Szerelem vagy szenvedély? -Szalai Ádám Fanfiction- |Befejezett|

Epilógus

-3 év múlva-
*Dobrossy Réka*

3 év telt el, mióta rendeztük az életünket Ádámmal. Ennyi ideje született meg Hanna, és ennyi ideje volt életem legrosszabb, és legjobb éve egyszerre.

Azóta sok minden történt. A különös lánykérés után megtartorruk az esküvőnket. Nem remdeztünk hatalmas felhajtást, mert egyikünk se volt ennek a híve. Sokkal inkább kicsi, de szép. És e köré épült minden. Csak jó barátokat, és rokonokat hívtunk meg, egy darab újságírót mem engedtünk a helyszín közelébe. Kevesen voltunk, de pont tökéletes. Minden az, ameddig Ádám ott van. A kezdeti kételyeimmel szemben Ádi tökéletes férj és apa. Jobb párt nem is kívánhatnék magam mellé.

Balázs a példa arra, hogy akit szeretünk, el kell engedni. Tisztában vagyok vele, hogy szerelmes volt belém, talán még ma is az. Mégis képes volt végig nézni az esküvőnket a tanúmként úgy, hogy közben őszíntén mosolygott. Ezt csodáltam mindig is benne: képes úgy is örülni masok boldogságának, ha közben ő nem az.

De ez most nem mondható el róla, hiszen az esküvő neki is kapóra jött, hiszen rátalált a szerelem. Hónapok óta randizgatnak, mostmár csak összejön nekik a dolog. Én nagyon szurkolok nekik, megérdemlik a boldogságot, ahogy mindenki.

Végre munkába állhattam. Már nagyon hiányzott, hogy süröghessek, foroghassak, ne csak itthon üljek, és a végzetségeimet tekintve egy gyógyszertár mellett döntöttem. Megfelelő munka számomra, és meglepő módon nagyon szeretem csinálni. Elnézőek velem szemben, elegendő akkor bemennem dolgozni, miután a lányomat letettem az óvodában.

Apropó Hanna. Ő csak cseperedik és cseperedik, szinte egyik napról a másikra. Szinte észre se vettem, hogy elrepült az az idő, amikor még babakocsiban kellett az udvaron is tologatnom, mára meg már nemhogy járni, beszélni is tud. Hatalmas örömmel töltött el, hogy az első szava az ,,anya" volt. Nagyon szerer oviba járni, és nagyon jól kijön a csoporttársaival is. Mindig hatalmas örömmel meséli nekik, hogy hamarosan megszületik a kisöccse...

-Drágám, minden rendben? Nagyon elbambultál- kérdez rá Ádám, mikor már egy ideje nem válaszolok neki.
-Ennél nagyobb rendben nem is lehetne- bújok hozzá, mire válaszul csak belepuszil a hajamba. Ennél jobbat nem is kívánhatnék.

Sziasztok! 😊
El sem tudjátok képzelni, hogy milyen nehezen vettem rá magam a rész megírására. És nem azért, mert nem volt ötletem, egyszerűen nem akartam, hogy véget érjen. Még egy írói utószó, és végleg vége... Nem akarom elhinni. Annyira a szívemhez nőtt a történet 😔
Remélem tetszett nektek az utolsó rész, és méltó történet lezárásnak tekintitek ❤
Őszintén szólva, én mindig is happy endet akartam a történetnek, a folyamatos veszekedések csak terelések voltak 😂
Sajnálom, Balázs rajongók, de ez egy Szalai Ádám fanfiction 😊
xoxo Dóri       2017.02.23.