Bogaram...! /Lassan frissül/

2

Az, hogy Feketemacska pont az én szobámat választotta búvóhely gyanánt-furcsa módon- csak pozitív hatással volt rám. Tudtam vele beszélgetni az iskoláról, az osztálytársaimról. Természetesen nem mondtam neveket. Ki tudja, lehet, hogy valamelyikőjüket ismeri. Adrien-ről rengeteget beszéltünk. Persze őt is névtelenül hagytam.
Apropó, Adrien. Katcába szerelmes. Akibe mindenki szerelmes. Nem az egóm miatt gondolom így, hanem mert az emberek annyira kiszámíthatóak. "Jaj, Katica, a hősnő!" Az embereknek ennyi elég. És hogyan vegyék fel a versenyt az átlagosnál átlagosabb lányok Katicával szemben. Hogyan szárnyalhatnám túl magam?
Macska általában csak helyeselte, de ha beszélt, egy felesleges szó nem hagyta el a száját. Ez annyira jó benne.
Már 3 órája elment, nem szerettem bele, nagyon nem.
Ah, csörög a telefonom.
- Marinette, hallottad a nagy hírt?- kérdezte izgatottan Alya. Neki sokszor vannak "nagy hírei", néha még túl nagyok is.
- Milyen hír?- kérdem meglepődve
- Adrien-t megkereste egy amerikai ügynökség, lehet, hogy világhírű modell lesz.- újságolja izgatottan.
- Gratulálok neki!- örülök a sikerének(és egy kicsit annak is, hogy elmegy), de nem értem miért mondta ezt el nekem Alya. Már kb. 1 hónapja nem érdekel Adrien. Jó, persze mióta nem vagyok a megszállotja(sőt, kifejezetten kerülöm), Alya és Nino között is egyre nagyobb lett a távolság. Amit természetesen nem akartam, de így sikerült. Bocsi Alya!
- ...szóval most elég nagy a városban a felfordulás és...- beszélt folyamatosan Alya. Természetesen szeretem Alya-t, de néha beszélhetne kevesebbet.
- Figyelj, én mindjárt elalszom, holnap megbeszélhetnénk az iskolában.- a legjobb mentő mondatm
- Tényleg, ma miért nem voltál iskolában?
- Ah, öh... majd elmondom. Na sziaaa!
- Szia!- köszönt el végül Alya is. Szóval felfordulás a városban.

Háztetőkön ugrálva megláttam az égő épületet. Szóval erről beszélt Alya. Nem hiszem, hogy tudnék bármit is tenni, de azért odamegyek.
- Elnézést, tudok valamiben segíteni?
- Ah, Katica, valaki még bent van, kérlek próbáld meg kihozni!- kérlelt a tömegből egy nő. Az senkit nem zavart, hogy legalább 2 tucat tűzoltó van az épületben. A szerencsetalizmánom segítségével kaptam egy oxigénmaszkot és úgy futottam fel a 3. emeltre. Ott megpillantottam egy ájuldozó nőt.
- Kérem, fogja meg a kezem, kiviszem innen!
- Várj, egy fiú még mindig bent van!- szólalt meg a nő. Gyönyörű, fekete haja van, barna szeme. Keleti irányba mutat. Gondolom, a fiú irányába. Sajnos a füst fától a látásban.
- Héj, Katica, azonnal tűnj el! Nincs rendes felszerelésed!- szólalt meg egy tűzoltó.- a nőt bízd ránk. Még azt az átkozott kis hősöcskét is meg kell keresnünk- bosszankodott.
- Micsoda?
- Eltűnt, ő is segíteni akart, de..
Nem hallgatom végig a morcos tűzoltó beszámolóját, inkább egyenesen keleti irányba futok. Közben egyre fogyóban volt az erőm.
- Valaki... segítsen...- mondta valaki a hátam mögül. Közben visszaváltoztam. A füsttől nem láttam ki szólt, így ő se láthatott engem, kérlek Macska legyen az, a nő is biztos rá gondolt.
- Megyek már! Tarts ki!- de nem Macska volt az.