Szerelem vagy szenvedély? -Szalai Ádám Fanfiction- |Befejezett|

32. rész

*Dobrossy Réka*

-Akkor megyek veled- mosolyogtam rá.
Beültünk a kocsiba, lediktáltam neki a szálloda címét, és elindultunk.
Bár így nem volt olyan hosszú az út, mint taxival, de azért volt időnk beszélgetni. És ezt ki is használtuk.
Megbeszéltünk az ,,életünk történetét".
Elmesélte, hogy hogy nőtt fel, és hogy lett focista. Én se panaszkodtatok, de az enyémhez képest tündérmese élete van. Nagyrészt mindig összejött neki amit akart. Nyilván neki sem az ölébe hullottak a lehetőségek, hanem kéményen dolgozott értük.
Aztán jöttem én. A beszélgetés alatt most először jutott eszembe anyu. Róla is meséltem Tominak. Azt mondta, hogy megdöbbenti mennyire erős vagyok. Én nem úgy érzem, hogy erős vagyok. Sőt, pont az ellenkezőjét. Annyira jól elvoltunk az életünk mesélésével, hogy észre sem vettem, hogy az autó már nem mozog, hanem egyhelyben áll, ugyanis megérkeztünk az úticélunk végéhez.
-Köszönöm a furvart!- szálltam volna ki a kocsiból, de visszahúzott.
-Várj! Nem adnád meg a telefonszámod? Szeretnék még veled beszélni, persze csak ha te is.
Ki mondott volna erre nemet?
Telefonszámot cseréltünk, de akkor már tényleg el kellett indulnom, ugyanis félő volt, hogy nem érem utol a bátyám.
De, pont sikerült. Az aulában futottunk össze.
-Na, beszéltetek?- kérdezte vidáman, amikor meglátta, hogy fel vagyok dobva.
-A kocsiban elmesélem.
Segítettem neki lehordani a cuccaity majd elindultunk a reptér felé.
-Na, mesélj!
-Mikor odaértem a házához, akkor láttam, hogy a szomszédja kerítéséhez van támaszkodva, és nagyon rosszul van. Nyilván én segíteni akartam neki, ezért odamentem hozzá. Oké, hogy nem volt nagy táv, de az erőviszonyokat nézve... úgy éreztem a maratont kell vele legyalogolnom. Nagyon nem sikerült egy házzal arrébb segítenem, de akik elmentek az utcában, le se szarták a fejem, azt, hogy majd megszakadok a rám nehezedő súlytól. Mígnem egy pár perc múlva hallottam, hogy egy autó lassít mellettünk, és kiszál belőle valaki. Ez a férfi volt az, aki segített nekem. Ádi csapattársa, Priskin Tomi. Együtt elsegítettük a házhoz, bent lefektettük a kanapéra, mivel jönni fog hozzá a csapat orvosa, nyugodt szívvel hagytam ott, és jöttem haza- szándékosan hagytam ki, hogy Tomi hozott el. Nem nézné jó szemmel, hogy Ádámhoz megyek, majd otthagyom, és eljövök egy másik fiúval. Bár megértem.
Már majdnem a reptérnél jártunk, amikor éreztem, hogy rezeg a zsebem. 1 új értékesítést jelzett, sms-t kaptam. A szövegén eléggé meglepődtem, a feladón méginkább. Rövid volt és lényegre törő, bár nem értettem mit akar ezzel.
,,Megmondtam"
Hogy micsoda? Mit mondtál te meg?

Sziasztok! 😊
Meg is hoztam az új részt😇
Remélem tetszett nektek💝

-Dóri