One

III. Not in public

A személyzet rettenetesen szar buszt kapott! Öten nyomorogtunk egy kis lyukban, fiúk és lányok együtt.
Egyelőre csak egy öt órás utunk volt a következő állomásig. Éjszaka mentünk bár én képtelen voltam lehunyni a szemem.
Csak bámultam ki az ablakon és abban reménykedtem, hogy a srácok egyszercsak itt teremnek.
Végül megpillantottam, amint az ő buszuk beéri a miénket és az ablakból, rögtön négy vigyorgó pofával találtam szembe magam.
Nagynehezen le jelnyelveltük egymásnak Jamesszel, hogy mi a szitu itt és náluk aztán kiderült, hogy náluk pörög a buli, nálunk pedig enyhe ravatali hangulat van.
Ahogy a mutogatásából kivettem, körülbelül valami olyat mondhatott, hogy menjek át hozzájuk, de aztán náluk begyorsítottak így az utolsó "szavait" már nem értettem. Kiderült, hogy egy pihenőnél álltunk meg. Végre, ez az!
Menekültem is ki a buszból és vártam, hogy a srácok is hátha kijönnek.
Mind a négyen pizsamában plattyogtak ki a járműből és nyújtózkodva odajöttek hozzám.
- Basszus, kurva hideg van, gyerekek! - panaszolta James és beleivott a sörébe, aztán leült a járda szélére.
- Olyan buta vagy... - ültem le mellé a fejem csóválva.
- Ugyan miért? - vigyorgott.
- Semmiért... - forgattam a szemem mosolyogva, aztán levettem a dzsekim és mindkettőnk vállára ráterítettem. Nem volt nehéz. A dzseki két számmal nagyobb nálam és Jamesnek sincs olyan széles válla.
- Most beletiportál a büszkeségémbe! - játszotta a sértődöttet.
- Neked nincs is olyan! - nevette ki Lars és újabb támadást intézett Kirk ellen a cicaharcuk közben.
- Kérsz? - nyújtotta felém csuklóból a sört James.
- Kösz, de asszem most nem...
- Ti kaptok piát a buszon? - kérdezte.
- A többiek csempésztek fel, de én elfelejtettem...
- Passzoljunk át?
- Van valami ütősetek?
- Tequila?
- Tökéletes! - mondtam vigyorogva.
- Hozom. - állt fel és nemsokára ottermett az üveggel.
Rögtön felbontottuk és inni kezdtünk.
- Fiúk, húzzatok vissza a buszba! Te meg mit keresel itt?! Neked a személyzetnél lenne a helyed! - rivallt rám a sofőr.
- Mi, hé! - néztem értetlenül.
Közben James felállt én pedig elvesztettem az utolsó támasztékomat is és majdnem ledőltem a járdára. Felhúzott, én pedig a kezébe kapaszkodva könyörögtem neki.
- Ne menj, James! Olyan egyedül vagyok! - panaszkodtam.
A buszon rendesen sírtam... Talán csak az új hely az oka... Nem tudtam eldönteni, hogy az anyukám hiányzik jobban vagy James... Nem, egyértelmű, hogy anya... vagy mégsem... Ó, a francba!

Hulla fáradtan keltem fel, szesz ízzel a számban. Úgy, ahogy voltam kitámolyogtam a buszból és elszöktem egy nyilvános mosdóhoz elintézni a dolgaimat. Igaz a mondás. Turnén nincs fürdés...
Alig várom már, hogy szállodában aludjunk. Az ezerszer tisztább és kényelmesebb lesz.
A srácokkal egész nap nem találkoztam, csak mikor már a backstageben voltunk.
Éppen grupik mini szoknyáit szignózták az öltözőben, amikor bementem, hogy kikergessem őket mert a srácoknak nyugalom kell.
- Oké, vége a bulinak! Lányok, légyszíves húzzatok kifelé! A főnök parancsa! Gyerünk! Tipli!
Lassacskán mindegyik kitipegett és csak egy maradt bent, aki éppen Jamesnek hízelgett és a keze a vállán volt.
- Mondom... HÚZÁS! - mentem oda hozzá és megpróbáltam nem szószerint kirugdosni az ajtón. Nagyon felhúzott! Mit fogdossa ő Jamest?! Francba... kezdek kicsit beleőrülni a dologba...
- Te meg miért hagytad?! - rivalltam Jamesre, aki értetlenül bámult rám.
Ez már egyértelműen nem csak arról szólt, hogy sietniük kell a színpadra... ez már nagyon is személyes volt...
Lenyomták az újabb koncertet és jött az újabb hosszú út.
James ezúttal nem jött oda hozzám és a következőn sem. A backstageben nagy ívben került és csak futó pillanatok voltak, amikor ő ott énekelt a színpadon, én ott álltam a kijáratnál és a szemembe nézett. És néha nem engedett el a tekintetével, és mintha nekem énekelte volna azt, hogy I don't want to die!
Ez így ment egészen addig, amég át nem léptük a kanadai határt és végre, Montrealban megszálltunk.
Mázlim volt mert csak egy csajjal kellett megosztanom a szobámat és a fiúk szobái szószerint egy lépésre voltak.
Az egyetlen, amit sajnáltam az az, hogy nem volt saját fürdőszobánk, de ez is jobb mint a semmi. Ki kell használnom, mert Kanada után megint jön majd a napokig tartó fürdő hiány.
Magamra csavartam egy törülközőt és összeszedegettem, amit vinni akartam, aztán kiléptem a folyosóra és elindultam az emeleti zuhanyzók felé.
Amint beléptem az ajtón, valaki úgy belejött a vállamba, hogy azt hittem mindjárt eltörik.
- Basszus! - kaptam a kulccsontom felé. - James!
- Bocs, nagyon fájt? - érintette meg finoman.
- Mindegy... Kibírom... - vontam meg az épet. Hosszú feszült csend állt be, közben pedig mindketten alaposan lechekkoltuk a másikat.
Rajta csak egy lázán körbetekert törülköző volt és folyt a víz a hajából... Annyira szeretném... Nem! Menj fürödni!
- Akkor... jó éjszakát... - mondtam, nagynehezen préselve a szavakat.
- Neked is... A srácokkal hülyülni fogunk egész éjjel... ha akarsz átjöhetsz...
Oké... nyugi...
- Oké... majd... te... ti is átjöhetnétek... - mosolyodtam el.
James is eleresztett egy félénk mosolyt, aztán mindketten mentünk a dolgunkra.
Most akkor...