Öngyilkosság kizárva (átírás alatt)

28.rész

~
-Selly? Mit csinálsz itt a zuhogó esőben?- tettem fel félve a kérdést.
- Sajnálom!- a hangja remegett
- Mit?- közelebb léptem, ekkor ő megfordult.
- Én tettem, én öltem meg őket..
- Kiket?
Nem felelt csak letörölte a vért az arcáról és közelebb lépett. Én hátráltam és ekkor nekimentem valaminek, megfordultam és akkor....
- Ezt te tetted?- szinte üvöltöttem mikor lehajoltam a két hulla mellé, Lory-é volt az egyik, a másikat nem láttam tisztán de sejtem ki lehet.
- Mondtam hogy sajnálom...- megfogta a karomat majd elő vett egy kést- te leszel a következő!
- Neeeem! Ez nem lehet!- könnyek közt futásnak eredtem.
- Ne fuss, nincs hova...- Felemelte a kést és a húsomba szúrta. A földre zuhantam. Ahogy ott feküdtem éreztem ahogy a forró vér végig folyik a mellkasomon, majd az oldalamon csurog le a földre. A sebemet a hideg eső mosta és a jeges szél szárította, de hiába.... muszály meghalnom, ez a sors döntése.
~
- Jó Reggelt- barátom hangjára keltem.
- Neked is- csókot nyomtam a szájára majd visszafordultam aludni.
- MELODYYYYY, nemááár- nyavajgott- kelj fel!
- Miért?- nyöszörögtem.
- Először is azért, mert a bátyád ma elutazik...
Ki pattantam az ágyból majd kérdőn rá néztem- És ezt mikor döntötte el?
- Lényegtelen, de van ennél fontosabb. Hajnalban vendégünk érkezett.
- Ki?- a szekrényben kotorásztam egy pólót keresve, de azért rá néztem.
- Inkább nézd meg magad...
- Felöltözök, és üdvözlöm a vendéget- mosolyogtam rá egy pólót szorongatva.
- Segítek vetkőzni- perverzül rám mosolygott majd átölelt és a pólómat kezdte levenni rólam. Mikor sikerült neki hevesen elkezdett csókolgatni.
- Nagyon ügyes vagy- emeltem fel az állánál fogva fejét- és most add rám a másikat, és a nadrágomat.
- Yes, my Lord- hajolt meg majd tette amit mondtam.
- Nagyon ügyes vagy- megpaskoltam a fejét majd kimentem a szobából.
Egyenesen a konyhában sétáltam ahol bátyám a reggeli kávéját itta, csak kávét.... csoda.
- Hali- nézett rám mikor a pulthoz értem.
- Szia- nem mertem rá nézni a tegnapi után, na meg persze a nyaka. Rémesen nézhet ki.
- Nézz rám!- parancsolta- Melody, nézz rám!
Lassan felemeltem a fejemet és akkor megláttam a mély vágásnyomot és a rengeteg lila foltat a bőrén.
- Én annyira- elcsuklott a hangom, basszus- annyira sajnálom.
- Nem haragszom érte, de máskor ne légy ilyen durva- magához húzott majd megölelt.
- Máskor?- suttogtam, nem akartam hogy halja.
- Most elmegyek egy időre. De körülbelül egy hét múlva itthon leszek és akkor megint szívnod kell, jó úton haladsz a "gyógyulás" felé.
- Ha te ettől leszel boldog...- elengedtem majd öntöttem egy pohár narancs levet.
- Ha úgy vesszük ezzel boldoggá teszel- végig nézett rajtam majd megmarkolta a fenekemet.
- Te perverz- hatalmasat csattant tenyerem az arcán.
- Auu
- Amúgy hova mész?
- Beszélek Louis-szal és elmondom neki hogy nem áll szándékomban királyságot vagy falkát vagy mit felépíteni és egy seregnyi vitaet ráuszítani. Elvégre is, király vagyok de attól még nem kell úgy is viselkednem.
- Akkor én hercegnő vagyok?- csillant fel a szemem.
- Hát, Igen- rám mosolygott és újra átölelt- hamarosan jövök.
- Remélem is.
Kikísértem, mert én egy jó hercegnő vagyok.
- Jó utat- nyomtam puszit az arcára.
- Szia- beült a kocsiba és elhajtott.
Visszamentem a házba ahol a barátom már várt.
- Kedves vendégünk a nappaliban vár- forgatta a szemét.
Vajon ki lehet az? Bementem az említett helyiségbe és akkor...
- Te mi a frászt keresel itt?
- Én is örülök neked Melody.
- Selly.... hadjuk a jópofizást, tudom mit tettél, és azt is hogy mit fogsz.
- Igazán? Akkor tudod miért jöttem- mondta halál nyugodtan
- Miért jöttél?- kérdeztem kicsit furcsán.
- Béke ajánlattal jöttem...
- Dugd fel magadnak a békédet- förmedt rá Ash.
- Nyugi van- toltam kicsit hátrébb- hadd beszéljen.
- Csak szeretném elmondani hogy amit tettem azt nagyon megbántam, és szeretném jóvá tenni valahogy.
- Tedd jóvá úgy hogy eltakarodsz- mutattam az ajtó felé.
- Engedd meg hogy beszéljek a hugommal... utánna elmegyek.
Össze néztünk barátommal és egyszerre sóhajtottunk fel.
- Oké. Felmegyek érte.
Felmentem az emeletre majd berontottam Jinxx szobájába. Igen voltam olyan hülye és csak úgy bemenetem, kopogás nélkül.
- Huh, Bocsi. Vissza jövök késöbb- vakargattam a tarkóm majd becsuktam az ajtót. Igen rájuk nyitottam miközben. Na igen... szóval kell egy zár arra az ajtóra is.
- Melodyyyyyyyyyy- tört be a szobámba Lory.
- Sajnálom, sajnálom, sajnálom, sajnálooooooooom!!
- Mit?
- Hát az előbbit... mikor benyitottam....- néztem rá mint egy hülyére.
- Mivaaaaaan? Te láttál minket?
- Nem vetted észre mikor konkrétan betörtem?
- Nem- arcát a kezébe temette- akkor nem mesélem el mi történt... láttad- suttogta.
- Csak egy másodperc volt, esküszöm. Meg téged amúgy se láttalak- simogattam meg a haját.
- Ezzel nem nyugtattál meg- röhögött a pofámba.
- Legalább te tudsz rajta röhögni. De nekem a retinámba égett- dörzsöltem még szórakozottan a szememet.
- Amúgy mi volt olyan fontos hogy betörj hozzánk?
- Ohh majd elfelejtettem. Van itt valaki aki látni akar.
- Engem?- mutatott magára
- Nem baszod... engem- forgattam a szemeim.
- Jól vannna🎵
- Naaaa gyereeee🎵
Lementünk a nappaliba ahol Selly egy bögre teát szorongatott és nagyon elmerülten beszélgetett a barátommal.
- Lory, annyira sajnálom- letette a bögrét és a testvére felé indult, de az mögém bújt mint egy kiskutya.
- Ne gyere közelebb- átkarolta a derekamat és arcát a hajamba fúrta.
- Meg tudom magyarázni- hajtotta le Selly a fejét- annyira sajnálom.
Megeredtek a könnyei, ahogy az engem szorosan ölelő lánynak is.
- Olyan hülye vagy- mondta közömbösen Lory, aki már elengedett.
- Tudom- nézett rá nővére.
A két lány egymás elött állt, és akkor megtörtént az amire senki nem számított. Lory pofonvágta nővérét aki ezt állta, de mégis lehetett érezni dühét a levegőben.
- Szeretlek, ribanc- ölelte meg Lory testvérét.
- Én is te faszkalap.
- Milyen szép becenevek- súgtam barátomnak.
- Mostantól én is ribancnak hívlak- csapott a fenekemre.
- Meg ne merd- fenyegettem.
- De azért jó látni hogy kibékültek...
- Elmondta mi történt?
- Igen- sóhajtott egyet- rémes, de majd ő elmondja.
Nem mondtam semmit csak némán neki dőltem a falnak.
- Gyere, menjünk fel- kócolta össze a hajam.
- Ribanc- puszit nyomtam arcára majd követtem őt.