~ Bungou to Vampire ~

4.fejezet: Egy kaszás, aki elbűvöl

- Csak úgy megkérdezem... már megint hol a rákba jöttél be?! - zengte be a férfi hangja az egész könyvtár területét. A több száz éves gyűjtemény polcai közül néhol előtűnő molylepkék csekély száma már elenyésző volt ahhoz képest, amely' akkor fogadta Chuuyát mikor eldöntetett, hogy az ő területe lesz a könyvtár. Akutagawával még csütörtök este sikerült sorsot húzniuk, hogy a másnapi takarításban ki-hol fog tevékenykedni. Hiába, az óriás kastélyt több hét alatt lehet csak lakhatóvá varázsolni. Az egyetlen probléma azonban az volt, hogy mire befejezték kezdhették az egészet elölről. Már egyikük sem tartotta jó választásnak az Ezer Éves Kúriát. Ez lett a neve. Ahogy a legtöbb döntésük bizonyos ügyletekben, úgy ez is közösen döntetett el. Arra azonban egyikőjük sem számított, hogy a múltkori "kis patkányok" közül egy is visszatér.

- Direkt a Te tiszteletedre falaztattam be az elsők közt azt a rohadt lyukat... - folytatta tovább Chuuya néhány hullámos fürtjét hátratűrve, miközben elhessegetett egy kövér, barna pókot két, már megsárgult lexikon féleség közül, hogy behelyezhesse a hiányzó példányt a trilógiából. Lemászott a székről és kicsit kényelmetlenül nézett fel várakozva a betolakodóra. Többek közt azt is utálta ugyanis, hogy mennyivel magasabb tőle.

- Milyen figyelmes vagy... ilyen messzire mentél azért, hogy teszteld mi mindent megtennék, hogy láthassalak? - adta oda a következő könyvet Dazai, amelyet újdonsült barátja (?) gondosan a helyére rakott, miután ismét székre állt a megfelelő tenger feletti szint elérése érdekében.

- Tesztelt a halál...! - kiáltott rá az ismételten ragyogó megjelenésű férfi.

- Pedig meggyőződésem volt arról, hogy az én kedvemért hagytad nyitva az egyik hátsó erkély ajtaját. Olyan romantikus volt! - ábrándozott a magas, Chuuyától sokkal férfiasabb, ellenben annál slamposabb Dazai. A ruhája az erdei sétát követően itt-ott meggyűrődött és porosodott. De ez nem zavarta, hiszen mikor meglátta az elragadó, vörös hajú szépséget, amint éppen kinyitotta a könyvtárhoz legközelebb eső szoba erkélyének ajtaját, azonnal betolakodott, mert úgy érezte az a tárva-nyitva álló bejárat csak hívogatta. Szinte hallotta is, hogy azt mondja neki "gyere!" . Persze tudta jól, hogy nyilván az utolsók között van, akikkel Chuuya találkozni akar, de elég hamar elhitette magával, hogy az elbűvölő, új barátja csak nagyon félénk, ezért is távolságtartó vele szemben. Eme tsundere jellegű személyiség viszont kifejezetten vonzó volt Dazai számára. Legjobban ahhoz hasonlítható, mint amikor egy kicsi méhecske rálel egy elrejtett virágos mezőre.

- Hihetetlen, hogy megközelítőleg fél órája találkoztunk, de a vérnyomásom máris az egekben van tőled! - panaszkodott Chuuya, akinek természetesen már nem volt kifejezetten vérkeringése sem. Egy vámpírnál ez a dolog máshogy zajlik ugyanis. De az élőhalott mivolt, sajnálatos módon nem jelent egyet az emberi érzelmek minden nemű kizárásával - ezért is képes arra, hogy bármin feldühödjön.

- Óh, ez felhívás keringőre? - ábrándozott az egyetemista, aki ez ügyben nem volt felvilágosítva még. Természetesen azzal tisztában volt, hogy Chuuya valami nem kifejezetten hétköznapi ember, még a vámpír-lét is megfordult a fejében, csak a vadregényes elképzeléseit inkább saját viccnek fogta fel, mint sem kezelendő ténynek.

- Na ide figyelj, te kis...! - a dühöngő férfi azonban nem értette sosem a vicceket, éppen ezért megkísérelt egy, a magaslatot kölcsönző sámlicskán történő állba rúgást - sikertelenül. A szék lába ugyanis a mocorgását követően már egy ideje így is táncolt, de ezúttal végleg megadta magát és kiborult a vámpír alól.

- Chuuya! - kapta el Dazai, miközben a szóban forgó személy nem tudta elképzelni, hogy a klisé helyzet idegesítette jobban, vagy pedig a megmentője érintése. Ezen szituációban pedig az újabb csepp volt a pohárban, hogy az hiába volt tőle magasabb, de erősebb aligha, ugyanis úgy esett hátra vele, mint egy egyszerű fa, amelyet éppen kivágtak az erdőben. Bár az is lehet, hogy Dazainak csak az állóképessége nem volt megfelelő, mert Chuuya nem érzett fájdalmat az elvágódást követően, vagyis miközben a férfi elkapta nem ütötte meg magát.