Szerelem vagy szenvedély? -Szalai Ádám Fanfiction- |Befejezett|

(II.) 17. rész

*Szalai Ádám*

-Nem, tényleg nem, igazad van- mondtam lelombozódva. És ezt nem tettettem, hiszen bántott a tény, hogy konkrétan a szemébe hazudtam.

-Ugye, ugye? Na akkor térjünk a lényegre: nem szeretném, hogy bármilyen kapcsolatot is ápoljatok!- hogy mi bajod van?

-Mi? Ezt nem te mondod meg!- akadtam ki teljesen.

-Igenis én mondom meg, hiszen teljesen eltereli a figyelmed a kötelességedről! Egyre rosszabbul teljesítesz a pályán, egyre jobban látom rajtad, hogy rá koncentrálsz, nem a játékra! Választanod kell! Ő, vagy a csapat?

-Én... nem tudom. Szeretem Rékát, de a csapat nélkül nem lenne igazi az életem. Nem kérhetsz arra, hogy válasszak!

-Ha eddig nem vetted volna észre, ez nem kérés volt, hanem utasítás! Választanod kell, vagy én teszem meg helyetted! Adok neked gondolkozási időt, szólj, ha jutottál valamire!- ekkor hátat fordított nekem, de még utoljára visszanézett:- Ja, és ne próbálj meg kijátszani! Úgy is rájövök.

Már nincs is bűntudatom amiatt, hogy hazudtam neki. Mi lett volna, ha még azt is megtudja, hogy nem az enyém a gyerek, de én fogom felnevelni?

Ekkor kijött Pánics az orvosi szobából:

-Minden rendben van vele és a babával is, bemehetsz hozzá. Csak annyit tudok tanácsolni, hoy kerülje a stresszt, és pihenjen sokat!

Bementem hozzá, ott feküdt, és már valóbban jobb színe volt. Mellé vittem egy széket, megfogtam a kezét, és leültem mellé. Lehajtott fejjel gondolkoztam.

Mégis mit tegyek? Hogy tilthatnak meg egy olyan kapcsolatot, ami nincs is? Hihetetlen... még meg sem kaptam, de máris elveszíthetem.

A foci meg olyan, mintha az életem lenne. Ezt csinálom már gyerekkorom óta, és megtaláltam benne magamat. Nem tudom ennyire könnyen eldobni...

Rékát sem bírom cserben hagyni. Egyszer már megtettem, többet nem tudom. Nem vagyok képes rá.

Fociból annyi mindent elértem, hülye lennék csak így, a csúcson fékredobni. Dehát azt mondják, a csúcson a legjobb abbahagyni...

Ilyen, és ehhez hasonló gondolatok cikáztak a fejemben, újra és újra. Úgy éreztem, hogy a gondolataim elnyelnek, és nem tudok tőlük szabadulni. Mit tudnék csinálni? Mit válasszak? Lehetetlen a döntés.

Réka a szerelmem... de a foci a szenvedélyem...

Sziasztok! :)

Egy korábbi bejegyzésben (5 dolog, amit nem tudhattál a blogról, bár nem hiszem, hogy sokan elolvastátok😂) említettem, hogy a címet nem véletlenül adtam, köze lesz a történethez. Most szerintem mindenki megkapta a választ, hogy mi is az. Az utolsó mondat mindent elárul.

Jó kérdés: Mit választ Ádám?

Na, vajon mit? :D

Ui.: Nem tudom, hogy miért ilyenkor teszem ki a részt, ha már fent vagyok, miért ne? :D 
Iskola időben valszeg nem sokan vagytok fent fél 4-kor, remélem mindenki lenémította a telefonját, és nem keltek fel mindenkit az értesítésekkel :D <3

xoxo Dóri                        2017.01.16