55%

1.6K 170 13
                                    

Denver fő utcája nem volt a régi. Szinte felismerhetetlen volt. Lampionok voltak felszerelve mindenhol. Az  utca fényárban úszott. Az egész város jelen volt,árusok bódéi álltak a régi kukák helyett. Pattogatott kukorica illata lengte be a környéket,kisgyermekek kacaja tartotta ébren a várost.
-Milyen gyönyörű.-ámuldoztam a lampionok fény áradatán. Mellettem Pietro állt,s nem foglalkozva a történtekkel mosolyogva néztem rá.-Gyönyörű igaz?
A szőke srác komolyan nézett rám, már azt hittem nem tetszik neki ez az egész.
-Igen az.-nézett mélyen a szemembe.Én elvesztem a kékségben,s nem igazán tudtam,hogy pontosan most mi is van velem. Egy percig állhatunk így,amikor anya könyökömnél fogva magához húzott.
-Ott jönnek a kollégáim.-mutatott egy női csapat felé.-Tudom,hogy nem vagytok együtt,de tegnap a boltban összefutottam velük és elmeséltem,hogy eljegyeztek.
-Na de Anya!-ripakodtam rá.
-Kérlek,kérlek segíts ki. Ezek hárpiák és..
-Á a Lewis család.-szakított minket félbe egy vörös göndör hajú,túlzott sminket viselő hölgy.-Bizonyára te vagy Darcy. Én Monica vagyok,édesanyád sokat mesélt rólad.
-Bizonyára sok rosszat a fele se igaz. Elvonóra is csak egyszer mentem.-humorizáltam el a bemutatkozást. Monica fintorral és némi ijjedséggel reagálta le,Pietro viszont felkacagott,s zsebre vágta kezeit.
-Csak vicceltem.-tettem hozzá gyorsan,vistont ez már nem nagyon érdekelte Monicát,annál inkább a mellettem mosolygó szőke srác izgatta. Ragadozó tekintettel nézett rá,s ezt már ismertem,Tracy is így mustrálta Pietrot. El szörnyedve néztem a nőt,a korát saccolva lehetett vagy negyvenhat.
-És ki a fiatal ember?-kérdezte érzékien. Anyával vetettünk egy furcsa pillantást. Nem tehettem meg anyával,hogy cserben hagyom,így hát hazudtam.
-Monica ő itt a vőlegényem Pietro.
-Örvendek.-intett egyet a férfi lesokkolódva,majd átkarolt. Ránéztem nem volt épp jó kedve.-Elrabolnám a menny asszonyomat ha nem bánják.
-Menjetek csak.-terelt el apa bennünket a veszélyzónától.Andalogva sétáltunk el tőlük.
Mikor egy csendesebb helyre értünk Pietro maga elé rántott.
-Ha jól emlékszem tegnap ököllel akartál behúzni nekem,mert azt mondtam,hogy elveszlek.-kezdett el veszekedni.
-Tudom,tudom,de Anya már elmesélte a barátnőinek és nem akartam kellemetlen helyzetbe hozni. Csak egy este játszuk el a szerelmes párost. Kérlek.
-Darcy nem hiszem,hogy ez jó ötlet lenne.
-Tegnap még jó poénnak tartottad. Kérlek.-fogtam meg a kezét könyörögve. Nem voltam biztos benne,hogy igent fog mondani. Próbáltam elkapni tekintetét,de az eget kémlelte.
-Jó,legyen.-egyezett bele,mire én örömittasan ugrottam a nyakába.
-Köszönöm,köszönöm.
Pietro felnyúlt a karomhoz,s lefeszítette a nyakáról,majd arrébb lépett.-Menjünk vissza.-mondta,majd elindult. Csak bámultam utánna. Mi baja lehet? Olyan rideg.Pietro megállt s hátra nézett,majd kinyújtotta a kezét. Hozzá léptem s összekulcsoltuk a kezeinket.
-Mi bajod van? Máskor már vagy hat kínos szituba kevertél volna ezzel a hazugsággal.Haza is mehetünk.
Pietro nem felelt,de a tekintetében mintha az őrlődést láttam volna. Mire visszaértünk Apa és Anya köré egy kisebb csoport gyűlt,s a kezdődő koncertre figyeltek. Megálltam mellettük s vártam,hogy véget érjen a mai este,Pietro zsebre tett kezekkel állt a hátam mögött.Hihetetlenül rosszul éreztem magam. A koncert közepén meleg tenyereket éreztem összekulcsolódni a hasamnál,majd Pietro az állát a vállamra helyezte,s úgy nézte a műsort.
-Anyukád barátnői figyelnek.-suttogta a fülembe, beleborzongtam hangjába. Szó nélkül nyúltam hátra,s simogattam meg a haját,mire ő erősebben tartott magához. A legrosszabb az egészben az volt,hogy számomra nem volt színjáték.
Este tizenegykor ért véget a koncert,de a város még nem fáradt el,annál inkább a szüleim. Már menni akartak,s én is velük indultam. Hallottam a hátam mögött egy dörmögést,ami talán káromkodás lehetett,majd pedig megéreztem Pietro kezét a karomon. Anyával és Apával egyszerre fordultunk hátra.
-Darcyval mi még maradnánk.-intézte Pietro szavait Apához,aki beleegyezően bólintott.

You didn't see that comingWhere stories live. Discover now