Szabotálni Cupidót

2. fejezet

2. fejezet

*** Johara ***

A legtöbb embernek normális munkája van. Boltot vezet, vagy naphosszat papírokkal szöszöl, gyerekeket fegyelmez, üzleteket bonyolít le. Aztán itt vagyok én. A lány, aki se nem halandó, se nem Isten, mégis emberek sorsát befolyásolja.

Ahogy átléptem az üzlethelyiség küszöbén, a ruhám is elvesztette a szokásos hétköznapi jellegét. Mindig ez történik, ha átváltok „szerelmi kötelékek őre" üzemmódra. Ahogy a munkára kerül a sor, azonnal egy posztmodern, darkos igazságosztó lesz belőlem. Az érzéseim viszont kicsit vegyesek ezzel kapcsolatban. Először is nem szeretem ezt a szerkót. Bárki is volt az, akitől ezt az erőt kaptam, szívesen elirányítanám az Alvilág kohójába melegedni. Teljesen biztos vagyok benne, hogy a stílusérzése a dominás pornókon szocializálódott. Ez a fekete bőr, az iszonyat kivágások és hasítások, hogy a láncokról már ne is beszéljek... ezek annyira nem én vagyok. Még szerencse, hogy egy fekete csuklyás köpenyem azért van. Így legalább az illúziója megvan annak, hogy van is rajtam valami.

Ahogy beljebb sétáltam, azonnal észrevettem ideges vendégemet. A pultom előtti székben ücsörgött, és egyfolytában remegtette a lábát. Megismerem őt. Lilith az. Három napja jár itt először. Azt hittem, sokkal több nap fog eltelni, hogy újra látom, ám ahogy sok esetben... most is tévedtem. A Szárnyas Köcsög egyre erősebb.

- Hát újra találkozunk, Lilith - szólítottam meg, mire ő azonnal összerezzent a hangom hallatán. Pedig nem voltam se túl harsány, se túl hirtelen.

- Nem tehettem mást... jönnöm kellett - suttogta akár egy kísértet. Most, hogy jobban megnéztem, a kinézete is sokkal inkább arra emlékeztetett, mint egy halandóra. Hiába, hogy ver a szíve és lélegzik, mintha az élete már nem volna a sajátja. - Meg kell szabadítanod ettől az érzéstől, Johara! - Nézett rám könyörgő szemekkel. - Ha továbbra is ezt kell éreznem, inkább megölöm magam!

- Megtehetem, azonban tudod jól, hogy ennek ára van - emlékeztettem a szabályokra.

- Engem az nem érdekel - vágta rá, egyúttal a pultomra is. Zsineg felmordult a vehemens reakcióra, mire Lilith is észrevette magát. Még szerencse, hogy Zsineg az „asztali verziójában" van, máskülönben ez a kis vékony hörgés, felért volna egy sárkányüvöltéssel. - Sajnálom - motyogta, miközben olyan kicsire húzta össze magát, mintha egy dobozba préseltem volna. - Voltak már kapcsolataim ez előtt is - kezdett el beszélni némi csend után. - Túl vagyok több szakításon, de egyik után sem éreztem azt, amit most. Johara... komolyan úgy érzem, hogy csak a halál jelentene megoldást a számomra. - Próbáltam a szerepemhez hűen érzelemmentesen nézni rá, pedig majd meghasadt érte a szívem. Minden vendégem látogatásakor ezt érzem. Mintha bennem is meghalna valami. Ilyenkor mindig eszembe jut, hogy elárulhatnám nekik az igazságot. Hogy valójában nem a másik fél tehet arról, hogy ebbe a nyomorúságos helyzetbe kerültek. Az egyetlen, akit hibáztatni lehet, az a Szárnyas Köcsög. Megmérgezi ezt a szentséges érzést, csak azért, hogy felhasználja a szívkövek hatalmát. Mi, akik a szerelemmel dolgozunk, csak mi tudjuk valójában, hogy milyen erős valójában a tiszta és igaz szerelem. De míg én arra törekszem, hogy ez a szerelem kiteljesedjen, hogy mindenki végül eltaláljon a számára rendeltetett személyhez, addig Cupöcsnek csak a darabszám a fontos. Ha ennél is nagyobb aljadék lenne, még egy asztallal is szerelembe hozna, csak hogy még jobban álljon azon a baszott tőzsdén.

Hirtelen a pult alatti egyik fiók felé nyúltam. Hozzá sem értem, de az már magától kihúzódott elém. Ott ragyogott benne Lilith ékszere, amit nem sokkal az első találkozásunk után készítettem neki. Minden kliensemnek, aki betér a boltomba, csinálok egy olyan ékszert, amibe hasonló drágakövet teszek, mint amilyen a szívkövük volt. Lilithé egy csepp formájú, világoskék akvamarin. Amint felhelyeztem az ékszert a pultra, Lilith megbabonázva figyelni kezdte. Ha akart, sem tehetett volna mást. Minden tulajdonos azonnal vonzódni kezd a saját kövéhez, már az első pillanattól kezdve.