One

X. My heart's in exile, I need you to touch me... but ohh, nevermind...

Sziasztok!
Igen, tudom, hogy nem volt rész vagy egy évezrede, mert egy lusta dög vagyok és nem is volt időm, és már valószínűleg el is felejtettétek ezt a sztorit és nincs is kedvetek olvasni és teljesen megértelek titeket. 😆
DE! Azért most mégis itt van egy új rész, ha valakinek van kedve és gusztusa hozzá, ugyanis ez egy nagyon nem ebbe a sztoriba illő, szexuális utalásoktól és erotikától túlfűtött kemény háromezer-ötszáz szavas fejezet. De esküszöm nem túlzok, ha azt mondom, hogy tömény erotika az egész. Viszont szerintem, nem ocsmány, perverz módon van megírva, ha nem is vagyok egy nagy író, reménykedem benne hogy tűrhető lett.😅😶🙂
Szóval köszönöm, ha még itt vagy és érdekel ez a történet, nagyon hálás vagyok azoknak, akik az eddigi részeknél velem voltak és kitartottak és esetleg most is érdeklődnek még.😁😄😶❤❤❤
De elég ciki hogy ennyi hónap kihagyás után csak egy ilyen nyomi 16+-os részre futja.😳😦😔
És bocsánat, ha nagyon összecsapott lett, tele helyesírási és tartalmi hibákkal.😶😖😷😓

James egész nap csendes volt és látszott rajta, hogy ez a pia mentes dolog nagyon nem fekszik neki. Esküszöm, tikkelt a szeme és remegett.
A délelőtti romantikus gördeszkázás sem tudta őt igazán jobb kedvre deríteni.
- Na, nem fogsz meg? - álltam a deszka mellett, és mint eddig mindig, vártam, hogy odajöjjön és segítsen rálépni.
- Nem tudsz magadtól? - sóhajtott bágyadtan.
- Azt hittem szeretsz nekem segíteni... - sütöttem le a szemem sértődötten.
- Oké, oké... - lépett hozzám szemforgatva.
- Mi baj, James? - kérdeztem, mikor végre egymagasságban voltunk és végigsimíthattam a vállán.
- Semmi... - csóválta a fejét halványan.
- A pia miatt vagy így kiakadva... - fürkésztem az arcát.
- Nem olyan vészes. - legyintett.
- De ki kell bírnod. Már nem sok van hátra, csak ez a nap. Csak egy napot kértem. - magyaráztam harsányan.
- Mondom, kibírom. Nem kell a lelkesítő duma! - mondta határozottan és oldalra fordította a fejét.
- Bocsánat... - húztam a számat elvörösödve.
- Folytassuk... - erőltetett kelletlen mosolyt az arcára.
- Oké.
Végig simított a hátamon és megállt a derekamnál, a másik kezével pedig a csípőmet fogta.
Reménykedtem benne, hogy ezek mostmár a derű jelei.
- Szeretem mikor megfogsz... - kaptam a kezéért mosolyogva és összekulcsoltam az ujjainkat. Szerényen elvigyorodott és közelebb húzott.
Lassan összeért az ajkunk és szorosan átöleltük egymást. Óvatosan megfogtam a nyakát és beletúrtam a hajába. Ő nem sietett és kényelmesen simított végig a derekamon egészen le a combomig, hogy kicsit erősebben megmarkolja.
- Tudod mit szeretnék most csinálni? - suttogta két csók között és finoman meghúzta az alsó ajkamat.
- Mit? - húztam végig a mellkasán az ujjaimat és megcsókoltam a nyakát.
- Ha keresünk egy csendes helyet, akkor megmutathatom... - suttogta vigyorogva.
- Ezt majd otthon kéne. - nevettem fel és kiegyenesedtem.
Mindketten nevetni kezdtünk, én pedig leléptem a gördeszkáról.
- Azt hiszem ebből elég mára... - ásított. - Van neked egy kis meglepetésem... - karolta át a vállamat és felkapta a deszkát.
- Hol van a meglepetés? - billentettem oldalra a fejemet összehúzott szemmel.
- A nadrágomban... - kuncogott és gyorsan megcsókolt.
- Ne... Te jó ég! Te kis perverz golden retriever! - borzoltam meg a haját nevetve.
- Hékás! Én a farkas vagyok. - húzta ki magát büszkén.
- A baby farkas... - néztem fel rá széles vigyorral.
- Te vagy a baby... - állt meg és felém fordult, majd elkapta a kezeimet.
- Oohh... - húzódtam hátrébb tettetett ijedtséggel, mire ő magához rántott és megint megcsókolt.