Bogaram...! /Lassan frissül/

10

- Neked elment az eszed?- förmed rám dühösen Tikki.
- Nagyon úgy néz ki...- felelem lesütött szemekkel.
- És ha elmondja? Szerinted tudsz majd nyugodt életet élni, ha mindenki rájön a titkodra? Csak is miattad tartottuk titokban az erődet! De akkor már mindenkinek elmondhatnánk és arról még ne...
- Tikki! Adrien akkor sem árulna el, ha összevesznénk. Tudom, mert nincsenek hátsó szándékai, ha lennének is, akkor minek...- elharapom a mondat végét.
- Mit minek?- kérdezi türelmetlenül.
- Minek feküdt volna le velem, ha csak a titkomat akarta?
- Mit csinált?- néz rám döbbeneten.
- Nos... igen, lefeküdtünk.- jelentem ki halkan. Tikki olyan fejet vág, mintha az ájulás szélén állna.
- Ennyire szereted?- kérdezi bizonytalanul.
- Nem tudtam mit érzek, szerettem, majd csalódtam benne, aztán kezdtem megutálni. Ezt mind egy hónap alatt. Aztán egy éjszaka alatt újra beleszerettem.
- Jaj, Marinette!- Tikki arca megenyhült, majd apró kezével megölelt. Viszonoztam az ölelést, majd az erkélyen állva hirtelen teljesen elfogott az álmosság. Vajon miért? Talán mert egész éjszaka egy szemhunyásnyit sem aludtam...
Nagyot ásítottam, majd Tikki elengedett.
- Nyugodtan menj aludni.- több se kellett. Rádőltem az ágyamra, s már az igazak álmát aludtam.

Valaki erős dörömbölésére ébredtem dél körül. Felnyitottam a csapóajtót és Anyu dühös tekintetével találtam szemben magam.
- Hányszor elmondtam, hogy ne zárd be az ajtódat?
- Sajnálom, ígérem nem fordul elő többet.
- Mindegy, gyere, kész van az ebéd.- enyhül meg az arca, majd karon ragad és lerángat a konyhába. Apu is csatlakozik. Csendben esszük a kínait, amit Anyu készített. Nagyon szeretné a hagyományait megőrizni, ami nem is baj, mert imádom a kínai konyhát.
Mikor befejeztem az ebédet felmentem a szobámba.
17 üzenet, nahát, hogy én milyen kis híres vagyok.
Alya ü.: Marinette, írj vissza!

Marinette!

Kérlek!!

!!!

Nino: Alya nagyon aggódik érted, kérlek írj neki vissza.

Hallod?

Légysziii!!!

Margot ü.: Marinette!- ezt kb. egy perce írta.

Marinette ü.: ?

Margot ü.: Gyere le a pékségbe

Marinette ü.: Ok
Lementem a lépcsőn, azt mondva Anyának "lenézek a pékségbe". Mikor az üzletbe értem megláttam Margotot, amint éppen a sütemények közül válogat.
- Ah, szia!- emelte fel a fejét.
- Szia!- teljesen máshogy néz ki mint a kórházban. Szőke haját füle mögé tűzte, így jól láthatóvá téve a rengeteg fülbevalót a fülében. Egy fehér alapon kék pöttyös trikót viselt, farmer szoknyával. Nagyon csinos volt.
- Ti ismeritek egymást?- nézett rám Apu.
- A kórházban találkoztunk- felelte Margot helyettem.
- Értem, tudod, hogy még szobafogságban vagy, ugye?- kérdezte szigorúan Apu.
- Persze, tudom.

Ne haragudjatok, hogy nem volt rész az elmúlt néhány napban, de nyaralni vagyok! Lehet, hogy a héten már nem tudok újat publikálni, de ki tudja? Addig is nézzétek, ezt a cuki sapkát láttam tegnap: