Főszerepben:Pietro Maximoff és Darcy Lewis
Leírás:
Pietro Maximoff csatlakozik húgával egyetemben a Bosszúállók csapatához.
Minden nyugodt és békés, már amennyire csak lehet az ikerpár miatt, míg nem betoppan mindenki életébe a mindig humoros Darcy...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Csak feküdtem az ágyban és néztem magam elé,már nem igazán volt lélek jelenlétem. Elvesztem az elmém mély és sötét rejtekében. Elözönlöttek az emlékek. A legtöbbjükben én és Rumlow szerepeltünk. Fájdalmas volt és véres,bár még mindig voltak a történésekben vak foltok. Tudom,hogy Rumlow mellett volt még valaki. Tudom,hogy nem a katona rabolt el,ő csak kínzott,és azt is tudom,hogy a másik alakot ismertem,de az arca és a neve nem rémlik. El akartam tüntetni ezeket a gondolatokat,de nem ment,képtelen voltam rá. Az emlékeim rossz érzéseket váltottak ki belőlem,de ezt mind elnyomta a szégyenkezés. A zuhanyzós események után nem bírtam ránézni Pietrora. Szégyeltem magam a történtek miatt,nem akartam hogy ezt lássa és azt sem akartam,hogy emiatt másképp nézzen rám. Irrtóztam a gondolattól,hogy ha ránézek azt fogom látni,hogy sajnál. Egész este velem volt,s mellettem virrasztott. Csak csendben feküdtünk az ágyban,és nem szóltunk egymáshoz. Aztán hajnal körül elaludt,nem tehetett róla,de már nem bírta a fent létet,de én egyszerűen nem bírtam elaludni. Na jó ez nem igaz nagyon fáradt voltam és kimerült,de féltem elaludni. Féltem,hogy újra a koporsóban leszek. Féltem,hogy újra pánik rohamom lesz,így nem aludtam. Pietro reggel kelt fel,s mikor meglátta,hogy én egy cseppet sem aludtam dühösen sóhajtva ment ki a szobából. Már vagy egy húsz perce elhagyta a szobát. Sírni akartam,de már az sem ment. Aztán rám jött egy energia löket,s rájöttem arra,hogy muszáj leszek ébren maradni,s hogy ezt elérjem csinálnom kell valamit. Felkeltem az ágyból. Először haza akartam menni,hogy otthon tevékenykedjek,de valószínűnek tartottam,hogy ezt Pietro nem fogja engedni,így úgy döntöttem az ő kis lakását fogom kitakarítani. Az legalább elvonja a figyelmemet mindenről. Kicsoszogtam a nappaliba,Pietro a konyhában állt nekem háttal. Oda mentem hozzá,de nem néztem rá,tekintetét éreztem magamon,de nem foglalkoztam vele. A mosogató alatti szekrényhez guggoltam,s tisztítószereket kerestem,nagy pechemre nem ott tárolta őket,vagy egyáltalán nem is volt neki. Felálltam s felé fordultam,de arra nem számítottam,hogy ennyire közel lesz. Nem néztem rá. -A tisztító szerek merre vannak? Ha nincs az sem baj,majd felmegyek a lakásomba és hozok párat.-suttogtam felé,a hangom rekedt volt az egész esti szótlanságom miatt. -Darcy..-kezdte a szőke srác,a hang tónusa kiborított,lágy volt és aggódó. Nem hagytam szóhoz jutni. -Semmi baj,akkor hozok le.-kerültem ki és készültem ott hagyni,de megragadta a karom. -Lewis nem fogsz takarítani,tudom mit csinálsz,de az nem fog segíteni feldolgozni.-suttogta felém. -Csak engedj el.-kértem meg,de a hangom el csuklott. -Nem mész sehova,addig nem míg jobban nem leszel.-fordított maga elé,a hangja még mindig megértően csengett,bennem pedig a düh szikrája pattogzott,de nem igazán miatta. -Jól vagyok.-feleltem vissza határozottan,s a plafont kezdtem el bámulni. -Akkor meg mi a fenéért nem nézel rám?-kiáltott rám frusztráltan. S ekkor jöttem rá valamire. Az este nem csak én szenvedtem. Míg engem a félelem üldözött,addig őt a bűntudat. Sóhajtottam egyet.S rá néztem,a szemeiben nem sajnálat,hanem önvád lakozott. A szívem szakadt meg a látványtól. A kócos haja még kócosabb volt mint lenni szokott,s a szemei alatt sötét karikák húzódtak. Nem azért hagyott egyedül a szobában,mert elege volt belőlem,hanem mert azt hiszi neki is szerepe van a tegnap estében. -Nem merek a szemedbe nézni,de nem azért mert ez az egész a te hibád,azért nem mert szégyellem,hogy ezt látnod kellett. Nem azért alakult ki ez a helyzet nálam,mert te kiváltottad. Ezt Rumlownak köszönhetem.-fogtam meg a kezét,ő lenézett kezeinkre,majd rám,de a tekintetéből azt olvastam ki,hogy nem hisz nekem. -Na ide figyelj Pietro Maximoff! Mióta beköltöztél már nem törnek rám a rémálmok,egyszerűen csak biztonágban érzem nagam,tudván hogy egy emelettel lejjebb laksz.-kezdtem el bámulni a lábfejemet El sem hittem,hogy ezt kimondtam neki,de valahogy fel kellett oldoznom őt. Pirulva vártam a cinikus megjegyzését ránk nézve de az csak nem jött. Rá vezettem a tekintetem,s ő csak szelíden elmosolyodott. -Igyunk egy kávét. Kifújva a levegőt bólintottam rá az ötletre,majd letelepedtem a nappali kanapéjára. Öt perc múlva a dohányzó asztalra helyezte a kávénkat,majd mellém telepedett,s kitárta a jobb karját felém. Fel vont szemöldökkel néztem rá. -Mit csinálsz? -Hogy is mondtad nekem,mikor padlón voltam a szüleim miatt? Éppen baráti támaszt nyújtok.-nézett rám komolyan,s én szó nélkül bújtam az ölelésébe,s rá dőlve pihentem,akárcsak ő. Addig a pillanatig míg nem kopogtak az ajtón. Pietro sebességét használva suhant az ajtóhoz. Hallottam némi duruzsolást,majd abba maradt,s lépéseket hallottam. Majd szemem elé tárult az újonnan érkezett vendég. -Hú hát te meg,hogy nézel ki?A nagyanyám a temetésén jobb színben volt. -Tony..-nyögtem meglepetten.
