Öngyilkosság kizárva (átírás alatt)

20.rész

Megérkeztünk a hosszú út után egy hatalmas házhoz.
- Hova törünk be?- léptem bátyám mögé
- Egyenlőre més sehova- mosolyodott el- ez a Floridai nyaralónk amiről már meséltem
- Rémlik valami- mondtam miközben kiszálltam a buszból
- A többiek?- nézett rám Andy
- Alszanak
- Akkor hagyjuk őket- becsukta a busz ajtaját majd előkotorta a kulcsokat. Kinyitotta az ajtót elöttem és az a látvány fogadott amire nem nagyon lehetett számítani.
- Ez gyönyörű- áradoztam a hatalmas kanapéra huppanva. Minden fekete-fehér volt, de nem az elegáns, inkább vad és rockos hatást kelltett bennem. Fehér falak, fekete fügönny és szőnyeg. A kanapé szintén fekete volt hatalmas fehér pihe-puha párnákkal. A bútorok fehérek voltak, és ez csak a nappali, akkor milyenek lehetnek a szobák?
- Tudom. Szuper- ült le mellém
- Miért ilyen tiszta? Úgy tudom utoljára fél éve voltál itt.
- Anyáék nemrég mentek el innen, nyáralás képpen ide jöttek.
- Értem- bátyám vállára hajtottam a fejem és elaludtam.
Ami nem meglepő a közel négy órás út miatt, hatalmas volt a forgalom és csak lassan haladtunk.

~
Hátamat a falnak támasztottam, ezzel is enyhítve a fájdalmat.
- Hol bujkálsz?- egy ismerős hang törte meg halk zihálásomat- hát itt vagy...
Számomra ismeretlen maszkos férfi jelent meg elöttem.
- Hagyj békén, menj el- toltam el magamtól meleg testét.
- Melody, ne légy ilyen esetlen. Tudom mire vagy képes.
Kacagni kezdett és ekkor előhúzott a háta mögül egy kést.
- Meglepetés- szúrta bele testembe a hosszú, éles, tiszta ezüst tárgyat.
Felnyögtem majd a földre zuhantam.
- Nagy kár, különleges voltál- guggolt le mellém az illető.
- Ki...ki...ki vagy... te?- suttogtam elhaló hangon.
- A végzeted- levette a maszkot
- Louis? Pedig még csak nem is is...mer...lek
~
Álmomból egy halk nyögés zökkentett ki.
- Hol vagyok?
- A kanapén. Elaludtál- adott választ Ashton aki a nyögés tulajdonosa volt és éppen egy látszólag nehéz táska okozta ezt a hangot.
- A többiek?
- Kicsomagolnak a szobájukban. Azt ajánlom te is kezd el- kacsintott majd kezembe nyomta a táskámat.
- Kössz- indultam a lépcsőhöz mikor eszembe jutott valami- melyik az én szobám?
- Az utolsó ajtó
- Köszi
Mikor beléptem a szobámba megdöbbenve néztem szobatársamra.
- Jó reggelt hamupipőke- húzott ölébe barátom
- Itt van az én... szőke hercegem- kucogtam fel
- Megint álmodtál?- vette komolyra a hanját
- Igen- lesütöttem a szememet és egy hajtincsével kezdtem játszani.
- Többször is volt már ilyen? Hogy nappali alvás közben tör rád a rémálom.
- Mióta Floridába jöttünk nem aludtam nappal.
- Értem- felállt és a hatalmas szekrényhez ment. Az egész szoba hatalmas volt. Fehér falak, függöny, bútorok. Csak egyetlen dolog volt fekete: a mindennél hatalmasabb ágy és persze a rajta lévő ágynemű és díszpárnák.
Én is felálltam majd táskámmal a kezemben a szekrény felé vettem az irányt.
- Segítsek kipakolni?- tette fel udvariasan a kérdést.
- Nem, köszi- nyomtam csókot a szájára
- Hát oké. Ha végeztél a nappaliban leszek
- Rendben - feleltem mosolyogva majd folytattam a pakolást.
Mikor befejeztem le indultam a földszintre de ekkor beugrott egy kérdés.
- Lory hol alszik?- tettem fel bátyámnak mikor le értem.
- Míg te aludtál megbeszéltük a szoba beosztást. Tehát Lory az első szobában alszik.
- Oké, köszi- mosolyogtam Andyre- ezeket ki kéne írni az ajtókra
- Lehet- elő vett egy tollat és kis ragadós cetliket a konyha fiókból én meg ismét indultam fel a lépcsőn.
- Lory- kopogás nélkül be nyitottam az ajtón- jajj bocsi, megzavartam valamit?- tettem fel kérdésemet a következő pillanatban.
- Nem, dehogy- mondta arányosan Jinxx aki az ágyon ült és olvasott.
- Miújság?- érdeklődött barátnőm majd levette lábát az imént említett "fiú" öléből majd felült így helyet kínálva nekem.
- Semmi, de látom itt van valami- mutattam rá a lényegre - Nagyon jól összebarátkoztunk borzolta össze Lory a mellett ülő haját.
- Azt látom- feleltem sokat selytő mosollyal- és közös is lett a szobátok?
- Igen, csak így volt hely. Mivel a gerle párok együtt alszanak... Ashton egyedül bátyád meg Jake-ke így csak mi ketten maradtunk- oktatott ki összeborzolt hajú kis barátom
- Világos, gondolom ennek most nagyon örülsz- löktem oldalba Loryt
- Igen, de most nem ezért vagyunk itt... ma még minden szép de holnap megbeszéljük a stratégiát és aztán indulunk.
- Tudom- mondtam egyszerre izgatottan és félve is... a holnapi nap se lesz fenékig tejfel, de már várom. Hisz amíg velük lehetek az se érdekel ha a sors keze tevékenykedik körülöttem.