16%

2.4K 220 19
                                    

Talán egy kicsit szaporábban vettem a levegőt. Talán elromlott a klíma a kórteremben és ezért voltam kipirulva. Vagy talán az oka Pietro Maximoff volt,aki borostás arcával épp a nyakhajlatomat karcolgatta. Szőke kesze -kusza tincsei orcámat simogatták. Nem tudom mi üthetett belé,de azt sem hogy belém mi a fene. Egy másodpercnyire voltam attól,hogy megragadjam állát és magam felé vezessem. Kettőnk közül talán ő volt jelen pillanatban a helyzet magaslatán. Éreztem,hogy elmosolyodott,majd hátrébb húzódott. Bár nem annyira,hogy a távolság kettőnk közt etikus legyen. Szemeimet pásztázva mosolygott le rám.
-Hát persze.-suttogta. Szükségem volt némi időre mire felfogtam,hogy a fenyegetésemet reagálta le,miszerint nem tudom garantálni tettei következményét. Bizonyára úgy értelmezte mondatomat,hogy ha hozzám mer érni erőszakot fogok alkalmazni,de ha tudná hogy intelmeim más értelemben vonatkoztak rá...
Pietro még mindig nem mozdult, szemeiben kíváncsíság ült,s le mertem volna fogadni, hogy élvezi a helyzetet. Próbáltam magabiztosan vissza nézni rá,de legbelül mint egy elveszett őzike lehettem,aki nem találja az anyukáját,s ez megrémisztett. Hisz én mindig is az erős akaratú, szarkasztikus Darcy Lewis voltam,addig a pillanatig. Mindent eldobtam magamtól,ami épp elméjűségemet követelte.
Felnyúltam a pólójáért,s már a kezem majdnem el is érte az anyagot,de akkor lépett be az ajtón az ördög. Felemelt kezemet,ami csak úgy lebegett kettőnk közt arra használtam,hogy lelökjem a szőke srácot az ágyról,aki szó szerint fenékre ült. A nővér kérdőn húzta fel a szemöldökét,én csak hanyagul megvontam a vállamat.
-Nem tudott volna megvárni a kötözéssel?-dörmögte nekem a negyven év körüli nővér. Rövid haja göndören kunkorodott,rózsaszín munkáruhájában úgy nézett ki,mint egy óriási habcsók. Az orcáján,akárcsak nekem piros rózsák kacérkodtak.
-Tudja élvezném én  továbbra is a sziporkázó társaságát,de tényleg-emeltem fel épp kezemet-,csak az a baj hogy nem lehet.-ugrottam le az ágyról nem számolva azzal,hogy a karom ezt nem fogja díjjazni. Felmordultam,ekkor viszont Pietro törődön fogta meg a derekam. Csodálkozva emeltem rá a tekintetem.
-Jól vagy?-kérdezte erős akcentussal.
Aprót bólintottam.
-Vannak felírva gyógyszerei? Fájdalom csillapító?-fordult a kijelölt Lucifer felé. Meleg tenyere még mindig derekamat melengették. Furcsa biztonság érzet pezsgett bennem.  Az agyam vész csengője jelzett,hogy jobban teszem,ha ellépek tőle,s ez a cselekedetemmel fogok majd  jól járni. De a zsenge női lelkem már rég vágyott efféle törődésre. S nem mozdultam. Legszívesebben átöleltem volna a férfit,de azzal már átléptem volna egy határt. A hölgy mintha élete minden percében segítőkész és kedves lett volna reagált Pietro-ra.
-Hogyne. A recepción felvehetik, de ha velem tart rögtön át is adom. -aranyoskodott a nővér.
-Remek. Akkor menjünk.-vezette ki Pietro a nővért. Lesokkolódva álltam a szoba közepén.
-Ez a nő tényleg maga az ördög.-suttogtam magam elé.-Úristen kislány mit művelsz?-korholtam magam-Mit hoz még a mai nap?-néztem az órára,ami reggel kilenc órát mutatott.

21 órával később:

Hirtelen szegezett a torkomnál fogva az asztal lapjához. Szinte már feküdtem az asztalon. Szorítása erős volt,alig kaptam levegőt. Látásom homályos volt,s fekete pontok szegélyezték. Félszemmel láttam,ahogy Nat igyekszik felénk,hogy leszedje rólam őt. Szemei őrült tüzet szított.
-Pi...et..ro..-nyögtem fuldokolva.
-Ha bármi baja lesz az a te lelkeden szárad majd.-üvöltötte-Jobbat mondok..-hajolt közelebb-..ha egy haja szála is meggörbül megöllek.-suttogta hideg érzelem mentes hangon.

You didn't see that comingWhere stories live. Discover now