Ha Akarnám... (BEFEJEZETT)

21. Nem bírom tovább!

Luna szemszöge:
Amióta Scott itt van, egyszerűen, nincs egy nyugodt percem sem. Mindig láb alatt van. Nem lehet megszabadulni tőle. Tudom, hogy most mindent elkövet, hogy megbocsássak neki, de ez már túlzás. Minden reggel behozza a reggelimet, amivel még nincs is baj, de amikor segíteni akar enni, az már kiábrándító:
– Scott, figyelj egyedül is menni fog. – mondtam, miközben próbáltam kivenni a kezéből a villát.
– De biztos? Hadd segítsek! – azzal megfogta a villát, és a szám felé kormányozta az ételt.
– Scott. Légyszíves menj ki, mert egyedül is tudok enni. – mondtam egy kicsit felemelve a hangom.
– Biztos? – kérdezte.
– Igen biztos. Na tűnés!
És ez még nem minden. Ha valahová menni akarok, akkor ő mindenáron el akar kísérni.
– Ah! Mész valahová? Várj. Én is megyek, nehogy valami bajod essen.
– Scott, nem lesz semmi bajom egy kis sétától. Kérlek foglald le magad valamivel. Például nézz TV-t, vagy  tudom is én, csak légyszíves ne akarj  mindenben segíteni, mert az idegeimre mész. Biztos vagyok benne, hogy egyedül is tudok sétálni.Na szia. – megfogtam az ajtó kilincset, azzal a céllal, hogy elhagyom a házat, de Scott megragadta a kezem:
– De szólj, ha mégis menjek utánad. Vigyázz magadra! – kiáltott utánam.
– Nem lesz szükség rá. Köszi – kiáltottam vissza.
Na szóval ilyen „ figyelmes " lett belőle. Amivel az őrületbe kerget. Én értem, hogy vissza akar szerezni, de ezzel a túlzásba vitt figyelmességgel nem megy semmire. Esetleg az idegeimre, de azzal csak magának árt. Ahj! Lehet, hogy én is túlzásba viszem a dolgokat? Lehet, hogy meg kéne bocsássak neki?
Milyen jó lenne, ha itt lenne anya. Ő biztos tudná, hogy mit kellene tennem. Hisz ő mindig minden helyzetre tudta a megoldást. Bárcsak még élne... Akkor sokkal könnyebb lenne minden. Anya! Ha hallasz ott fent, akkor tudd, hogy nagyon hiányzol. Remélem, hogy most boldog vagy ott fent. Nagyon remélem.