~ Bungou to Vampire ~

5.fejezet: Egy téli történet I.rész

A téli reggelek kifejezetten hűvösek, még egy vámpír számára is. Nehezen lehet behatárolni mely szobahőmérséklet a legoptimálisabb, a takaróból kibújva amúgy is mindig mindent sokkal hidegebbnek érzünk.

Akutagawa furcsa lüktető fejfájás emlékére ébredt a kb. 20 fok körüli hőmérsékletnek örvendő szobában. Leginkább azért nevezhetjük emléknek, mert a vérkeringés hiánya egyéb dolgok hiányát is jelentheti, első sorban mondjuk testi oldalról megközelítőleg, mit sem lelki. Hirtelen felült, körbenézett. Egyedül Jinko volt ott vele, az ágy végébe, a takaró aljában. Furcsa, gömbölyű fészket fekhetett ki magának egy pár órája. A takaró körbe ölelte apró, szőrös testét. Akutagawa onnan tudta, hogy mind össze néhány órája lehet csak az ellenkező oldal nehezéke a parányi kis állat, mert az éjszaka folyamán látogatója volt.

Előző este; Éjjel 12 óra körül;

Miután a könyvtárban otthagyta az enyelgő és nem kevéssé irritáló párocskát, a szobába vetette magát a cicával, akinek nem túl hosszas gondolkodást követően a Jinko nevet választotta, Atsushi alsónadrágjának emlékére. De nem sokkal éjfél után társa, Chuuya jelent meg a szobában. Egyelőre az egyetlen, normálisan fűthetőben. A többi lakóegység még nem kifejezetten volt kipucolva a kandallók és ezer éves radiátorok, vagy más, különböző fűtőtestek tekintetében.

Akutagawa nem tudta mivel telt Chuuya napja miután hátra hagyta őket még dél körül, a könyvtárban. De valószínűleg el kellett mennie, kiszellőztetni a fejét, ha már táplálkozásra nem volt szüksége. Ő is így tett, esetében ez egy régi novellás kötet olvasgatásával történt.

Társa pedig a visszatértét követően csak egy futó pillantást vetett az új jövevényre, aki a kandalló előtti fotelben tisztította bundáját. Közelebb ment hozzá és végig cirógatta selymes szőrét, majd csak annyit kérdezett:

- Hol találtad?

- A központban... Vagyis inkább a kikötő felőli részen. Ott volt egy szatyorban, bizonyára kitették.

- Szegény – zárta le a témát Chuuya, ezek szerint nem zavarta az új családtag. Aztán leült az ágy szélére.

- Nehéz napod volt? – kérdezte azért Akutagawa. Összecsukta a viselt, szebb időket is látott kötetet, majd lerakta az éjjeli szekrényre. Ezt követően teljes figyelmét társának szentelte, aki egy csúfos mosoly kíséretében újabb kérdéssel válaszolt kérdésére:

- Tudod jól, hogy az volt, nem? Nem teljesen voltam a toppon, de azért észre vettelek egy idő után – válaszolt neki, miközben hátra túrta vörös fürtjeit. Egy kicsit zavarban volt, el is pirult, de úgy gondolta, hogy a kandalló tüzének fényei arcán játszadozva elegendő álcát biztosítanak.

- Tch, persze, hogy tudom – kulcsolta össze kezeit az ifjú, sötét hajú, rendkívül feszült vámpír.

- Sejtettem, hogy féltékeny leszel – mosolyodott el az alacsonyabb teremtmény. Közben köpenyét felakasztotta egy régi ruhafogasra, majd letérdelt az ágy szélére, szembe barátjával, s lerúgta cipőjét is. A flanel ing és a bársony nadrág már megfelelő volt az ágyba bújáshoz, bár a zoknitól még meg kell szabadulnia. Chuuya nem szeretett zokniban aludni.

- Nem tudom, mire célzol. – Természetesen biztos volt benne Akutagawa, hogy társának igaza van. Azonban annak közeledésével, ahogy az illető elkezdett felfelé kúszni az ő irányába a régi franciaágyon, arcát elöntötte a vér, homloka izzadni kezdett. Zavartan lesütötte a szemét, megvárta, hogy a hullámos, vörös buci megérkezzen közvetlen közelébe.

- Pedig tudhatnád – csusszant be mellé, a takaró alá Chuuya. Vagyis ő semmi extrémre nem gondolt a cselekedeteit illetőleg. Aztán felé fordult: - Na, ne csináld már! Ettől függetlenül nem fogsz egyedül maradni. Azt tudom, hogy utálod... - mosolygott sejtelmesen.