You didn't see that coming

21%

Érzelmeim viharában utat tört magának a bűntudat és a kétségbeesés. A lépcsőházig bírtam futni. A  korlátnak dőlve igyekeztem urrá lenni magamon. A félelem jeges törként ejtett sebet szívemen. Nyögve csúsztam a földre. Hogy tehette? Bántott. Azok után,ami történt ő bántott engem. Nem bírtam túllépni a történteket. Fájt,s aggódtam Wandáért is. Mi van ha baja esett?A HYDRA nem épp játszó pajtásokat keres. Mi van ha nem találják meg,az én hibám minden. Pietronak igaza volt mindenben,szólnom kellett volna neki,hogy mit tervez a húga. Istenem csak ne legyen semmi baja. Fohászkodtam épségéért. Rosszul éreztem magam. A karom és a nyakam is fájt.A térdemre hajtottam a fejem s úgy bőgtem tovább. 
Talán egy fél óra telhetett el,amikor is léptek zaja ütötte meg a fülem. Félve emeltem fel a fejemet. Natasha állt előttem,hátát lazán a falnak vetette. Szótlanul nézett rám,de az arckifejezése elárult mindent. Szánakozó volt,ami meg sem lepett,hisz Natasha Romanoff a Föld legkeményebb harcosnője. Őt szinte minden nap megakarják ölni,én pedig a sötétben pityergek,mert fojtogattak.
-Nézd,én nem vagyok valami jó a vigasztalásban,még csak azt se tudom miért jöttem utánnad,de tudnod kell,hogy ez nem teljesen a te hibád. Nem mondom,hogy nem járultál hozzá az események alakulásához,viszont ebben benne volt Pietro és én is, de legfőképp ez Wanda sara.
-Hát most megnyugtattál.-szipogtam szarkasztikusan.
-A kis boszorkánynak ereje van, méghozzá nem kis kaliberű,erősebb Pietronál. Mellesleg Tony már rá állt a keresésére,és bár egy egoista barom mégis csak egy zseni.Adj neki egy félórát,nekünk pedig egyet és már vissza is hoztuk Wandát. Ne kattogj rajta. Csak lépj tovább. Mióta itt vagyok megtanultam,hogy csak akkor érsz valamit,csak akkor leszel jobb ember,ha tanulsz a hibáidból.-oktatott ki a nő,miközben a padlót tanulmányozta. Rájöttem arra,hogy igaza van. Talán én is segíthetnék a keresésben, konyítok az informatikához.Elhatározva magam álltam fel,s ekkor Nat karórája csipogni kezdett.A vörös hajú orosz ügynök nő a szerkezet számlapját figyelve szólt hozzám.
-Stark megtalálta őt.
A hír okozta öröm szinte szupergyorsasággal járt át.Mire észbe kaptam Natasha már nyitotta az ajtót,de nem lépte át a küszöböt,helyette inkább hátrafordult felém.
-Ó és Darcy! Egy jó tanács. Itt a nők nem mutatják ki az érzelmeiket,főleg akkor nem,ha az több,mint vonzalom.-nézett rám célzó tekintettel,bár én nem értettem,hogy mit akar sugallni felém-Hidd el,ha nem figyelsz megéghetsz.
Azzal elhagyta a lépcsőházat. Meghűlve álltam ott,a nő szavai ridegek voltak,de a tekintete elárult mindent. Elvesztett valakit,aki ide tartozott.

£

A lépcsőházat magam mögött hagyva sétálgattam idegesen a folyosókon,amikor is egy szellőt éreztem az arcomon. Elszomorító volt számomra,hogy eddig ez a kis szellő mosolyt csalt az arcomra,most viszont összerezzentem,ugyanis a szélvész férfi állt előttem,s gyilkos tekintettel vizslatott. Szinte azonnal a nyakamhoz akartam kapni,de nem tettem. Megfogadtam Natasha tanácsát,s érzéketlen maradtam. Pietro hirtelen ragadta meg épp karomat,s a Stark által kialakított hangár felé kezdett vonszolni. Mikor beléptünk már javában mindenki a repülőgépen volt,s gondolom  Maximoffra vártak,hogy indulhassanak. Ő felrángatott a quinjetre.
-Mit művelsz Pietro?-állt elénk Steve mellette pedig Tony állt.
-Velünk jön,látnia kell mit okozott.-morogta oda a hősöknek. Ők kétkedve néztek rám,tekintetük üzente,hogy ha nem szeretnék menni,akkor leszállítanak a gépről. Nyugtatólag bólintottam,jelezve,hogy semmi baj velük tartok. Nem akartam még több bajt okozni,és ha már megfőztem a kását,akkor már meg is eszem. Steve leült a fedélzeten,míg Tony kisétált,bizonyára ő a páncéljával ér utol minket. Pietro elengedett a szorításból. Bentebb sétáltam. Készültem Kapitány mellé ülni,amikor is Pietro visszarántott sérült karomnál fogva,s így szólt,a fájdalomtól felnyögtem.
-Mellém ülsz. És ha elfelejteném,mire visszaérünk...nem kell megvárnod Jane-t,azonnal elmész.