Maradj mellettem! [Befejezett]

7. fejezet

Viktor szemszöge:

A nagy bejelentés és csók(ok) után végül mégiscsak eljutottunk odáig, hogy felbontsunk egy üveg bort, miközben a TV-ben az egyik legújabb romantikus film ment.

Yuuri tartotta magát az elhatározásához, miszerint nem iszik sokat, úgyhogy én is visszafogtam magam.

Utána lefészkeltük magunkat a kanapéra. Yuuri az ölemben feküdt, így miközben a filmet néztük, nyugodtan bírtam cirógatni éjfekete tincseit. Épp egy csókot lehelek a füle mögötti puha, illatos bőrfelületre, amikor észreveszem, hogy Yuuri nyugodtan szuszog alattam. Már megint elaludt...

Mivel Yuuri sokkal jobban leköt, mint a TV-ben menő film, így inkább kikapcsolom, és minden figyelmemet rá szentelem. Testének minden apró részletét áttanulmányozom, hogy a legnagyobb részletességgel tudjam Yuuri minden porcikáját az emlékezetembe vésni.

Yuuri mámorító illata és a két pohár bor megteszi a hatását, így az én szemeim is kezdenek leragadni. Mielőtt elnyomna az álom, az utolsó gondolatom az, hogy én vagyok a világ legszerencsésebb pasija.

*

Nem tudom, hol vagyok, és mit keresek itt. Körülnézek. Próbálok keresni valamit amit felismerhetnék.

Hirtelen a távoli semmiségből feltűnik valaki. Egyre közelít, mígnem felismerem benne Yuuri sziluettjét. Elmélyülten korcsolyázik. Megpróbálok felé kiáltani, de nem jön ki hang a torkomból, ő meg továbbra sem vesz észre. Egy darabig még próbálkozok a figyelemfelkeltéssel, de mivel Yuuri továbbra se figyel fel rám, inkább abbahagyom.

Újból elkezd távolodni, de korcsolyaélének jégen sikló hangja még mindig úgy cseng, mintha csak mellettem lenne. Elkezdek Yuuri felé futni, nem akarom, hogy eltűnjön a távolságban. De hiába próbálnék a közelébe jutni, ő egyre távolodik tőlem.

A korcsolyája élének a hangját még most is hallom, annak ellenére, hogy maga Yuuri már elveszett a messzeségben. Egy darabig semmi más nincs körülöttem, csak Yuuri korcsolyázásának hangjai. Egyre hangosabban visszhangzik a siklás, csak úgy cseng tőle a fejem. Egyszerre egy óriási nagy csattanást hallok. Utána csönd. Néma, fojtogató csönd.

Hirtelen megváltozik a terep. Fogalmam sincs mi történt, de rettenetesen félek. Félek, hogy Yuurinak netán baja eshetett.

Hirtelen más emberek is megjelennek körülöttem. Itt van Yurio, Chris és Pichit is. Kétségbeesetten figyelem az arckifejezésüket, ami semmi jót nem árul el. Mindnek letört, talán gyászos képe van, a fény kihunyt a szemükből.

Nem tudom, mi folyik itt, hol lehetünk, hogy kerültek Pichiték, vagy hogy hol lehet Yuuri, és mi történt vele. De válaszokat akarok! Most rögtön! Legalábbis mindenek előtt tudnom kell, hol van az én Yuurim!

Kétségbeesetten odarohanok Chrishez, megragadom a vállát, és semmivel sem törődve kiabálni kezdek hozzá:

- Tudod, hol van Yuuri?

- Viktor, nyugodj le! Először is...

- Chris – szakítom félbe – nyögd már ki, hogy mi történt!

Ő csak vág egy fájdalmas grimaszt, és hirtelen elhúz egy függönyt, ami a semmiből került elő.

A látványtól eláll a lélegzetem, szívem összefacsarodik. Egy fehér ágyon Yuuri fekszik mozdulatlanul. Gyors odarohanok, és a keze után kapok. Hideg és élettelen.