Luna szemszöge:
Scott elment valahova. Azt hiszem, sikerült elhitetnem vele, hogy érzek valamit iránta. Még hogy én is szeretem? Pff! Már hogy a csudába szerethetném azt az embert, aki elszakított a családomtól, és megkínzott?
Meg kell szöknöm. Oda mentem az ajtóhoz, és óriási meglepetésemre nyitva volt az ajtó. Jobb színész vagyok mint hittem! Scott tényleg elhitte, hogy "belé estem".
Körülnéztem, és, amikor biztonságosnak gondoltam kisurrantam az ajtón. Elindultam az utcán. Végre szabad vagyok. Ugrándozva, és nevetve szaladtam ki az utcán. Hirtelen egy mellkasnak ütköztem. Lassan felemeltem a fejem, és Scott ijesztő vigyorával találtam szembe magam.
– Hová készülsz aranyom?
– Sehová – válaszoltam.
– Én is így gondoltam édesem. – mondta, majd felkapott a hátára, és vissza vitt a házba, majd a pincébe.
– Scott kérlek ne! Esküszöm többet nem fogok megszökni.
– Abban biztos vagyok, mert többet nem foglak egyedül hagyni gyönyörűm. – simította meg az arcom.
Hozzá kötözött a székhez, és megkezdte a kínzásomat. Először egy meggyújtott cigarettát nyomott, az általa okozott sebeimhez, amitől felsikítottam fájdalmamban. Scott pedig élvezte a kínzásom, ezt az arcán levő egyre csak szélesedő ördögi mosoly bizonyította.
YOU ARE READING
Ha Akarnám... (BEFEJEZETT)
Random"- Ha akarnám megölnélek. - Akkor tedd meg - parancsoltam rá. - Mondom, ha akarnám! - mondta" Folytatás: Ha újrakezdhetném
