Szerelem vagy szenvedély? -Szalai Ádám Fanfiction- |Befejezett|

Epilógus

 *Dobrossy Réka*

Már harmadszor tárcsázom Dávidot, de nem veszi fel a telefont, miközben az én fájdalmam percről percre egyre intenzívebb lesz. Egyelőre még elviselhető, de lesz ez még így se.

Mivel a 10. hívás után sem tudtam elérni a bátyámat, ezért felhívtam Balázst.

Ő egyből felvette.

-Na mizújs Réka?- szól bele teljesen nyugodt hangon.

-Balázs, segíts, kérlek! Elfolyt a magzatvizem, és nem tudom mit csináljak!- pánikoltam be.

-Először is nyugodj meg. Csak rosszabb lesz ha idegeskedsz. Azonnal ott vagyok. Hol van a bátyád?

-Nem tudom, vagy tízszer hívtam, de nem tudm elérni. Aggódom érte- sírtam el magam. 

-Nyugi, Réka, nem lesz semmi baj. Azonnal ott vagyok. Ilyenkor bezzeg eltűnik Dávid- motyogta még végül, majd letette a telefont.

A fájdalmam egyre erősörödd, mikor kopogást hallottam.

-Nyitva van!- kiabáltam ki, mert tudtam ki az. A sejtésem beigazolódott.

-Gyere, elviszlek a kórházba- jelent meg előttem Dzsudzsák. Átkarolt, és kisegített a kocsiig, de útközben felkapta a táskám. 

-Nem lesz semmi baj- mondta, amikor ő is beszállt mellém.

-De mi van a bátyámmal?- kezdtem megint aggódni miatta.

-Ne aggódj érte, minden rendben van. Beszéltem vele, úton van a kórházba- ekkor elsírtam magam. Sose bírtam a kórházakat... Ezt apától örököltem. Másrészt nagyon, de nagyon félek a szüléstől. Elhiszem, hogy csodálatos dolog életet adni egy kisgyereknek. De egyben szörnyen fájdalmas, és hosszú.

A fájásaim egyre sűrűbben jelentkeztek, már 5 percenként. Tudtam, hogy hamarosan életet adok a gyerekemnek. 

Odaértünk az épülethez, Balázs egyből átszaladt az én oldalamra, és kisegített a kocsiból.

Ahogy beléptünk a betegfelvételi helyre, egyből látták, hogy gond van. Azonnal alám toltak egy kerekesszéket, és a szülő szobába vittek.

-3 óra múlva-

A legnagyobb öröm az volt számomra, mikor meghallottam a kislányomat felsírni. Soha nem fogom elfelejteni azt a pillanatot. Kimerültem, de boldog vagyok. Előzetes egyeztetés alapján átadtam Balázsnak az adatok diktálásának lehetőségét, én félek, hogy elrontok valamit. 

Fél füllel hallgattam, ahogy Balázs diktálja az adatokat.

-3 kg és 48 centi- diktálta az adatait, de én már ekkor félig az álmok világában voltam- Dobrossy Hanna... az apja neve?- gondolkozik, de a válaszát már nem hallodtam, mert elaludtam.

Az álmomban újra álmodtam a terhességem, és a szülésem minden pillanatát... Végre, ugyan olyan boldog voltam, mint a valóságban is...

Sziasztok! Kérlek, ezt olvassátok el.

Nos, ennek is vége... lezártam a történetet. Véglegesen? Fogalmam sincs... erre még aludnom kell párat, de azért megkérdezlek titeket: Így legyen véglegesen vége a történetnek, vagy írjak egy újabb évadot?

Várom a véleményeteket kommentben.

Tisztában vagyok vele, hogy sokan nem elégedtetek meg így a lezárással, de sajnos olyat úgy sem tudok hozni, ami mindenkinek tetszik. Ezért gondoltam egy újabb évadra, Rékának és Ádámnak egy újabb esélyre. Viszont csak akkor, ha ti is szeretnétek.

Amúgy kinek hogy sikerült a felvételi? :D

xoxo Dóri          2017.01.21.