Bogaram...! /Lassan frissül/

14

- Adrien? Az a szőke fiú az osztályodból?- néz rám anya kíváncsian.
- Igen, szóval... most kibontakozóban van a kapcsolatunk és szeretne bemutatkozni.
- Ez figyelmes tőle, nem?- néz anya apára.
- Nos, de.- mondja morcosan apa, majd felszúr a villájára egy gombócot. Oké, Adrien elbűvölő, biztosan le tudja venni apát a lábáról, hisz nem tudják, hogy milyen igazából.
- Akkor vasárnap eljöhet?- nézek reménykedve anyáékra. Anya bíztatóan bólintott, apa meg csak éppen biccentett egy kicsit, majd megint felszúr a villájára egy gombócot.
- Drágám, biztos nem próbálod meg pálcikával?- néz anya apura.
- Akkor örökké itt ülnék, úgyhogy köszönöm, de nem.- egy kis infó a családról: én és anya általában pálcikával eszünk, még apának esze ágaba sincs pálcikát ragadni, pedig anya elmondása szerint megtanította apát enni vele.
- Ahogy gondolod- hagyta rá anya.
Ebéd után felmentem a szobámba és belevetettem magam a sorozatom nézésébe. Tikki leült mellém a kanapéra és velem együtt bámulta a képernyőt.
Ez így ment kb. délután négyig, aztán hírt kaptunk egy újabb tűz esetről.
- Nem hiszem el! Most már el kéne kapni a gyújtogatót...- átváltoztam, majd kiugrottam az erkélyről. Már megint ugyanaz a környék.
- Katica!- szólít meg Macska.
- Hm?
- Látták egy embert furcsa, lángnyelves ruhában egy poroltóval a kezében, lehet, hogy megvan a tettes?
- Merre menekült?
- Öhm... azt hiszem a külváros irányába.- mondta bizonytalanul. Még gyorsan visszapillantottam az égő épületre, majd nyugodt szívvel láttam, hogy nem kell segítenünk.
- Indulás.
Az autók és a járókelők száma egyre csökkent, miközben kifelé haladtunk a városból. Egyszer csak élénk futott az ember, akit keresünk. Mintha ránk talált volna a szerencse. Macska gyorsan leteperte, de a győzelem nem tartott sokáig, ugyanis ellenfelünk gyomron boxolta Macskát, aki a fájdalomtól instabil lett, így az emberünk ki tudott szökni a karmaiból. És most jövök én. Elkapom mindkét karját hátulról, majd hátba rúgom, ami pont annyi fájdalmat okoz neki, hogy ki tudjam rúgni a kezében tartott poroltót amiben valószínűleg az akuma rejtőzik. Így jobban belegondolva, el se akarta venni a talizmánunkat. Itt valami nem stimmel... Mielőtt jobban belemerülhettem volna a gondolkodásba az ellenfél ellentámadást indított. Kiszabadult a fogásomból majd Macskára vetette magát, aki közben felvette a földre rúgott poroltót. Macska gyorsan átdobta nekem, de már nem ért el hozzám ugyanis ellenfelünk már a levegőben elkapta. A poroltóból tűz lövellt ki. Milyen ironikus.
- Katica vigyázz!- kiabál Macska. Még időben sikerült elhajolnom a lángnyelvek elől, de még így is éreztem a meleget a hátamon. A Tűzember elkezdett menekülni egy kis utcán, de nem volt elég gyors. Egy sikátorban bekerítettük. Megint ránk irányította a poroltót. Vagyis nem. Meglátott mögöttünk valamit és tétovázni kezdett, de végül felemelte, de nem talált el, ugyanis a mögöttünk lévő valami, két, 100 kilós ember volt akik hátulról elkaptak minket, majd egy harmadik leütötte a Tűzemberet és hármunkat elhurcoltak egy... egy nem is tudom hova. Egy ajtón mentünk be. De aztán éles fájdalmat éreztem a tarkómban. Mintha valaki fejbe vágott volna. Ch... Nem. Biztos, hogy valaki tarkón vágott. Ám az éles fájdalomtól elvesztettem az eszméletemet és már csak a sötétség é a a kiszolgáltatottságom volt biztos ebben a helyzetben.