~ Bungou to Vampire ~

1.fejezet: Kastély az erdőben

A várost körbeölelő hegyek és völgyek ragyogó, tiszta fehérsége árulkodott a tél korai beköszöntéséről. Bár még csak november vége felé jár az idő, de már leesett az első hó. A félhold formában elnyúló hegyvidék, lábainál a melegebb évszakok idején sűrű, lombhullató erdővel, körbeölelte a kis térséget, ezért annyira nem tetszett hidegnek, mint az ilyenkor elvárható. Persze a mínuszok ellenségesen röpködtek a járókelők útját keresztezve, de a szél lágyan fujdogált, mivel ez a nagy hegység nem engedte át a vadabb fuvallatokat.

A térségben található általános - és középiskola tanulói, valamint a helyi egyetem hallgatói vastag kabátokat öltöttek magukra, melyet kellemesen meleg, puha sállal, sapkákkal és bakancsokkal, vagy csizmákkal megtoldva viseltek. Hiába: már nem lehet átmeneti kabátban és sportcipőkben vagy félcipőkben róni az utcákat.

A város lakói nem voltak sokan, rengetegen elköltöztek még a válság idején, de a vidéki iskolák híre mára már eljutott a nagyobb városokba is, ezért megélhetési problémákkal többé nem küszködtek a helyi kereskedők és boltosok.

A városka szépen fejlődik tehát, azonban valamiért a lakosság mégsem mutat növekvő tendenciát. De ennek senki sem tudja mi lehet az oka...

***

A frissen hullott hó az erdő széli elit egyetem környékén lábnyomokkal és keréknyomokkal ékelt, csillogása szinte elveszett. A campus üres és csendes. Csak ezek a nyomok árulkodnak arról, hogy itt emberek vannak. Nyilván a hideg senkiben sem ébreszt leküzdhetetlen vágyat a kint sétálgatást illetőleg, így mindenki inkább az épület falain belül tölti idejét.

- Ugyan, Atsushi-kun, ne legyél ilyen naiv. Ez mind csupán a figyelemfelkeltés eszközéül szolgál, hogy Sakanosuke-sensei végre észrevegyen - folytatta a közös beszélgetést barátjával Dazai, aki már második éve koptatja az egyetemi előadótermek székeit. Végülis, ha nem lenne abban a helyzetben, amiben jelenleg, akkor elképzelhető lenne számára egy diploma megszerzése is, de erről már korábban lemondott, helyette csak azért jár iskolában, mert kell egy hely, ahol távol lehet elborult elmélyű édesanyjától. Ilyen-olyan okokból kifolyólag ugyanis még nem költözhetett el otthonról. A helyzetén az sem könnyít, hogy mindössze két utcára lakik az egyetemtől, így megfelelően érvelni sem tudna elmeháborodott anyjának, hogy miért is szeretne végre önálló életet kezdeni.

- Elég optimista vagy, Dazai-san. Pedig gyakorlatilag lehetetlen, hogy egy tanár felfigyeljen a diákjára, aki ráadásul szintén egy pasi. - Atsushi mindig is megfelelő társalkodónak tűnt Dazai számára, noha a barátjának sem sokkal egyszerűbb a helyzete az övétől. Na jó... talán azért egy kicsit egyszerűbb Atsushinak, mint neki.

- És? Hogy akarod csinálni? - folytatta Atsushi a beszélgetést, azonban Dazai nem válaszolt azonnal, végig kellett gondolnia az otthon még briliánsnak hitt tervének menetét.

- Egy megjátszott öngyilkosság? - válaszolt végül, mire Atsushi olyan lendülettel ugrott fel asztaluk mögül, hogy a szék, amelyen eddig ült hátradőlt és hatalmas csörgéssel, csattanással ért földet. Néhányan oda is néztek a kellemetlen zajra, valamint az éppen felkiáltó Atsushira.

- Hogy micsoda?! Nem... ez... nincs más megoldás? - kereste a megfelelő szavakat a fiú, de Dazai csak lepisszegte, miközben felállította az eldőlt bútordarabot.

- Nyugalom, a megjátszás és a tényleges öngyilkosság között azért komoly különbség van. De ha rosszul végződne ennyire hiányoznék neked? - rántotta vissza a fiú Atsushit, aki ösztönös távolságot vett fel barátjától.