Szentjánosbogár

Találkozás

A napjaim eseménytelenül teltek.

Iskola, klub, aztán otthon a lecke megírása.

Egyhangú és unalmas.

Azon a napon a rajztanár magához hívott, mert neveztetni akart egy igen nívós rajzversenyre. Én figyelmesen hallgattam, de nem nagyon érdekelt a dolog. Én magamért rajzoltam nem díjakért vagy elismerésért.

Ahelyett, hogy a tanárra figyeltem volna a tanáriban nézelődtem. Mindenki csinált valamit.

Volt aki kávézott, volt aki dolgozatokat javított vagy füzeteket nézett át.

Egyszer csak valaki kicsapta az ajtót.

- Elnézést, Nakamura tanár urat keresem!

Szinte kiabáltál. Nevethetnékem támadt amikor az előttem álló tanáromra tévedt a szemem. Az arca teljesen megnyúlt a döbbenettől.

Te azalatt megtaláltad akit kerestél és kedvesen szóba elegyedtél vele.

Teljesen abszurd volt. Az előbb úgy tépted fel az ajtót és rontottá be, mint egy rinocérosz csorda, most pedig olyan szelíden beszélgetsz az előtted álló tanárral, mint egy őzike.

Már nem is figyeltem a tanárra, csak téged néztelek.

Sötétbarna hajad ki volt vasalva. Biztos voltam benne mert a húgos is mindig ezt csinálja. A szemed, az arcod, a hangod. Mind átlagos volt. Egyenruha és smink. Mint minden másik lány.

A legtöbb ember előítéletekből ítél meg másokat. A magányosak egyedüllétre kárhoztattak. Ha ki akarsz tűnni valamivel, azzal támadások célpontjává válsz.

Ez a gyerekek birodalmának szabálya.

Én is ennek a világnak az áldozata voltam. Csak én egyéniségnek neveztem azt, amik ők kívülállónak. És büszkén hordom ezt a bélyeget. 

Levettem a szemem rólad és újra a tanáromra figyeltem.

Ekkor még nem tulajdonítottam neked nagy figyelmet.

Ezek után biztos még számtalanszor elmentünk egymás mellett a folyosón de nem vettelek észre.  Még nem figyeltem rád.

Azóta hetek teltek el.

Tanítás után én a klubteremben voltam. Rajtam kívül csak páran voltak a szobában.

Egyszer csak kinyílt az ajtó és egy csapat diák jött be rajta.

Te is köztük voltál. Kértétek, hogy hadd nézhessétek meg a klubot. Az elnök kedvesen mosolyogva engedett titeket beljebb. Alig figyeltem, hisz épp dolgoztam. Minden idegszálammal a képre koncentráltam. Ilyenkor nem érdekelt senki és semmi.

- Húúú, sose tudnék így rajzolni.

Összerezzentem.

A hang közvetlenül a fülem mellől jött, te pedig szinte a hátamhoz simultál miközben átnéztél a vállam fölött.

Látszólag teljesen nyugodt voltál és ámulattal nézted a félig kész rajzom.

Túl közel voltál. Egy lány sem volt még hozzám ilyen közel és ez zavaró volt.

- Arrébb mennél? - kérdeztem szemrehányóan.

Te hátrébb léptél. Az egyik lány akivel jöttél, rögtön melletted termett.

- Lehetnél egy kicsit kedvesebb is – nézett rám gúnyos mosollyal.

Ugh.

Az ilyenektől felfordul a gyomrom.

Látszott, hogy ez a lány a méhkirálynő. Senki sem foglalkozott vele, neki pedig muszáj volt feltűnést keltenie.

Nevetséges.

Unottan fordítottam nektek hátat. Semmi kedvem nem volt ehhez.

Sokan mondják, hogy ha megszólalok túl goromba és kegyetlen vagyok. Én inkább őszintének mondanám magam. Szerintem nem éri meg hazugságért vagy felesleges szavakért kinyitni a számat.

A méhkirálynő nem nyugodott bele a vereségbe. Próbált provokálni, feldühíteni vagy valamilyen reakciót kihúzni belőlem.

Én csak nektek háttal ültem és rajzoltam.

A szavai nem voltak elég érdekesek ahhoz, hogy lekössenek.

Azonban egy idő után belefáradtam. Zavaró volt a visító hang ami betöltötte a termet.

Megfordultam és végigmértem az engem becsmérlő lányt. Felismertem. Az évfolyamunkra jár, kitudja melyik osztályba. Rengeteg srác csorgatta utána a nyálát.

Magamban gúnyosan elmosolyodtam.

Igen, ez a ti ideálotok. Csak azért szeretitek mert túl ostobák vagytok a látszat mögé nézni.

- Nekem nem probléma ha királynőként akarsz tetszelegni. Viszont hálás lennék ha ezt máshol tennéd. Irritál a jelenléted, nemhogy amikor még beszélsz is – néztem rá hidegen.

Egy percre megfagyott a teremben a levegő.

 Ekkor néztem először a szemedbe, amiben döbbenetet láttam. Nem vártad félve a vulkán kitörését vagy álltál dühösen a barátnőd oldalára. Nem, te csak álltál és kistányérnyi szemekkel néztél rám.

Aztán a vulkán kitört.

Ez volt az első találkozásunk.