One

II. On with the show

Másnap a srácokkal megint elmentünk a parkba, hogy James megtanítson gördeszkázni. Én nem akartam... Kényszerített...
- De James, én nem akarom! - sipítottam a gördeszka mellett állva és úgy néztem rá mintha meg akarna ölni.
- Ne félj már! Ígérem nem hagyom, hogy eless.- nézett rám bujkáló mosollyal. Tuti, hogy direkt hagyni fogja, hogy elzakózzak.
Hunyorítva, az ajkaimat összepréselve néztem rá és még mindig nem akartam rá állni.
- Hölgyem... - nyújtotta a kezét.
Elmosolyodtam és elfogadtam, ő pedig úgy segített fel a deszkára mintha hintó lenne.
A lábam úgy remegett mint a kocsonya, aztán James megfogta a derekamat a másik kezével pedig még mindig erősen fogta az én kezemet. Én a vállába kapaszkodtam.
- Ne remegj már! - nevetett ki.
- Mintha olyan könnyű lenne! - forgattam a szemem és hátra söpörtem a hajam.
- Most lassan elengedlek, de ne félj...
- Mi?! Ne engedj el!!!
Értetlenül nézett rám.
- Csak-ne-en-gedj-el... - mondtam szótagolva félelemtől remegő ajkakkal.
- Öhm... rendben...
- Ta-tarts... Még nem merem... - megpróbáltam határozott lenni. - E-elengedhetsz...
James egy "te tudod" nézéssel lassan elengedett én pedig 0,5km/h-val gurultam a sík egyenes járdán, a sikertől mámorosan feltartottam a kezem és így kiálltottam:
- Sikerült!!! Így csinálják a nagymenők! - néztem hátra vigyorogva.
- Ann! Vigyázz!
Én mit sem törődve vele tovább vigyorogtam, a következő pillanatban pedig már a bokorban találtam magam.
Amint felfogtam a történteket, hatalmas röhögésbe kezdtem.
Utána hátradőltem és nem volt kedvem felkelni.
- Jól vagy?! - jelent meg felettem és a kezét nyújtotta.
- Soha jobban... - sóhajtottam mosolyogva. - Van még itt egy hely... - mutattam magam mellé.
Nevetve mellém feküdt és egy ideig csak csendben bámultuk a képünkbe logó leveleket.
- Hé, srácok! Mit kerestek ti a bokorban?! - jelent meg Cliff és Lars felettünk.
- Ann, te meg mi a szart csinálsz?! Komolyan, egy bokorban?! - húzott ki Lars.
- Nyugodj már meg! Csak elestem! - poroltam le magam. Larsot nem lehet komolyan venni, nem haragudtam rá.
- Aha, csak elestél, mi? - háborgott.
- Lars, mi ütött beléd? - nevettem ki. Ez már tényleg nagyon paranoiás volt.
- Haver, tényleg csak elesett. - mondta James.
- Te csak ne szólj bele, te... te testvér rontó! - Larson már gyakorlatilag mindenki röhögött.
- Szerintem menjetek vissza deszkázni... - tanácsoltam egy gúnyos mosollyal.
- Ja, persze, hogy kettesben maradhassatok!
Ehhez már nincs hozzáfűzni valóm...
- Igen, pontosan azért! - szólt hirtelen James.
Lars csak tátogott. James rám mosolygott... Mostmár én is csak tátogtam.
- Tudod, mit? - kezdett bele Lars durcásan.
- Na, mit? - alig bírtam visszatartani a röhögésemet.
- Nem foglak ám megvédeni, ha ez a vadállat megtámad! Nem ám! Én szóltam!
Hát persze. James a vadállat...
- Oké... - mosolyogtam.
Lars sértődötten, felszegett állal távozott a deszka park felé.
- Majd megbékél... - bíztatott Cliff és utána szaladt.
- Jajj... - néztem a mérges pulyka után.
- Dupla jajj... - mondta a mellettem magasodó James.
Összenéztünk aztán elnevettük magunkat.
Egész délután kint voltunk. Beszélgettünk és tovább gyakoroltuk a deszkázást. Több kevesebb sikerrel.
- Kezdesz fejlődni. - mondta James mikor már húsz métert tudtam úgy gurulni, hogy ne essek el.
- Kösz... A bátyámék hol vannak? - néztem a rámpák felé.
- Szerintem már haza mentek.
- Azta, Lars mégiscsak itt hagyott! - csodálkoztam. - Mindegy is... jobb, ha nincs itt.
James erre egy kérdő pillantással illetett, amit figyelmen kívül hagyva elkezdtem a tó felé sétálni.
- Nem jössz? - mosolyogtam.
A vízen már tükröződött a lenyugvó nap narancssárga fénye. Nagyon megnyugtató és szép látvány volt...
Leültem egy padra a víz mellett, James pedig nemsokára mellettem termett.
Amég ő kavicsokat dobált a vízbe addig én hátradőltem és gyönyörködtem az alkonyatban.
- Nem vagy fáradt? - kérdezte és egy újabb kavicsot kacsáztatott el egészen a szemközti partig.
Már nyolc óra lehetett, de engem nem igazán zavart. Legszívesebben itt aludtam volna.
- Nem... - válaszoltam elkalandozva és közben Jamest néztem. Olyan jól állt neki az a hátra csapott sapka... Meg az az Alcoholicas felső. Nem is volt olyan vézna... igazából... azért izmos volt... meg magas és a válla is széles volt...
De miket beszélek?! Ugyan... felesleges ezen agyalnom... biztos van barátnője.
- James! - szólítottam meg hirtelen.
- Na? - fordult hátra.
- Larsnak van csaja?
- Aha. - ült le mellém.
- Ki?
- Valami amatőr modell a csaj, ilyen nagy cuccokkal... - mutatta nevetve magán, hogy milyen domborulatai vannak.
- Áhhá... - fintorodtam el.
- Folyton nálunk lóg! Van amikor ott is alszik! Az a baj, hogy ők nem alvással töltik az éjszakát... - mondta jelentőség teljesen.
Felnevettem, de aztán belegondoltam, hogy én abban az ágyban aludtam és így már rögtön kevésbé volt vicces.
- Menjünk? - kérdeztem.
- Az a baj, hogy lehet, hogy megint nálunk van...
- Ugyan már! Legalább megismerem. - álltam fel és Jamest is felhúztam.
- Menjünk... - győzködtem.
- Oké...
A visszaúton is csak beszéltünk és beszéltünk.
- Cliffnek van egy normális barátnője, már talán egy éve együtt vannak. Kirk sorra szedi föl a mini kurvákat a sarokról, én pedig... nem is tudom... nincs szükségem ilyenekre...
- Megértelek... - nekem sem volt már egy normális pasim elég régóta. Egyszerűen képtelen vagyok összeszedni magam... pedig néha szükségem lenne rá, hogy egy kicsit... meg a lelkizés is hiányzik...