One

VII. Ohh, fuck that love, baby... in the bathroom with the whiskey

Alá kellett írnom egy húsz oldalas szerződést arról, hogy ezentúl bárhova követhetnek a tv-sek még a budira is, de a srácokért bármit...
- Jó éjt! - suttogta Lars úgy, hogy mindeki hallja és lekapcsolta a saját kis lámpáját is. - Ti már alszotok? - kíváncsiskodott, de mivel nem kapott választ újra kérdezte. - Srácok!
- Kuss van! - kapcsolta fel a lámpáját Kirk.
- Nem is alszol! - vádolta.
- De szeretnék! - háborgott Kirk.
- Cliff?
Cliff okos volt és úgy tett mintha aludna, ezért Lars őt lógva hagyta.
- James! James!
- Mi van?!
- Alszol?
- Kussolj már!
- Most mi bajod van?
- Fogd be.
- De...
- KUSS! - ültem fel és felkapcsoltam a villanyt.
Lars meglepett tengerimalac képet vágott és magára húzta a takarót.
- Aludjatok. - mondta, mintha őt zavarná és lekapcsolta a kislámpát.
- Köszi, Ann. - suttogott James a sötétből.
Csóválva a fejem elmosolyodtam és én is visszafeküdtem.

- Ann! Ann! Gyerünk már! - rángatta valaki a vállamat.
- Úristen! Mi van?! - keltem föl, mert Lars lökdösése pillanatok alatt kihúzott az álomból.
- Ne kérdezz, csak gyorsan feküdj át James mellé! - rántott fel és egyenesen belökött a szőkéhez.
- Mi a franc? - pislogtam miközben ránk terített egy takarót.
- Jönnek a tvsek... Tegyél úgy mintha aludnál... - ásított James és kényelmesen elterült.
- Mi?! - hanyatlottam a párnára.
- Áh, gyertek be! - beszélt Lars a nyitott ajtónak.
Közben kezdtem felfogni a lényeget. Mindketten oldalt feküdtünk egymással szemben és az arcunk csak pár centire volt a másikétól.
- Bocs a felhajtásért... - nevetett James.
- Kibírom. - vontam vállat, aztán még jobban magamra húztam a takaróját, mert már jöttek a kamerások. Ohh, az az átkozott showbiznisz...
Beletemettem a fejem a párnába és behunytam a szemem. Észre sem vettem, ahogy egy hosszú másodpercig a párnát szimatolom es igyekszem élvezkedni James régi illatában, amit még alig volt lehetőségem kiélvezni...
- Ahh... srácok, ne már! Nem látjátok, hogy éppen kettesben akarunk lenni Annaval?! - színészkedett James meggyőzően és megcsókolt.
Igazából semmit nem éreztem, ami meg is lepett. Azt hittem, hogy most aztán újra együtt, de... semmi. Csak érintések. Egyszerű hideg érintések. Színésznek éreztem magam. Egy nagyon rutinos színésznek, akin már nem fog a cselekmény csak a szerepét játsza. Talán a kamera okozza...
Aztán hozzá bújtam és úgy tettünk mintha még aludni akarnánk, így Larshoz fordultak.
- Alig tudtunk aludni éjszaka! Ez a kettő folyton egymásra van tapadva. Nem is értem, hogy hogy bírják... - nevetett.
- Szép volt... - poénkodott James és nagyon észrevehetetlenül végig simított a karomon, ahogy átölelt.
- Igen... - mosolyogtam és a vállának dőltem.
- Fáradt vagy? - húzott magához és mostmár kicsit bátrabban simogatta a karomat és az álla a fejem tetején volt.
- Egy... nagyon... kicsit... - mosolyodtam el csukott szemmel.

/James/
Végre újra együtt leszünk. Végre nem kell már senki miatt aggódnunk. Mostmár egymás mellett lehetünk, amikor csak akarunk. Ez a sok interjú meg kamera viszont egyre jobban zavar... Mostmár butaságnak tartom. Nem tetszik, hogy mások ennyire belelátnak a magánéletembe, még ha egy része nem is igaz. Ez kissé nyugtalanított, de kénytelen voltam beszállni a játékba és igyekeztem megtartani azt a kicsi magánszférát, ami maradt és az egyetlen, akit beleengedtem az Ann. Most ő izgat a legjobban. Rajta gondolkodom. Azon, hogy mikor és mivel tegyem éppen boldoggá. Úgy örültem mikor reggel ott feküdt mellettem. Hogy végre újra átölelhettem. Csodás érzés volt...

/Ann/

- Hova a faszomba kevertétek a ruháimat! - csaptam ki a busz ajtaját és körbe néztem a nagy parkolóban.
Velem szembe, öt méterre ott állt Lars az összes cuccommal a kezében, mellette pedig az operatőr.
- Add vissza! Ez kurvára nem poénos! - lépkedtem felé Kirk szakadt papucsában, egy kinyúlott pólóban és bugyiban.
Nem azért, de közben szórakoztató volt nézni, ahogy az egész parkoló engem bámul.
Lars vihogva elszaladt én pedig morogva utána araszoltam a negyvenkettes papucsban.
- Ha elkaplak, nagyon megbánod! - morogtam vénasszony módjára.
- Ann?! - lépett ki a busz mögül a három másik.
- Lars ellopta a ruháimat... - mondtam, felháborodva.
- Majd én elkapom! - vigyorgott Kirk és máris utána eredt. Ez számára inkább csak játék volt és egyáltalán nem izgatták a ruháim.
Minthogy a cuccaimról lemondtam, én is becsatlakoztam a menetbe és a fiúkkal sétáltam tovább a buszhoz.
- Tessék, nehogy azt mondják, hogy nem törődöm veled. - vette le James a farmerdzsekijét és átnyújtotta. Magamra kötöttem és mostmár kissé nyugodtabb lettem.
- Lesz egy forgatás az öltözőben a koncert után. Ott kell lenned. Csak a szokásos. - közölte Cliff.
- Máris? - tettem a kezem James derekára, ahogy a vállamnál fogva magához húzott. Azta... magasabb mint gondoltam.
- Bob most szólt. Azt mondta fontos.
- Nagyszerű. - léptem fel harmadiknak a busz lépcsőjén és bezártam az ajtót.