You didn't see that coming

24%

A hideg víz,mint jeges tűz perzselte fel arcbőröm,s áztatott el teljesen. Remegve tértem magamhoz,ajkaimat apró sikkantás hagyta el. Szemeimet kisebb erőszak árán tudtam csak kinyitni. A helyiségben,ahol voltam félhomály uralkodott. Egy székhez voltam kötözve. Előttem az a katona állt,aki ott volt a rajta ütésen,Rumlow. Épp a fémvödröt dobta a padlóra.
-Fel kelni,fel kelni!-csettintett felém. Remegve fújtam ki a levegőt. A teremben hideg volt. A falakon,amelyeket a lámpa fénye bevilágított látni lehetett az apró,viszont szerte ágazó jégvirágokat. Ekkor tudatosult bennem,hogy bizonyára egy hűtő kamrában vagyunk.Fél ájult állapotomban nem jutott el a tudatomig,hogy most kellene pánikba és félelembe esni. A katona kabátot viselt, én viszont csak egy pólót,és az is csurom vizes volt. Fogaim összekoccantak,s a remegésem sem akart alább hagyni.
Egyre jobban kezdtem magamhoz térni,az emlékek pedig berobbantak az elmémbe.
-Loki!-kiáltottam fel,bár a hangom nem volt az igazi,rekedt volt és lágy.-Hol...hol van?-kérdeztem Rumlowtól,de az igazat megvallva nem érthette tisztán a didergésem miatt.
-Vele ne foglalkozz.-dőlt rá mindkét kezével a szék karfájára,úgy hogy közben az én lekötözött kezeimre támaszkodott. A víz,amit az ébresztésemre használt a csuklómig folyt le,hogy aztán halovány jégréteg képződjön a bőrömön. Ameddig a férfi rá nem nehézkedett észre sem vettem,s amint megtette égető érzés járt át, akaratlanul is felkiálltottam. Ő elmosolyodott fájdalmamon.
-Hol van Jane Foster?
A kérdés letaglózott. De ugyanakkor kitisztult néhány képkocka a filmből.
-Passz.Ti voltatok? A Torony robbanása, Wanda fogva tartása,ezeket te tetted,Lokival?-jöttem rá feszülten.
-Hol van a nő?
-Nem tudom.Ezért van itt.Mármint Loki..Jane miatt. Mit akar tőle?-néztem Rumlow szemeibe. A férfi állkapcsát összeszorítva szűrte fogai közt a kérdést:
-Hol van Jane Foster?
Kérdésére nem válaszoltam,egyszerűen csak hidegen hagyott. Gyerekes dac vette át a szerepet tetteim fölött. Nem válaszoltam neki,hisz ő sem felelt nekem. Tudtam,hogy rettegnem kellene tőle,és azt is,hogy lelkem mélyén nagyon félek,de a jellenlegi adrenalin adagom ezt nem engedte meg számomra.
-Hol van Loki? Miért nincs itt?
A férfi mély levegőt vett,majd elém sétált. Hangja higgadt volt,mintha egy pillanat alatt teljesen lenyugodott volna.
-Megbuktál a tesztjén. Azt mondta szedjem ki belőled,hol van az a nő,aztán szabad kezet kapok.-simított végig hajamon. Kezein kesztyű volt,olyan aminek az ujjai le voltak vágva.-Szóval megkérdezem utoljára, hol van Jane Foster?-suttogta füleimbe a férfi. Megborzongtam tőle, s ennek az oka nem épp pozitív volt. A hangja hasonlított egy eszelősére.
-Nem tudom.
Rumlow lassan hajolt el a fülemtől. Arcán kaján mosoly játszott, a szemei pedig...rossz véget jósoltak nekem.
-Hát legyen.-vette le kesztyűit szép lassan. A gyomromba,mintha mázsás téglákat dobtak volna. A jeges félelem marón kúszott fel a torkomig. Csak a férfira összpontosítottam,s a felém irányuló öklére. Amikor eltalálta az arcom nem volt időm a szememet becsukni. Premier plánban néztem végig,ahogy ökle a bőrömön csattan. Enyhén megfagyott állapotomban az ütés kínzóbb,s égető volt. Kényszerítenem kellett magam arra,nehogy elsírjam magam,bár a könnycsatornáim már rég befagytak. A fejem oldalra bicsaklott,de itt nem volt vége,ugyanis Rumlow újból megütött. S ez így folytadódott egy ideig,az időérzékemet teljesen elvesztettem.
Az ájulás szélén jártam már,amikor befejezte a vallatásomat.Homlokomról egy hosszú vércsík keretezte arcomat.
-Egész kimelegedtem.-Vette le a kabátját kínzóm,s a földre hajította,pontosabban a lábam elé. Gondolom pszichológiai hadviselést is bevet ellenem,meleg kabátjával.
-Lewis. Okosan dönts. Hol van a nő?
Egy percig sem gondoltam arra,hogy kiadjam fogadott nővéremet. Az hogy eláruljam őt egyenlő volt a halállal. Két lehetőségem volt,de mindkettő végeredménye a halál,amit Rumlow fog kiszabni rám. Mert azt sejtettem,hogy a Bosszúállók nem fognak megmenteni. Még ha segítenek is,el fognak késni. Effelől biztos voltam,és még valamiben. Ha már meg kell halnom azt Darcy Lewis módra teszem. Gúnyosan elmosolyodtam,majd rá néztem. Várakozóan tekintett le rám,ökle az én véremtől volt piros,ez émelygést keltett bennem,de ugyanakkor több erő ébredt testemben, s lelkemben,mint amennyit gondoltam,hogy maradt.
-Kapd.Be.-krákogtam felé,határozottan. Hirtelen kapta el a nyakam. A beszorult levegő égette tüdőmet.
-Várj..várj!-próbáltam leállítani. Eleresztette a torkomat,de még mindig közel volt hozzám.
-Hallgatlak.-mosolyodott el győztesen.Minden erőmet összeszedve válaszoltam neki.
-Bocsánat. Tudom hol van Jane,de az előbb rosszul fejeztem ki magam. Rohadj meg.-kacagtam fel,majd hatalmas lendületet véve fejeltem le a férfit,aki hátra tántorodott. A válasz reakció meglepett. Felnevetett.
-Ó az a fene nagy hűség. Igazán lehengerlő.
-Mit mondhatnék? A tiédet is megkaptam te seggfej.
-Oké. Nem fogod rabolni tovább az időmet.-tette csípőre kezeit.-Ez a végszavad? Nem mondod el?
-Nem hát.
-Hát legyen.
A férfi egy pisztolyt rántott elő nadrágjából,s a szemem közé célzott. Nem csuktam be a szemem. Rumlow arcába néztem,hadd kísértsen az emlékem. A fejemben nem járt semmi és senki. Csak a szín tiszta elégedettség. Szép életem volt.
-Nem. Nem így.-engedte le a fegyvert.
-Neked valami pszichés problémád van? Lőjj már le!-kiáltottam rá.
A férfi nem válaszolt csak ott hagyott a hűtőkamrában.

£

Félálomban voltam,amikor visszajött a férfi. Kikötözött,majd felrángatott a székből. A lábaim szinte azonnal felmondták a szolgálatot. A karomba ragadva tartott meg Rumlow,s kivezetett. A szabad ég alatt gyorsan fel lélegeztem,késő délután lehetett. A benti időhöz képest meleg volt.
-Ezt élvezni fogom.-súgta a fülembe.Felé kaptam a fejem. De ő csak húzott maga után. Mikor szemem elé tárult vég célja,hirtelen tért vissza a lábamba az erő. Megvetettem a talpam. Rumlow megtorpant velem.
-Nem,nem,nem!-nyögtem és sírtam el magam hirtelen,a pánik,a félelem mindent elsöpört,ami eddig tartotta bennem az ellenállást.Próbáltam küzdeni,de Rumlow egyre erősebben húzott a végzetem felé. Annyira lefoglalt a küzdelem,hogy észre sem vettem,hogy célba értünk.
-Ne!Ne!-markoltam görcsösen pólójába.
-Ne feledd. Ezt te választottad.-tűrt a fülem mögé egy tincset,majd meg lökött,én pedig háttal estem a számomra kiásott gödörbe. A hátam fájdalmasan ütődött egy falécnek. Rögtön kipattant a szemem,s még láttam,ahogy Rumlow a rögtönzött sír fedelét rámcsapja,s elkezd betemetni.
A fájdalmas ordításom percekig a fejemben visszhangzott. Majd rá kellett jönnöm,hogy ez nem az elmémben szólt.