You didn't see that coming

29%

WANDA szemszöge:

-Pietro befejeznéd a morgolódást!?Állj már meg!-kiabáltam túl a légörvényen,amit ő okozott. Hangomban fellelhető volt a kétségbeesés,talán ezért állt le hirtelen,s vetődött le a kék kanapéra.
-Így megfelel?-kérdezte nyugodtan. Legalábbis ezt akarta mutatni,de engem nem tud átverni az ikre vagyok. Sose láttam még ennyire feldúltnak. Az oka bizonyára Darcy volt. Teljesen biztos voltam benne,hogy újra összevesztek.
-Hol van Darcy?
-Hol lenne? A kórházban.-feküdt hanyatt a párnák tömlegére,karjait mellkasa előtt összefűzte,s a plafont tanulmányozta. Elmosolyodtam. Olyan volt,mint mikor kiskorunkban anya nem engedett meg valami fatális baromságot neki. Mellé ültem,és a haját kezdtem el piszkálgatni.
-De nem ma engedik ki,nem úgy volt,hogy te hozod haza?
-De.-válaszolta szűkszavúan.
-Elzavart?-tettem fel gyanakodva a kérdést. Nem válaszolt. Csend volt.
-Pietro.-nyaggattam tovább,közben egy hajtincsét húzigáltam. Elütötte gyengéden a kezemet,s felpattant. Elkezdett járkálni fel s alá.
-Odáig nem jutottunk,ugyanis mikor megérkeztem épp azzal az orvossal cserélt telefonszámot,én meg eljöttem.-ült le újra a velem szemben lévő székre, ezzel be is fejezte élmény beszámolóját.
-Milyen orvos?-értetlenkedtem.
-A kezelő orvosa.
-Á a nagyon szexi szakállas doktor úr akit..bocsi.-húztam el a számat,miután Pietro gyilkos pillantása elhallgattatott.Újra csend állt be,de engem nem hagyott nyugodni a téma.-Akkor most nekem is utálnom kell Richardot?-hadartam el.
-Wanda!-csattant fel.
-Jól van. Jól van.-emeltem fel kezemet csitítóan,mozdulat sorom következtében még a fejemet is behúztam.
-Egyáltalán milyen név az a Luscombe?-dőlt hátra újra feldúltan. A helyzet ismeretlen volt számomra. A bátyám jelentette  a biztos pontot,a határozottságot. Erre itt fekszik,és azt se tudja mit kezdjen magával,nem hogy Darcyval.-Mintha valami nemi betegség lenne.-szorította ujjait orrnyergére.
Képtelen morgolódására felkacagtam.
-Most min nevetsz?
-Rajtad.-hahotáztam továbbra is.-Tudod vicces így látni téged..téged,aki két naponta más lánnyal henyél.
-Hogy látni?-nézett rám értetlenül,mint akinek azt mondták volna,hogy a Föld gömb alakú.
-Bátyókám te bizony féltékeny vagy. De ha belegondolsz nem nagyon van rá okod,tekintve,hogy Darcyval még a csók se csattant el,annál inkább a folytogatás és a fenyegetés.-kezdtem el ostorozni. Nem jutott eszembe más megoldás,hogy kirángassam ebből a lelki fura labirintusból. Meg kell értenie,hogy Darcy őt hibáztatja mindenért. Igaza is van. Ő tehetett róla. Kedvelem Darcyt,de nem tesz jót Pietronak. Inkább jöjjön napi két lotyó házhoz,minthogy ezt a remény vesztett barmot bámuljam,aki tűnődve bámul maga elé. Majd csak ennyit mond dacosan,mint egy kisfiú:
-Nem vagyok féltékeny,és már csattant el csók,többek közt az is.
-Fújj..nem akarom hallani a részleteket..a bátyám vagy.-nyávogtam,míg én is hanyatt vágtam magam a kanapén.-Na várj csak!-kiáltottam fel,míg kényszerítettem magam a felülésre.-Ha te itt vagy,ki hozza haza Darcyt?
-Nyugi.Hívtam Steve-et.
-Rogers,aki motorral közlekedik?
-Wanda tán süket vagy?
-Még mindig nem érted. Darcy súlyosan sérült,és te motorra ültetted,hogy több kilométert zötykölődjön.Hát te tényleg nem vagy magadnál. Most magad alá vágtad a fát.
Ahogy sikerült felfognia megérkeztek Darcyék. Rémesen festett ki. A karja fel volt kötve,az arca zúzódásoktól kékellett. A haja zsíros volt,ezért fel is fogta. Stevebe karolt,gyenge volt még. Viszont nem ez volt a legrosszabb. A szemei,amik régen csillogtak,s örök vidámak voltak,mostanra már csak fekete,s a sötétséget tükrözi vissza.Bűntudat öntött el. Egyszerre pattantunk fel Pietroval,de ő gyorsabb volt.Elé suhant.
-Sziasztok.-köszönt a bátyám,de Darcy rá se nézett.
-Megyek lefekszem. A motor kicsit összerázott,hányingerem van.
-Segítsek?-kérdezte lovagiasan Steve,a testvérem csak bámulta az összetört lányt. Darcy csak nemlegesen megrázta a fejét,s kikerülte őket. Meglátva engem sután intett egyet,s eltünt a folyosón.