IV. He is mine!!!

347 21 6
                                    

Nagy parti volt aznap este a szállodában.
Részeg voltam, és az ágyon fetrengve hisztiztem. Átöltözni se volt kedvem. Felvettem a pizsamaként használt pólómat és egy bugyit.
- Hogy tehette ezt velem! Még mindig csak játszik az érzelmeimmel! - picsogtam taknyosan és újra visszahanyatlottam a párnámra.
Ilyet kamasz korom óta nem csináltam. Basszus...

/James/
Beton részeg voltam és csak ültem a fal tövében és sajnáltattam magam. Hirtelen valami beárnyékolta előttem a kilátást. Lassan felnéztem és meglepetten vettem tudomásul, hogy Kirk, Lars és Cliff az.
- Mi... mit akartok?! - húzódtam hátrébb.
Vigyorogva közelebb hajoltak és elkapták a két karomat, aztán a lábaimat.
- Hova visztek?! Állj! Hagyjatok békén! Segítség! - kapaszkodtam az ajtófélfába.

/Ann/
A folyosón valaki őrült módjára visított, aztán nyílt a szobánk ajtaja.
Oda se néztem és tovább sírtam, de valaki hozzáért a vállamhoz.
Rémülten sandítottam hátra. Mind a négyen előttem álltak, pontosabban James csak magatehetetlenül nézett rám a srácok kezei közül.
- James?! Vigyétek a közelemből!!! - hisztiztem, ők pedig kedvesen megfogadva a kérésemet, bedobták mellém.
Rémülten, könnyes kiskutya szemekkel néztünk egymásra, aztán a pillanat töredéke alatt már a másik szájára voltunk tapadva.
- Utállak! - mondtam miközben csókolgattam.
- Én is! Sajnálom!
- Én is! Nagyon szeretlek! - túrtam a hajába.
- Én is szeretlek! - simított végig a hátamon.
- De én jobban! - nevettem.
- De én mégjobban! - mondta határozottan.
- Gyertek... Hagyjuk őket magukra... - hallottam a hátam mögül Larsot és újra csapódott az ajtó.
Néhány percig elmerültünk az egyszerű csókolózásban és ölelkezésben, de túlságosan nagy volt a dinamika ahhoz, hogy megeléngedjünk ennyivel...
Ahogy lassan lehúztam róla a toxic feliratos pólót, újra végig néztem rajta. Olyan volt mintha még csak egy kölyök lenne. James vékony volt, a hasa kidolgozatlan, de nekem nagyon tetszett. A karja erős, de még az is mint egy középiskolásnak. Egyáltalán nem éreztem hiányt benne. Nekem ő maga volt a tökéletesség minden porcikájával együtt. Olyan élvezettel egy hason sem tudtam volna végig simítani mint az övén, és egy karban sem éreztem volna magam nagyobb biztonságban mint az övéiben. Hozzá bújtam és finoman harapdáltam a nyakát. Az ajkam súrolta a fém nyakláncot, a kezünk összekulcsolása közben pedig az ujjaim beleakadtak a gyűrűkbe.
- Nem hittem volna, hogy ennyire jó...- nem tudtam mit akarok mondani, csak rátettem a kezem a hasára és a fejem a mellkasának dőtöttem.
- Elég? - kérdezte bizonytalanul.
- Mármint ez... - simítottam végig a mellkasán, aztán felnéztem rá. - Ha tudnád... - mosolyodtam el, aztán a tarkójánál fogva újra magamhoz húztam.

/James/
Miközben a pólóját húztam le róla, rájöttem, hogy mennyi mindent nyertem. Nem csak egy olyan lányt, akivel lélekben váltam eggyé, de egy olyat is, akire, ha ránézek elönt a forróság... Csak végig csókoltam, ahol értem, hogy ezzel tisztelegjek a teste előtt...
El sem hittem, hogy a boldog sóhajokat én váltom ki belőle.
- És neked ez elég? - tette a kezét a vállamra.
- Ha tudnád... - válaszoltam az ő szavaival és megcsókoltam a kulcscsontjánál, lassan lefelé haladva.
Ő hátra hajtotta a nyakát, amitől a háta ívbe hajlott, én pedig hátulról tartottam.

/Ann/
Továbbra is az ágy közepén ültünk. James félig kinyújtotta a lábait, én az ölében ültem. Finoman a nyakába csimpaszkodtam ezért ő kissé meggörnyedve hajolt le hozzám.
A remegő mellkasunk egymásnak feszült és közben már csak egy-egy fehérnemű takart minket. Mintha csak egymás gondolataiban olvasnánk, leálltunk. A vállára hajtottam a fejem.
- Akarod? - suttogta a fülembe olyan tartózkodóan és udvariasan, amennyire csak lehet.
- Te akarsz? - kérdeztem költőien.
- Igen...
A gondolataim egy pillanatra őrült táncot jártak, aztán a szenvedélytől, szerelemtől és alkoholtól vezérelve elkezdtem végig simítani a hasán egészen addig a pontig, amely már igen feszesen súrolta az én gyenge pontomat is, ezzel elindítva ott egy igen kellemes folyamatot... Beleakasztottam a mutató ujjamat az alsógatya szélébe és mosolyogva ennyit súgtam neki:
- Van nálad óvszer?

OneWhere stories live. Discover now