlek- mondta majd kisétált a szobából. Igen, kisétált. Mit képzel ez, hogy csak úgy ott hagy engem egyedül?! Felálltam és befejeztem a pakolást. Mikor utazásra készen álltam lementem a buszhoz és beraktam a bőröndeimet. Úgy látszott én voltam az első, a többiek még nagyban pakoltak ezért bementem a konyhába és összedobtam valami kaját, amit a TV elött el is fogyasztottam. Éppen egy nagyon izgalmas Supernatural rész kezdődött el, mikor Ashton lépett mögém.
- Ki a kedvenced?
- Mi a franc?!- pattantam fel- megilyeztettél
- Bocsi- leült mellém, majd folytatta- Nekem Dean.
- Ööö... nekem Castiel, azt hiszem. - mosolyodtam el. Jó végre másról beszélni, nem a gondjaimról. Kibeszéltük a sorozat összes kis dolgát mikor a többiek is leértek.
- Mehetünk?- kérdezte Lucy
- Perszeeeee- felpattantam, majd Ashtont húzva magammal felületem a buszra.
- Mel?!- nézett rám Ash aki már fent ült- nem ülsz le?
- De, igen. Csak nem ide- kacsintottam rá, ő csak kérdőn nézett rám- majd otthon megbeszéljük. Leültünk Ashtonnal majd elővettem a laptopomat és további Odaát részeket néztünk. Isten tudja mikor a mellettem ülő srác elaludt én meg elraktam a laptopom.
- Gyerekeeeeek- fordult hátra Lory- megjöttünk.
Felkeltettem Ashtont, megfogtam a táskám és leszáltam, egy szó nélkül.
- Melody?!- Lory megfogta a karomat majd kivette a bőröndjeinket- minden oké?
- Persze... miért ne lenne az?- mű mosolyt villantottam majd sétáltam tovább.
- Ha szeretnél beszélni arról ami tőntént... tudod hol találsz.
- Őszintén?! Nem, nem tudom hol talállak. De nem is érdekel. Nem akarom hogy sajnálj ...
- Tessék?
- Unom már hogy mindenki sajnál ... nem kérek belőle- kirántottam kezemet szorításából, majd Lucyra néztem aki idő közben leszállt a buszról- és belölletek se kérek.
- Nyugodj már meg- valaki megszólított hátulról- minden rendben lesz.
- Nem, nem lesz semmi se rendben- bőgni kezdtem majd megragadtam a kart amely a derekamat fogta- semmi nem lesz a régi, soha többé.
Kicsit meglepődtem, hogy Jake hatalmas barna szemeivel találtam szembe magam.
- Gyere szépen- felkapott a vállára.
- Neeeee- sikítottam, de már a házban voltunk. Felvitt az emeletre és szó szerint berakott a szobámba.
- Fürödj meg- utasított- addig itt várlak.
Bementem a fürdőbe, levetkőztem, beálltam a zuhany alá és hagytam hogy a forró víz végigfollyon egész testemen és vörös csíkot hagyjon maga mögött. Megfürödtem majd kiszálltam a zuhany alól, megtörölköztem, felvettem egy tiszta fehérneműt majd kisétáltam a helyiségből.
- Ohh, Mel - nézett rám Jake- olyan, olyan vörös vagy- nevette el magát.
Hát igen, én is másra számítottam. De mindegy is. Felvettem egy pólót majd beugrottam az ágyamba.
- Most már elmondhatod mi bántja a kicsi lelked- mosolygott rám.
- Nem akarom.
- Oké. Nem eröltetem, de legalább azt mond el miért haragszol ránk?
- Mert ti csak sajnáltok, nem hogy segítenétek...
- Mi minden tőlünk telhetőt megteszünk azért hogy egészen vitae maradhass.
Erre nem mondtam semmit.
- Miért lököd el magadtól Ash-t?
- Nem tudom. Én nagyon szeretem őt, de mióta vissza jöttem megváltozott.
- Igen, valami hatalmas döntést hozott.
- Igazán? És mi lenne az?
- Nem árulhatom el- tekintetét a földre szegezte- de annyit mondhatok, ez gyökeresen megváltoztatja az életedet.
Én csak néztem rá, és azon gondolkodtam elmondhatom- e azt amit Andy talált. Elmondhatom- e azt hogy van gyógymód?
- Figyelj. Megbízhatok benned?
- Persze.
- Andy szerint ha rendszeresen iszom a vérét, meggyógyulhatok.
- Tessék?- felpattant és mereven nézett rám- ez őrültség!
- Tudom, de ha ez az egyetlen út... mi baj lehetne.
- Gondolkozz... konkrétan csak rossz sülhet ki ebből. Mi van ha ebbe tényleg belehalhattok, vagy nem vitae hanem mortem leszel? Gondolkodtál már ezen?
- Nekem már mindegy...
- Nem. Nem mindegy. Nem hagyom hogy őrültséget csinálj... hugom ként szeretlek, és nem csak én. Vannak olyanok akik bármit megtennének érted. Ne dobd el az életét csak úgy, ne dobj el minket magadtól!
- Köszönöm- megöleltem- én is bátyám ként szeretlek, és örülök hogy ilyen kapcsolat van köztünk...
- Én is. Holnap beszélünk a bátyáddal, jó?
- Rendben- rámosolyogtam, majd felálltam- de ez nem változtat azon hogy én a vérét szívjam, legalább egyszer.
- Jajj, te! Ha valakit a fejedben veszel...
Lassan becsukta maga mögött az ajtót én meg befeküdtem az ágyba.
-"Ne dobd el az életét csak úgy, ne dobj el minket magadtól!"
Ezen járt az eszem mikor valaki belépett az ajtón.
- Alszol?- suttogta egy hang
- Nem- felületem majd a telefonommal a hang tulajdonosára világítottam.
- Gyere- emeltem fel a takarómat.
Ash bebújt mellém és jó szorosan magához húzott.
- Annyira szeretlek Melody!
- Én is téged- megcsókoltam- túlságosan is szeretlek.
Milyen döntést hozott vajon meg? Esetleg szakítani akar? Talált magának egy másik lányt? Egy szebbet, okosabbat, emberibbet egyszóval jobbat nállam?
Tuti nem élném túl ha elhagyna. Szeretem őt.