Szabotálni Cupidót

4. fejezet

4. fejezet

*** Johara ***

Másnap reggel arra ébredtem, hogy egy száz tagú, orosz tánccsoport ugrált a homlokomon. No persze nem ténylegesen, de érzésre biztosan. Pont ezért, csigákat megszégyenítő lassúsággal fordultam a hasamra, és vártam a megváltást. Gondoltam, ha elég erősen nyomom a fejemet a párnába, akkor az valahogyan ellennyomásként működik az agyamban lévővel. Tehát vártam és vártam, de nem történt pegazus kaka sem.

– Az aszpirin hatásosabb, mint a fulladásos öngyilkosság, de te tudod – hallottam meg a jobbomról Hedin meglepően friss hangját. Hirtelen fel is kaptam a fejem, ám abban a pillanatban az összes orosz lába egyszerre landolt az agyamon, így ezzel a hirtelenséggel vissza is dobtam a párnára, és közben kiadtam valami artikulálatlan nyögést. – Hé, minden, oké? – érdeklődött Hedin, és jól kivehető volt az aggodalom a hangjából. Éreztem, hogy közelebb húzódott hozzám az ágyon, és simogatni kezdte a hátamat.

– Hmm... – Igen. Ez volt a legtöbb, ami tellett tőlem, de egy, szenvedtem, és kettő, ez most nagyon jól esett.

– Sajnálom, hogy ilyen rosszul vagy. Nem akartam, hogy ez legyen a vége.

– Nem... a te hibád... – emeltem meg egy kicsit a fejem, hogy hallja, amit mondani akarok. – Aki az ötödik koktélra is igent mond, az csak magára vessen.

– Sőt még itthon is ittál néhányat! Nem is tudtam, hogy ennyire jól bírod az alkoholt! – mondta nekem, és sugárzott belőle a csodálat. Mondjuk, ezen nem csodálkozom. Amilyen sűrűn „igent" mondok a meghívásaira, abból aligha tudott volna belőni egy „Johara átlagot."

– A jelek szerint, azért annyira mégsem jól – sóhajtottam, Hedin pedig hallgatott egy nagy kövéret rá. Gondolom, nem akarta a szememre vetni, hogy igazam van. Így elég rosszul voltam magamtól is.

– Kérsz valami reggelit? – A „reggeli" szó hallatán a gyomrom szörnyülködni kezdett, és ezt nem volt rest tudatni velem is. Konkrétan cigánykerekeket hányt egymás után.

– Inkább kihagynám – vágtam rá, és inkább újra fejest ugrottam a párnába.

– Idetettem egy pohár vizet meg egy gyógyszert a komódra. Ha el tudsz mászni idáig, majd vedd be. Most megyek. Ha kellek, a konyhában leszek – magyarázta, majd mire a végére ért, már ott sem volt. Nem tudtam mást tenni, csak sóhajtottam egy nagyot. Azonnal meg is teltek a légútjaim a párnából kipárolgó öblítő illatával. Talán valami virág lehet, de ötletem sincs, hogy miféle. Mindenesetre kellemes volt.

Úgy döntöttem, próbálok még aludni egy kicsit, hátha az agyamban táncikáló ruszkik is elfáradnak végre. Így hát behunytam a szemeimet, és relaxálni kezdtem, hogy könnyebben elaludjak. Nem gondoltam semmire, csak vártam, hogy átjárjon az a tipikus érzés, mintha zuhannál. Ám, mielőtt ténylegesen is elaludhattam volna, bevillant az a tegnap esti kék szempár. Azonnal magamhoz tértem és hirtelen feltérdeltem az ágyon. Persze ez sem volt túl jó ötlet, mert egyből megszédültem. Két kézzel kezdtem szorítani a halántékomat és a szemeimet, hogy múljon ez az erős fájdalom. Hála Zeusznak, pár perc után már el is múlt, ennek ellenére csak óvatosan mertem kinyitni a szemeimet és elengedni a fejemet.

– Te jó ég! – szaladt ki a számon, amint észrevettem, hogy Hedin csodás párnáján ott virított konkrétan az arcom teljes lenyomata. A jelek szerint tegnap már annyira taccson voltam, hogy nem hogy sminket lemosni, de még a csini ruhát sem volt energiám lehámozni magamról. Volt egy olyan érzésem, hogy aludni már nem fogok, ezért odamásztam a komódhoz, és beküldtem a gyógyszert a teljes pohár vízzel együtt.